Kovács Emőke | 2019.12.29. 06:00
Lóczy Lajos a világhírű geológus, a Balaton kutatója
Lóczy Lajos nemcsak a tó egyik legnagyobb kutatója volt, hanem szerelmese a szép tájnak, ahol – Csopakon – nyaralóval is rendelkezett.

A Veszprémi-fennsík tetejéről aláereszkedő szőlővidéken, mint roppant lépcsőn, ülnek sorban a falvak: Almádi, Alsóőrs, Lovas, Paloznak, Csopak, Kövesd, Arács, Füred és Aszófő, s lent a mélyben gyönyörűségesen fekszik el hosszan a lágy-pasztellkék Balaton.

Tükre varázslatosan szikrázik a napsugárözönben, a déli part vibráló párákban vész el, jobbról Tihany kettős tornya lebeg sejtelmesen a fényekkel átitatott messziségben, lent balra pedig Csopak campaniléje jelzi a helyet, ahol majdnem harminc esztendőre tanyát vert a negyvenhároméves Lóczy Lajos, hogy haláláig a környező bakonyi és balatoni táj létrejöttének, kialakulásának körülményeit kutassa, a szépséges tó jelenségeinek okait fürkéssze egy rendkívüli szervezőerővel összetoborzott tudósgárda segítségével.

– írja az id. Lóczy Lajos (1849-1920), neves földrajztudósunk életét bemutató monográfia. Mert Lóczy Lajos nemcsak a tó egyik legnagyobb kutatója volt, hanem szerelmese a szép tájnak, ahol – Csopakon – nyaralóval is rendelkezett.

 

Több szállal kötődött e vidékhez, bár Pozsonyban született és életének első szakában bejárta – Széchenyi Béla expedíciójának keretében – Kelet-Ázsia nagy részét. Kutatta a közép-ázsiai sivatagok geológiai eredetét, a hátsó-indiai hegyláncok geológiai felépítését.

Miután hazatért, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd a Földrajzi Intézet geológusa lett. Az 1880-as évektől már a műegyetem földtani tanára, majd a budapesti tudományegyetem földrajz tanszékének oktatója. Sok díjjal és kitüntetéssel elismert tudós pályáján egyre feljebb jutott, végül a Földtani Intézet igazgatója, majd a Földrajzi Társaság elnöke lett.

A keszthelyi Hévíz tó kémiai vizsgálata búvárokkal

 

Munkásságának kiemelkedő részét képezi a Balaton tudományos kutatása is, melynek fontosságát így összegezte 1913-ban:

Ha van vidék, amely megfigyelésre és aziránt való elmélkedésre ösztökél, hogy miként keletkezett, úgy a Balaton és távolabbi környéke az. Nagy síkságokkal környezve a kis és a nagy Magyar Alföld Keszthely-Tapolcza vidéki és Székesfehérvár-Mór-Kisbér közötti összeérésein középmagasságú erdős hegység: a tágabb értelemben vett Bakony emelkedik, ennek tövében Közép-Európának legnagyobb tava nyúlik el.”

1891-ben hívta életre Lóczy azt a Balaton Bizottságot, amelynek küldetése lett a tó tudományos kutatása. Vizsgálatait, feltáró munkájuk eredményét a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című nagyívű kiadványban összegezték, melyben Lóczy a tavi geológai képződmények sajátosságait járta körbe.

Lóczy alapvetése újszerűnek számított: elsősorban a viszonylagosan fiatal földtani képződményeket vette górcső alá. Kutatásait folytatta a Balaton-felvidéken és a Bakonyban is. Lóczy Lajos idővel nemcsak a Balaton kutatója, hanem megrögzött rajongója lett.

1892-ben vásárolta meg azt a nyaralót Csopakon, amelyhez néhány hold szőlő tartozott. Ez a nyaraló a későbbi években a kutatócsoportok lakhelyéül is szolgált. Cholnoky Jenő, Lóczy egyik hű kutatótársa így emlékezett a csopaki hangulatra:

„Egész napi fáradságos munka, hajózás vagy gyaloglás után este együtt ültünk a verandán. Lóczy a rossz világítás miatt már nem dolgozott, hanem végigfeküdt heverőszékén. Mi, fiatal tanítványai a diófa lombjai alól bámultuk az alattunk végignyúló Balatont, amint a Hold lassanként fölemelkedett, s csillogó aranyhidat vert a homályos vízen át. Belemerültünk a hangulat poézisébe, amikor egyszer csak megszólal Lóczy: „Urak, holnap a Torma-hegyre megyünk, jó lesz mindent előkészíteni.”

Persze nem mozdultunk, hiszen oly ritka a pihenésnek ilyen kellemes órája. De Lóczy úgy vélte, hogy hasznos lesz jó példával elöljárni, s elkezdett asztalán matatni, székeket tologatni. A jó hangulat helyreállítására nekem kellett tréfásan beavatkoznom: „De ugyan professzorom, ha fáradt és álmos vagy, parancsolj lefeküdni, mi, fiatalok még kibírunk egy kis ébrenlétet.” Ez aztán elevenbe vágott! Hogy ő fáradtabb, mint mi! Olyan már nincs! „Ugyan már, hogy gondolsz olyat, csak titeket akarlak kímélni!” Azzal végigfeküdt ismét a heverőszéken, s öt perc múlva már jóízűen horkolt, és álmodott ősvilági állatairól.”

A Himalája és a Balaton kutatója a balatonfüredi kórházban hunyt el, 1920 májusában. Sírja szimbolikus helyen áll.: az arácsi temetőben, egy vörös homokkő sírkő emlékmű látható, melyen egy kis üvegecske látszik, benne az a havasi gyopár, melyet az Ázsia-kutató Stein Aurél küldött haza egykori, tiszteletreméltó elődjének. A Balaton mellett emléktáblák, utcák és a Tamás-hegy lábánál található barlang őrzi és hirdeti a világhírű geológus nevét és emlékét.

Fotók: archív, csopak.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva