— Családunkban hagyománya van a borászkodásnak. Egészen 1858-ig tudunk visszamenni az időben, mert ekkor készült el a család pincéje itt az aszófői vörösmáli pincesoron. Én már beleszülettem ebbe, hiszen a szüleim is foglalkoztak szőlővel és borral, de sokáig csak kicsiben csináltuk. Először a pincegazdaságnak adtuk el a bort, később, miután én borászként végeztem az egyetem, és többet tudtam a pincében dolgozni, már borozóknak értékesítettünk. Egészen 1990-ig a pincegazdaságnál dolgoztam.
(Fotó: Sági Ági/Napló)
— Ezt követően vállalkozó lettem. Eleinte a szőlőt vásároltuk, de folyamatosan növeltük a területeinket, és mostanra a bor nagy része saját termelésű szőlőből készül. Most kilenc hektáron gazdálkodunk, és szívesen fejlődnénk még tovább, de annyira elszálltak a földárak, hogy azt lehetetlen kigazdálkodni — mesélte Fodor Gyula.
— Pedig nagyon jó, hogy nagyobbrészt a saját ültetvényeinkről dolgozzuk fel a szőlőt, mert így tudunk a legjobb időpontban szüretelni, és nagyon odafigyelünk a művelésre, a növényvédelemre — tette hozzá Fodorné Sárvári Erzsébet, aki szülei mellett nőtt bele a borászkodásba Szentbékkállán, és a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán lett borász. Később egy termelőszövetkezet borászati ágazatában dolgozott, majd férjével együtt kezdte a közös gazdálkodást.
Fodor Gyula és fia, Gábor, a környék legfiatalabb borásza (Fotó: Sági Ági/Napló)
Bár kívülről úgy tűnik, hogy a két gyerek, Dorina és Gábor útja teljesen egyenes volt, azt mesélik, ők is átestek az ellenkezés különböző fázisain, mire úgy döntöttek borászok lesznek, és a családi vállalkozásban keresik a saját megélhetésüket is.
— Azt hiszem, a szüleink azért próbáltak erre terelgetni minket, de nem volt könnyű döntés. Gyerekként az láttuk, hogy az osztálytársaknak szabad az egész nyár, mi meg folyton a szőlőben dolgozunk. Azért traktorozni gyerekként nagyon szerettem, és jó volt látni az elismerést és a díjakat, amit a szüleim a borokkal nyertek. Végül Keszthelyre jártam egyetemre, az államvizsga még előttem áll — mondta Fodor Gábor.
— Eleinte én sem akartam a borral foglalkozni, aztán az érettségi után mégis a Corvinus Egyetemre jelentkeztem, és én is borász lettem. Elragadott a szakma, de utána még végeztem kereskedelem–marketing szakot is, ami, úgy érzem, jó döntés volt. Gáborhoz jobban passzol a szőlészkedés-borászkodás, én az értékesítésben, a borkóstolókon vagyok ügyesebb — tette hozzá Fodor Dorina.
A családi munkamegosztás 2018-ban állandósult, amikor Gábor bejelentkezett a pincemunkák irányítására.
— Én elfogadtam, hogy két dudás egy csárdában nem fér el, és teret kell engedni a fiataloknak. Persze ehhez kellett az is, hogy láttam, hogy rá lehet bízni a dolgokat, mert Gábor lelkesen, lelkiismeretesen, és precízen csinálja — mondta Fodor Gyula.
(Fotó: Sági Ági/Napló)
— Amióta elmélyültem a borászkodásban, néhány dolgon változtattam, ami nekem jobban tetszett, a saját ízlésemre formáltam. Szeretnék még sok mindent elérni, vannak komoly terveim, bár néha édesapám rám szól, hogy ébredjek fel. Azért mindig közösen tervezünk, mindent megbeszélünk, és együtt hozzuk a döntéseket — fejezte be Fodor Gábor.
Idén a Vinagora borversenyen olaszrizlingjükkel aranyat hoztak el a nemzetközi mezőnyben, Irsai Olivérük az arany mellett a legjobb fajtabor díját is elhozhatta. Az Irsai már most nagyon népszerű fajta, és szerintem még mindig felívelő pályán van. Egyre többen keresik, és azoknak is tetszik, akik nem kifejezetten borivók.
— Ennél a fajtánál mi egy pár gramm cukrot hagyunk a borban, egy kicsit kerekít rajta, szerintem jól áll neki. Sokat kóstolgatunk: fontos a sav, esetleg egy kis maradék cukor, és ne legyen nagyon magas az alkohol. Minden tételnél a harmóniára törekszünk. Próbálunk olyan borokat készíteni, amiket mi is szívesen fogyasztanánk, és ez a többségnek bejön.
Az aszófői borászcsalád (Fotó: Sági Ági/Napló)
— Persze figyelünk a keresletre is, tehát tudjuk, hogy nyáron nagyrészt a reduktív, illatos, könnyű borokat keresik. De vannak hordós érlelésű és battonage boraink is. Aztán látjuk, hogy a fogyasztók már nem akarnak nagyon savas borokat inni, és a Balaton-felvidéki termőhelyek kedveznek ennek az irányzatnak. Nálunk a juhfark sem annyira ásványos, savas, mint a Somlón – ez itt a Balaton, kissé fogyasztóbarátabb, szélesebb rétegeket megszólító bort tudunk készíteni — fejezte be Fodor Gábor.
Azt mondják, hogy az utóbbi időben rengeteget fejlődött a borkultúra. A borfogyasztók a piros édestől eljutottak a tudatos vásárlásig, szívesen járnak borkóstolókra, és kérdezni is mernek.
Forrás: Veol.hu
