Nagy Istvánnal a badacsonytomaji Római úton található Fata Pincénél beszélgetünk.
Az ódon pince hűvöse, hangulata visszarepít bennünket a régmúltba, a boros hordók mögötti téglákon monogramok, betűk, kézzelfogható a történelem.
Időutazás a pincében
Fotó: Mészáros Annarózsa
A pince előtti padról rálátunk Badacsonyra, felettünk tornyosulnak a bazaltoszlopok, az egykori bányák területe, de közben szőlők és kisebb-nagyobb házak, pincék sorakoznak, amerre a szem ellát. Ezerszínű és ezerillatú az ősz, lassan vége a szüretnek, elforrtak a mustok, néhány hét, és újbort kóstolhatunk.
A kéményseprő mester borospincéje
– A pincét még a dédnagyapa, Fata István kéményseprő mester építette 1927-ben. Olasz család utódjaként ereiben és szellemében is örökölte a szőlő és a bor szeretetét, így hozzáértő kézzel fogott bele a szőlészkedésbe. Birtokai egészen a Balatonig húzódtak, zömében rizling, szürkebarát és egy kis muskotály volt a területen – eleveníti fel a családi történetet István.
Nagy István mesél az idei szüretről
Fotó: Mészáros Annarózsa
– Most épp rekonstruáljuk a szőlőterületeket, fiatalítjuk, visszatelepítjük azokat a fajtákat, amik itt voltak, olaszrizling, szürkebarát, kéknyelű és muskotály tőkéket ültetünk. Abban az időben a ház egyharmadát a pince foglalta el, ebből is látszik, milyen fontos volt neki a szőlő, a bor és mennyire szeretett időzni a borspincében. Az emberek és a vendéglátás iránti szeretet, úgy, mint a pince, a dédnagyapánktól kapott örökség. Boros címkéinken a szénceruzával rajzolt fekete grafika az ő foglalkozására, az összefonódó cseppek pedig a családra utalnak.
Füstös boros címkék
Fotó: Mészáros Annarózsa
A birtokot államosították, egy részét visszakaptuk, de édesapám közben máshol is vásárolt területeket a környéken. Az összesen 7,5 hektáros ültetvényeink most a festői borvidék vulkanikus tanúhegyein, Gulács, Tóti-hegy és Badacsony lejtőin terülnek el.
A család története
Fotó: Mészáros Annarózsa
A hegy kevésbé ismert oldala
– A hegyi birtokunkat az északi oldalon, Korokoványban 40 éve vásároltuk, oda tettük át a birtokközpontot. Ott alakítottuk ki a feldolgozóüzemet, itt pedig kóstoltatunk, vendégül látunk. Tavaszra itt, ahol állunk, elkészül egy látványosabb borbemutató hely és borshop egy bisztróval, de ez a belső rész nem változik. A modern és a klasszikus elemek tökéletesen elférnek egymás mellett. Azt gondolom, hogy dédapámnak is tetszene a 100-120 éves állapot és a modern színek, világítás, bútorzat.
Olvass el mindent az északi oldal szőlőiről.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Szüret után
– Lassan a végéhez érünk az idei szüretnek, olaszrizlinget hagytunk kint késői szüretre. Ha a fürtöket érettség után is még a tőkén tartjuk, akkor azokból természetes édes bort tudunk készíteni. Már erjed a must, van, ami el is forrt, nagyon várjuk a Márton napi újbor kóstolót, ahol a legelső tételeket megmutatjuk. Számomra a borkészítés legkedvesebb része következik, az első kóstolások, a téli munkák ideje, a borok fejlődésének nyomonkövetése.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Az idei termés kevesebb volt, de jó minőségű szőlőből készülhetnek a borok. Bár a léhozadék kevesebb, azt mondjuk, a jóból sosincs sok, fantasztikus cukorfokkal, ehhez arányosan szép savakkal jönnek be a tételek, nagyon szép évjáratnak nézünk elébe.
– Kézi vagy gépi szüret zajlik nálatok?
– Mi kézzel szüretelünk, van állandó csapatunk rá, ők sorról sorra haladva, a tőkék két oldaláról szedik ládába az érett fürtöket. A célunk az, hogy az új telepítések termőre fordulása után akár géppel is tudjunk szüretelni. A sortáv és a szőlő támrendszerének a minősége lehetővé teszi majd a gépesítést. Ameddig lehet, kézzel szeretnék szüretelni, de ha gazdaságilag indokolt lesz, akkor áttérünk a gépi szedésre. A kézi és gépi szüret dillemmáját a csavarzár és a parafadugó dillemmájához hasonlítom. Sokáig elképzelhetetlennek tartottuk, hogy csavarzárral lássuk el a palackokat, ma pedig ezt használjuk.
Nézd meg képeinket:
