Nagy kaland

– Amikor hallottam a hírt a legnépszerűbb közösségi oldalon a Balaton Caminóról, rögtön azt éreztem: milyen jó lenne részt venni rajta! Érdeklődtem az oldalon, majd azt is írtam, hogy segítségre van szükségem. Százhalombattai túrázó, Rácz Hajni rövid időn belül válaszolt, hogy számíthatok rá. Így kezdődött a nagy kaland a Balaton körül – kezdte mosolyogva Erzsébet, aki jobb szemének retináját 8, a bal oldalit 18 évesen vesztette el.

Elfogadó társak

– Azt hiszem, azért jöttünk össze ilyen szép számban a Balaton Caminón, mert mindannyian új embereket szerettünk volna megismerni, barátságokat alakítani, közösséget építeni. Mindenki elfogadó volt, nyitott, türelmes a társai felé. Igyekeztünk új élményeket gyűjteni és lerakni a múlt csomagjait az út során, amelyeket nem akarunk továbbvinni magunkkal. Végig hittem abban, hogy sikerül teljesíteni a túrát és ebben isten segíteni fog – hallottuk Erzsébettől, aki 226 kilométert gyalogolt a Balaton körül. A társaság Balatonfűzfőről indult a déli part irányába, majd végül az északi parton haladva „hódította meg” a legnépszerűbb hazai tavunkat.

Erzsébetre bízták magukat

– Hajni mellett egy veszprémi fiatalember, Bakai Ádám kísért sokat az utamon. Pár nap után mindketten szemléletváltó feladatokba is belementek. (Erzsébet folyamatosan járja a győri és Győr környéki iskolákat Gesztenyével és osztályfőnöki órákon beszél a vakokat érintő mindennapi kihívásokról – a szerk.) Bekötötték a szemüket kendővel, és úgy indultunk el a tóhoz közeli kerékpárúton, hogy rám bízták magukat. Eleinte többször megtorpantak, aztán rövid időn belül oldódtak, lazábbá váltak – elevenítette fel az idei Balaton Camino emlékezetes pillanatát Erzsébet.

Hajni, Ádám és még egy útitárs, Rózsa, időközben meglátogatta a kisalföldi megyeszékhelyen a győri aliglátó nőt. Közösen a Városháza tornyába is „felmásztak”. Nem tiszavirág életű barátság szövődött tehát a Balaton partján.

Élvezni a napsütést

– Mi tetszett a legjobban a Balaton Caminón? – kérdeztük.

– Szinte végig gyönyörű napsütésben, indiánnyárban volt részünk. Amikor késő délután elfoglaltuk a szállást, jó volt a vízparton lenni. Érezni a nyugvó Nap éltető sugarait – búcsúzott Erzsébet.

Forrás: kisalfold.hu