Keszey Ágnes | 2020.09.23. 08:00
4 éve fejest ugrott a tóba, majdnem meghalt, most 4 nap alatt megkerülte a Balatont - kerekesszékkel
Négy nap alatt, kerekesszékkel járta körül a Balatont Borsodi Bence. Ezzel nem csak magának, hanem sok mindenkinek bebizonyította: ha valamit elhatároz az ember, véghez tudja vinni. 

Borsodi Bence négy évvel ezelőtt a Balatonnál sérült meg végzetesen. Fejest ugrott a vízbe és eltörött a nyakcsigolyája. Bénulása miatt kerekesszékbe kényszerült, ám ennek ellenére aktívan él a kertészmérnök végzettségű fiatalember.

– A baleset, mely óta nem tudsz járni, a Balatonnál történt. Ezek után még visszavágytál a térségbe?
A Balaton nagyon-nagyon szép tó, úgyhogy nincsen semmi rossz érzésem a vele kapcsolatban, s nem a Balaton tehet arról, ami velem történt.

– Hogyan jött az ötlet a tó megkerülésére?
Mindig is szerettem feszegetni a határaimat. Korábban biciklivel már volt egy egynapos Balaton-kör egy barátommal. Akkor teljesen készületlenül vágtunk neki. Amikor megtörtént a baleset, csak az lebegett a szemem előtt, hogy valamit kell csinálni, hiszen csak úgy lehet fejlődni és ebből valamilyen szinten kilábalni de legalábbis önállóságot megtanulni. 2018-ban körbetekertük a Velencei-tavat egy barátommal. Tavaly nyár elején jött egy ötlet, hogy ha előző évben megvolt a Velencei-tó, akkor milyen szuper volna megkerülni a Fertő-tavat. Arra már sokat edzettem, jó sokat hajtottam. Súlyokat tettem a székre, hogy imitáljam azt a cuccmennyiséget, amit viszek magammal. Három nap alatt sikerült megkerülni. Akkor, mikor beértünk a célegyenesbe, már tudtam, hogy idén a Balaton következik.

– Szeptember elején négy nap alatt jártad körbe a tavat. Mik voltak a legfontosabb tapasztalataid?
Keszthelyen kezdtük a kört. Tudtam, hogy az északi oldal tartogat inkább kihívásokat, a sok emelkedővel. Gondoltam, hogy frissen még könnyebben veszem az akadályokat, mert a negyedik nap már a legkisebb bukkanót is nagyon éreztem. Első nap Révfülöpig értünk, második nap Balatonfűzfőig, a harmadikon Balatonszemesre, s végül, a negyedik nap onnan vissza Keszthelyre.

A Fertő-tavat sátrazással teljesítettük, az elég nomád volt, most a kényelem miatt szállásokat foglaltam mindegyik éjszakára. Egy barátommal: Kluiber Patrikkal mentünk, ő biciklivel jött az útra. Nem annyira vettem figyelembe, hogy akadálymentes legyen a szállás, mert elég jól megoldom a dolgokat, és így, hogy Patrik eljött velem, segített is. A szállásfoglaláskor mindig konzultáltam a tulajdonosokkal: megmondtam, hogy milyen széles a szék, hogy beférjen az ajtón. De hogyha akadálymentes szállást kellett volna találni valamilyen összeghatáron belül, ami nem csillagászati akkor nehezebb lett volna.

Nem foglaltam nagyon korán, mert nem tudtam milyen lesz az időjárás. Ez nagyon fontos tényező, mert ha esik az eső, az nem olyan kényelmes, illetve a széken a hajtókar nagyon csúszik, ha vizes és így a haladás elég nehézkes. Az éttermek nem mindegyike akadálymentes, és olyan bolt is volt, amelybe lépcső vezetett be. Szerencsére Patrik ott volt, így ha valami kellett, akkor ő be tudott ugrani. Volt olyan is, hogy mentünk tovább, míg nem találtunk olyan lehetőséget, ahol tudtunk vásárolni, enni-inni.

Főként a balatoni kerékpárúton haladtunk, de voltak szakaszok, ahol a járdán. A bicikliúton sok helyen a gyökérzet teljesen felnyomta az aszfaltot, így a lejtőket nem lehetett teljes egészében kihasználni, állandóan fékezgetni kellett, hogy ne billegjen a szék.

 

– Voltak-e nehézségek, kihívások az út során?
Talán Révfülöptől-Fűzfőig. Úgy számoltam, hogy nem lesz ennyi emelkedő, mint amennyi volt. Ez a szakasz, a második napon, már nem annyira pihenten kihívásokat tartogatott. És a harmadik nap sem volt könnyű: egy hosszú meredek szakasz vezet fel a Magaspartra. Viszont az ottani látvány kárpótolt ezért. Bár nagyon nem volt időnk, hogy nézelődjünk, mert minden nap reggel hét óra körül indultunk és este 8-9 körül értünk a szállásra. De ez nem is a nézelődésről, hanem a teljesítményről szólt.

– Tapasztalatokról, nehézségekről, emlékezetes pillanatokról beszélgettünk, de mi volt a tókerülésben a legszebb?
Hogy mi volt a szépsége? kérdezett vissza Bence, majd természetesen meg is válaszolta. A csodás balatoni táj, mindenképpen szép volt. Illetve amikor bekanyarodtunk a déli partra és láttam, hogy az előző napokon hol jártunk és hogy mennyi utat leküzdöttünk már büszkeség is volt. De a legnagyobb szépsége az volt, hogy megbizonyosodtam ismét arról, hogy ha valamit a fejembe veszek észszerű határokon belül, akkor azt a célt teljesíteni lehet.

– És mi volt a legnagyobb tanulság?
Amit az előbb említettem, hogy vagyok annyira elszánt, hogy ha valamit eltervezek, akkor az meg is csinálom. Feltettem közösségi oldalakra, és az a rengeteg gratuláció, megosztás, a rengeteg pozitív visszajelzés, és hogy erőt adok az embereknek, az szívmelengető dolog.

Borsodi Bence következő terve, hogy beszerez egy handbike-ot, és azzal indul útnak ismét jövőre. Akkor majd egyetlen nap alatt szeretné körbekerülni a Balatont.

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva