2019.02.18. 17:00
A Balaton környékének gyógyító hatása
Cholnoky Jenő földrajztudós, író, egyetemi tanár Balaton című könyvét 1936-ban adták ki, de most is élvezetes olvasni sorait, mert szemléletesen és izgalmasan írja le élményeit és kutatásai eredményeit.

„Azt mondják, hogy a Balaton vidékén született ember csak akkor fürdik a Balatonban, ha beleesik. A fürdés általában nem népies szokás Európában. Párisban a legtöbb lakásnak nincs fürdőszobája s az a lány, aki gyakran fürdik, az gyanúba kerül. A mi népünk sehol sem szereti a fürdőzést, ebben a tekintetben a kínaiakhoz hasonlít…

…A modern kor a test tisztántartását az egészség megóvására nélkülözhetetlennek tartja s azért a fürdés szokása mind jobban és jobban terjed a nép között is. Azt láttam, hogy a nők igen gyakran mossák a lábukat a patakban vagy a Balatonban, de nem csoda, hisz mezítláb járnak és dolgoznak s a sáros lábat csúnyának, visszataszítónak tartják. Hogy a Balaton vizében való fürdésnek a tisztálkodáson kívül van-e valami testedző, vagy ideggyógyító hatása, azt megmondani nem az én dolgom…

Fotó: fortepan.hu/Péchy László

… A Balaton mellett van két gyógyító forrásunk is. Az egyik a balatonfüredi savanyúvíz, a másik a hévizi melegvíz.

A balatonfüredi szénsavas víz az alsó-triaszkori rétegek törésein jön föl s kétségtelenül vulkáni utóhatás. A szénsavas víznek mindenesetre gyógyító hatása van a szívbajok ellen. Mesterségesen nem lehet gyógyítóhatású szénsavas vizet előállítani. Érdekes, hogy a mesterségesen szénsavval telített vízből a szénsavgáz mindig nagy gyöngyökben válik ki, mint pl. a szódavízből vagy a kristályvízből. A természetes szénsavas vizekből a szénsavgáz mindig csak igen apró gyöngyökben szabadul ki. Könnyen tanulmányozhatjuk a különbséget, ha a vendéglőben rendelünk egy üveg kristályvizet, meg egy üveg mohai Ágnes-vizet: az utóbbinak apró-apró gyöngyei rendkívül különböznek a mesterségesen töltött kristályvíz nagy gyöngyeitől.

Gyógyító hatása csak az aprógyöngyös, természetes szénsavas vizeknek van, hogy miért, azt nem tudjuk. De így van, a tapasztalat mutatja.

Sajnos, Balatonfüreden kevés a szénsavas víz, nem tudják a gyógyulni óhajtókat kellő mennyiségben és kellő kényelemben kiszolgálni. Talán majd az a kitűnő, szénsavas víz, amit ifj. Lóczy Lajos fedezett föl Füred falu alatt, az fölemeli a gyógyítás lehetőségeit egészen világhírű színvonalra.

Balatonfüred, parti sétány, háttérben a fürdőház 1940 (Fotó: fortepan/Ember Károly)

A másik gyógyító víz a hévizi melegforrás vize. Ez a melegforrás a hévizi szélbarázdában, ebben a hosszú-hosszú völgyben tör föl a mélyből. A víz kétségtelenül délről, vagy délnyugatról jön, a pannoniai rétegekkel borított, elsüllyedt területről, mert a melegvizek mindig a süllyedt medencék alól jönnek. A medencékben fúrt kutakban is felszállhat a melegvíz. Ezeket artézi kutaknak nevezzük. Régen megcáfoltuk már azt a naiv állítást, hogy a hegyekben eltűnt csapadékvíz szállna fel itt a kút csövén, mint a szökőkút, mert hisz akkor méltán föltehetjük a kérdést, hogy a hegyek vize miért nem folyik ki a hegyek lábánál, miért kell annak a víznek bujócskát játszani s először lenyomulni néhány ezer méter mélységbe, aztán más helyen előbukni, hogy „kukucs! itt vagyok ám!” Nem is lehet ilyenfélére gondolnunk, mert a talajban a víz olyan nagy surlódással mozog, hogy lehetetlen volna ilyen szökőkútnak keletkeznie. Igen hosszú vízvezető csövekkel sem sikerül vizet vezetni, ha csak a cső lejtésére, tehát a nehézségerőre bízzuk a szállítást. Ausztráliában két helyen is csődöt mondott az ilyen vízszállítás, kénytelenek voltak a csőbe bizonyos távolságokban nyomószivattyúkat beállítani, hogy a vizét tovább tessékeljék.

Fotó: fortpan.hu/Baráth Endre

Az artézi kutak vizét is, meg az Alföld szélén felbukkanó melegforrások vizét is a Föld belső melege hajtja föl. Minden süllyedt medencében ugyanezt a tüneményt észleljük. Ugyanígy vagyunk a Balaton árkának süllyedésével is. Itt is vulkános utóhatások kísérik a süllyedés peremét, ezért jön föl szénsavas víz Csopak alatt, Füreden és a Pálkövén Rendes alatt, meg melegvíz Tapolcán és Hévizen…

… A környező lapályon a melegvíz hajdan szétömlött s ebben páholták a bőröket. A páholásból származik a szomszédos községek neve (Alsó- és Felső-Páh) s az árok neve: Páhoki-árok. A mocsarak ma már lecsapolva, gazdag rétek s lassankint mennek át a Kis-Balaton nádasaiba.

Héviz-fürdő mindenesetre megérdemli, hogy a leggondosabban rendezzük be igazán gyógyítóhellyé. Ezért kényelmesebb szállókra, nagyobb területre kiterjedő sétaterekre és penziókra volna szükség. Nagyon kellemetlen s éppen nem betegeknek való, hogy a Keszthelyről Hévizre vezető út olyan elhanyagolt, hogy a sűrű kocsiforgalomban az embert vastagon belepi a por, ha elég szerencsétlen volt nyílt kocsival utazni. Jó volna valami kis villamosvasutat vezetni ki, sűrű közlekedéssel.

Fotó: fortepan.hu

A balatoni fürdő- és üdülőhelyeknek legfontosabb „gyógyító” hatása a nyugalom, a csend, a zavartalan pihenés. Azelőtt ez még fokozottabb mértékben volt lehetséges, mint ma, ha az ember a Riviéra valamelyik villáját tudta kibérelni. Sem vasút, sem autó nem zavarta a nyugalmat s csakugyan vissza lehetett vonulni a világ zajától. Csakhogy akkor nem voltak meg azok a kényelmi berendezések, amelyek ma már kezdenek egészen nyugati színvonalra emelkedni. Nem volt sehol villamos világítás, vízvezeték, fürdőszoba stb. A fürdőhelyek vendéglői a legkezdetlegesebb, igen rossz szagú és igen ízléstelen épületek voltak. Petróleumvilágítás, rossz kút, gyalázatos utak riasztották el a kényelemhez szokott nagyvárosi embereket. Azért tódultak inkább Ausztriába, ott már akkor sokkal fejlettebbek voltak a berendezkedések.

A Balaton-Bizottság működése hívta föl a vállalkozók figyelmét a tóra. Először Siófok mozdult meg, mert ezt lehetett Budapestről leghamarabb elérni. A siófoki parti vendéglőépületek voltak az első modern építmények a tó partján, persze ma már azok is elavultak.

Siófok 1917 (Fotó: fortepan.hu/Schoch Frigyes)

Mennyit kellett törni akkor a fejünket, hogy a részvénytársaság akkori lelkét, Glatz Henriket meggyőzzük a dolog rentabilitásáról. Aztán a pincék víztelenítése, a hóviharok ellen való védekezés, a befásítás, a partfal megépítése, majd a kijegelés kérdése mind új, akkor még ismeretlen technikai kérdések voltak. De legyőztünk minden akadályt s megindult a fejlődés.

Milyen komikusan nézett ki a két siófoki, parti vendéglőépület a rettenetes kopárság közepette. Nemhogy fák, de még csak kis bokrok sem enyhítették a perzselő Nap sugarait. Általános volt a nézet, hogy ide csak azok jönnek „üdülni”, akik halálmegvetéssel dacolnak a napszúrással. A strandfürdőzés akkor még nem volt divatban, a nők fürdőruhája jobban fedte a testüket, mint ma az utcai ruhák. Bizony azok a fürdőruhák csúnyák voltak, de a nők teste szebb volt, mint ezeknek a csokoládébarnára sült, eldurvult bőrű, férfias magaviseletű amazonoknak.

Siófokon kezdték el, hogy a nők és férfiak egy helyen fürödtek, nem olyan túlzott szemérmességgel elkülönítve, mint a füredi uszodába. Ez aztán tovább fejlődött s megkezdődött a mai strandolás…

…Néhány diplomás, munka nélkül lebzselő úri fiúval ezt mind olcsón és pompásan meg lehetne oldani. Eleinte nehezen menne, de a jó példa ragadós! Néhány eszesebb kisgazdát hamar meg lehetne nyerni s mindjárt volnának követői s Arács kis kertté, valóságos vendéglővé alakulna át nyáron. Hány falu népe gazdagodott meg Ausztriában ilyen módon! Pedig azok az osztrák falvak hideg, esős nyári éghajlatuk miatt közelről sem olyan derűs, kedves pihenőhelyek, mint a balatoni falvak. És a Balatont nem lehet semmivel sem pótolni…

.. Milyen gyönyörű ilyen sétaút vezethetne Füred fürdőtelepéről a Tamás-hegyre, Péter-hegyre vagy a Koloskába. Révfülöpről a Fülöp-hegyre, Kővágóörsre s Rendesen és a Pálkövén át megint vissza. A Badacsonyon, Gulácson és Szentgyörgy-hegyen is jobban kellene rendezni ezeket az utakat, a legkevesebb javításra szorul a gyönyörű gulácsi út, csak a falutól a turistaút kezdetéig kellene kellemessé tenni a sétautat.

A falvak népe ma nem bírná meg ezeknek költségeit, de hisz nem csak a falvak érdeke, hanem mindnyájunk érdeke, hogy igazán üdülőhellyé tegyük a Balaton környékét.

Tihany 1933: strand a kikötő környékén (Fotó: fortepan.hu/Somlai Tibor)

Igen nagy a haladás ezen a téren. Tihany például a teljes elhagyatottságból ma már a legkedvesebb kirándulóhellyé fejlődött. A déli parton már majdnem teljesen összeér a villák sorozata Aligától Berényig. Pedig 50 évvel ezelőtt micsoda pusztaság volt ott! Nagy fejlődést jelent az északi part vasútja, a tó körül vezetett autóút, azután az aszófői villamos központ. Lényegesen megjavult a balatoni gőzhajózás, egyes helyeken már bérautót is lehet mindig találni, de sokkal több kellene.

Nagyon jól és helyesen épült meg Füred vízvezetéke és csatornázása, bár ennek szennyvíz-derítője nem egészen sikerült, nem olyan szagtalan, mint ahogy a vállalkozók ígérték.

Egyszóval örvendetesen fejlődik a Balaton környéke, növekedő idegenforgalmával arányosan. Mindenütt építenek, kis kulipintyóktól elkezdve, hatalmas hotelekig…

… Az volt az igazi békesség, az igazi pihenés! Azt írtam ennek a könyvnek egyik fejezetében, hogy a Balaton múltja sok szépet és sok szomorút tud felmutatni. Ugyanezt mondom a jelenére is. Örvendetes, nagyszerű a föllendülés is a déli parton, ez minden szomorú gondolat nélkül, teljes mértékben örvendetes. De az északi parton siratom a hajdani, igazi békességet, a nagyvárosi életből való tökéletes kikapcsolódás lehetőségét. Kezdetleges viszonyok közt, de zavartalanul élvezte az ember a Balatont, a környezet csodálatosan szelíd, bájos képét, Tihany tündéri magányát. Ott szerettem sétálni, nézegetni, ahol ma a kikötő, a vendéglő, a Biológiai Kutató Intézet, meg a főhercegi kastély állnak. Nem volt ott semmi! De az erdős lejtők hűs árnyékában édesen zúgtak a tó hullámai, megtörve a nagy köveken vagy a kavicson. Milyen szép volt akkor ott!”

Forrás: arcanum.hu

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva