Augusztus végétől máig számos Balaton-parti településen látták magyar madarászok az ékfarkú halfarkast, amiről a birding.hu-n olvashatunk.
Ez madár az északi tájak lakója, rendszeres átvonuló, de mindig csak kis számban jelentkezik hazánkban. Főleg nagyobb természetes vizeink és halastavaink mentén jelenik meg.
Rengeteg madár figyelhető meg a Balatonnál
Fotó: Krausz Andrea
Igazi prédaleső, ami azt jelenti, hogy addig zaklatja a sirályokat, cséreket és más madarakat, amíg azok fel nem öklendezik, vagy csőrükből el nem eresztik zsákmányukat. A halfarkas pedig megfordul, és elkapja azt a levegőben.
Ugyanakkor saját maga is halászik, így nem véletlen, hogy épp a Balatonnál jelenik meg ősszel.
Az ékalakú halfarkas változatos módon tud repülni: perdül és fordul, csapong a levegőben, miközben a legváltozatosabb és legkülönfélébb mozdulatokat végzi. A kisebb sirályok félnek tőle.
| Halfarkas (Stercorarius Briss.), a Sirályfélék családjába tartozó madárnem, mely nevét ragadozó természetétől kapta. Csőrének töve viaszhártyával ellátott, ez alatt a csőr közepe előtt vannak az orrlyukak. Az első evező toll a leghosszabb, a fark ékalakú, 12 tollas. A csüd a középső ujjná! hosszabb. Földünk É.-i hidegebb részeit lakják: rendesen a nyilt tengeren tanyáznak, költés ide-jén a partokon, szigeteken tartózkodnak. Kitűnően úsznak, rendesen azonban a levegőben röpködve töltik idejüket; röptük a sólymokéra emlékeztet.
Halakkal, madarakkal, tojásokkal, gerinctelen állatokkal és apróbb emlősállatokkal táplálkoznak; a nagyobb fajok kis báránykákat is megtámadnak és szemüket és agyvelejüket kivájják. Kártékonyak, ezért az északi népek nagyban pusztítják. Legnagyobb termetű a hollónyi nagy-H. (Sterco* rarius skua Briin.), mely télen elvétve Anglia, Franciaország, Hollandia és Németország tenger-partvidékén is előfordul; hazánkban Dalmáciában Curzola szigetén észlelték. Kisebb a varjúnagy-ságú széles farkú II (Stercorarius pomatorhinus Temm.), mely hazánkban szeptemberben és októberben a Balatonon és a Fertőn majdnem minden évben megjelenik. Ósszel hazánkban rendesen elő-fordul az ékfarkú H. (Stercorarius cevphus Brünn.) is, mely az északi félteke sarki vidékéin honos. A nyílfarkú v. sarki H. (Stercorarius parasiticus L.) az északi Sarkkör lakója, télen a mérsékelt égöv táján honos; hazánkban átvonulás alkalmával őszkor észlelték. (Révai Nagylexikona) |
