Egyre többen találkoznak rákokkal a Balaton vizében, ami örvendetes hír, de nem mindegy, hogy mely rákfajnak örülünk olyan nagyon. Az őshonosnak, vagy az idegenhonosnak.
Az észak-amerikai eredetű cifrarák (Faxonius [Orconectes] limosus) első élő példányait a Balaton vízgyűjtőjén, a Jamai-patakon létesített horgásztavon gyűjtötték 2013-ban – olvasható a Magyar Haltani Társaság oldalán.

Kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően a cifrarák mára hazánk leggyakoribb idegenhonos tízlábú rákfajává vált.

A cifrarák jelentősen hatással lehet az ökológiai állapotra
Fotó: Wikimedia Commons

Gyenesdiás, Keszthely, Balatonberény

Mint a kutatók írják, a Balaton siófoki-, szemesi- és szigligeti-medencéjében, valamint számos befolyójában a 2010-es évek második felétől kezdődően gyors terjedését regisztrálták.

A faj nyugati irányú terjedésével számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb a Keszthelyi-medencében és a Zala vízrendszerében is megjelenik.

A makroszkopikus vízi gerinctelenek 2020 augusztusa és novembere közötti felmérések eredményeként a cifrarák több korosztályba tartozó egyedeit sikerült kimutatni egy-egy gyenesdiási és keszthelyi hajókikötőben, egy balatonberényi horgászcsónak-kikötőben, valamint a Zala-torkolat és a 21T műtárgy közötti szakaszán.

A Balatonban, a Zalában és feltehetően a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerben (KBVR) megjelenő, potenciálisan jelentős egyedszámot elérő cifrarákállományok a természetvédelmi kockázat mellett jelentős hatással lehetnek az ökológiai állapotra. Az eredmények alapján számolni kell a cifrarák további terjedésére a Zala középső és felső szakaszain, továbbá a KBVR teljes területén.

Rákpestis

A cifrarák megjelenése és terjedése a Balatonban és a Zalában is jelentős kockázatot jelent a kecskerák (Pontastacus leptodactylus), illetve és a Zala felső vízgyűjtőjére szorult folyami rák (Astacus astacus) állományaira is, mivel a rákpestist aktívan terjesztő fajként az itt található őshonos rákfajok állományait megfertőzheti a betegséggel.

A cifrarák elterjedése jó alkalmazkodó képességnek köszönhető: két víztest között a szárazföldön is képes átkelni, ráadásul képes ivartalan szaporodásra.

Nyitókép: Krausz Andrea