Bár elmaradnak a tavaszi Gasztrohegy túrák Badacsonyban, a séfek nem hagynak bennünket finomságok nélkül, megosztják velünk kedvenc receptjeiket. Gasztrotúra helyett kezdődjön az otthoni konyhai kalandtúra, egy pohár badacsonyi bor segíti kibontakoztatni a kreativitásunkat!
A Pláne borterasz egy különleges fogással rukkolt elő, amit eredetileg a Gasztrohegy Húshagyó kedv hétvégéjén kóstolhattunk volna meg. Tóth Ádám szavait szó szerint idézzük a receptleírásban, ha eddig még nem beszélgettél vele, akkor is érzed, hogy a stílusa magával ragadó.
Nem véletlenül maradsz ott nyári estéken a Pláne teraszán, hiába tervezed úgy, hogy fél óra múlva továbbindulsz, annyit mesél, annyi újdonságot mutat, hogy napokig nem mozdulnál.
Emlékszel, amikor balatoni szusit készített a Gasztrohegy Nem HEKK hétvégéjére?
– Az ember – különösen, ha égbekiáltóan amatőr –, olyan receptet választ, amihez egyetlen összetevő sem található meg egy szokásos otthoni eszköztárban. A spejz általában nem rejt sem galangál gyökeret, sem thai citromnádat. Úgyhogy ez az ember elmegy szépen egy erre szakosodott üzletbe és ügyesen bevásárol. Erősen vigyázva arra, hogy ne költse el minden pénzét csábító, soha nem látott, de most nem szükséges fűszerekre. Ha ezzel megvan, akkor tulajdonképpen nincs is nehéz dolga.
Fogja a vörös thai curry pasztát, abból pici olajon elkezd megpirítani két evőkanálnyit egy nagy fej lilahagymával és két nagyobb gerezd fokhagymával. Utóbbiakat előtte nyilván nagyon apróra vágja. Ugyanide kerül a galangál gyökér is. Ez olyasmi, mint a gyömbér, de ha igazán autentikusak akarunk lenni, akkor ezt használjuk. Ezt a furcsa szerzetet vékony karikákra vágjuk, és ezekből a karikákból úgy tízet-tizenkettőt használunk. Addig rotyogtatjuk, míg a hagyma üveges nem lesz.
A magyar néplélektől idegen módon sót nem használunk egészen a főzés végéig, és akkor sem azt. Ezzel barátkozni kell közben, tudatosan meg kell állítanunk a kezünket, mikor a sercegő hagyma hangjait hallva önkéntelenül is a sótartó irányába nyúlnánk. Ha üveges az a hagyma, akkor adunk neki hat deci zöldség alaplevet, és szépen elkezdjük összeforralni.
Alapesetben, ha Ádám személyesen mesélné nekünk a receptet, itt újratöltené a poharunkat:
– Újabb furcsaság következik. Miközben felforr a főzetünk, előszedjük a thai citromnádat. Őkelme kicsit olyan, mint egy újhagyma, de jóval fásabb. Két szálat sréhen felvágunk három centis darabokra, kicsit megcsapkodjuk őket a marokra fogott kés nyelével, aztán a fazekunkba dobjuk. Most még fásak, és ez nem fog változni a főzés hatására sem, úgyhogy olyan szerepe lesz, mint egy babérlevélnek. Velünk lesz majd a tálalásig, tologatjuk a kanállal, de nem esszük meg.
Most csatlakozik egy újabb szereplő is, a kaffir lime levél. Egészen pontosan négy darab. Szálakra vágjuk, bedobjuk. Mostanra már egészen magabiztosan bánunk a szokatlan összetevőkkel. Ezt a valamit most forralgassuk úgy negyedóráig.
Amikor ez letelt, vegyük vissza a hőfokot, és adjuk hozzá a kókusztejet. Ne a ki tudja miből készülő alternatív tejre gondoljunk, hanem a sűrű, tejszínes, konzerves változatra. Ebből egy négy decis dobozra biztosan szükségünk lesz, de bármilyen esetlenül is hangozzék ebben a konnotációban, annyit adjunk neki, amennyit felvesz, de minél többet.
Ez már a levesünk végleges színe. Fehéres alapon pirosas, rózsaszínes foltokat kell magunk előtt látnunk, és örvendezni neki. Most jön a só. Vagyis a halszósz. Ezzel és nádcukorral állítsuk be a nekünk megfelelő arányt. Pár percig még alacsony hőfokon érleljük kissé az ízeket, aztán vegyük le. Forgassunk bele zavarba ejtően sok összevágott koriandert és négy lime levét.
Itt már annyira elmerültünk a főzésben, hogy szükségünk lesz még egy pohár borra.
– Az ember mindig is utálta, ha olyan lépés következik egy receptben, ami időben jóval megelőzné a folyamatot, de most maga is ehhez folyamodik. Kétszer is. Szerezzünk szép nagy garnélákat. Ezeket tegyük pácba, ami lime levéből, lereszelt héjából és korianderből áll. Ha tudjuk, vákuumban össze is húzhatjuk kicsit. Ez az első visszanyúlásunk.
A második pedig – és ez nem feltétlenül elengedhetetlen, de nagyon sokat emel majd az élvezeten –, a folyamat előtt két héttel beszéljünk a Lengyel Zsuzsával és kérjük meg szépen, legyen olyan jó, és készítsen nekünk olyan tányérokat, amiket csak ő tud készíteni.
No. Leheletnyit pirítsuk meg azokat a garnélákat. Csak a színe miatt, a lime leve úgyis elintézte már nekünk a puhítási folyamatot.
Főzzünk ki egy kevés rizstésztát. Tálaljunk. Ússzon a tányér tetején egy félbevágott thai chili, egy gyönyörű garnéla és egy gerezd lime. Kanalazzunk. Bánjunk ügyetlenül az evőpálcikákkal, hogy minél több időnk legyen érezni az illatokat. Szívjuk be mindet, egyet se engedjünk csak úgy a levegőbe veszni. Örüljünk.
Ha sikerült elkészíteni ezt a különleges levest, akkor a korábban bemutatott Gasztrohegy lángos megsütése már gyerekjáték lesz! Kattints ide, és tudd meg, mi kell a Hableány-módon készített lángoshoz!
Nyitókép: Gasztrohegy