A szőlőtermesztés és egyes kutatások szerint feldolgozása már az ős- és ókorban ismert lehetett. Őshazájának a transzkaukázusi térség (ma: Anatólia, Irán és Örményország) tekinthető, ahol már Krisztus előtt négy-ötezer évvel ismerték és termelték a ligeti szőlőt, melyből aztán két-háromezer év alatt fejlődött ki a kerti, vagy bortermő szőlő. A szőlőkultúra a görög civilizációval együtt fejlődött, történet és szakíróik (Homérosz, Hésziodosz és Teofrasztosz) leírják a termesztés, az aszalt és borszőlőkészítés szokásait. Ők honosították meg a Itália partvidékén, illetve vitték be Gallia földjére is.
Az ókorban kezdetben taposással nyerték ki a borrá feldolgozott szőlő levét, de már egyiptomi falfestményeken is felismerhetőek a kezdetleges szőlősajtók több változata. Az elkészült terméket aztán agyag- és kőamforákban, bőrtömlőkben, földbe égetett vermekben, agyaghordókban tartották, előbbiekben szállították is.
A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással, vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka. A szedők (lányok, asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Gyűjtőedénybe tették a fürtöket. Ez vidékenként változott. Lehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár stb. Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette – a régen fa, ma már inkább alumínium – edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés.
A szüret napja a legfontosabb borkészítési művelet, mivel jelentős mértékben befolyásolja a bor minőségét. A szüret időpontjának megválasztása szempontjából ideális idő, amikor a szőlőfürtök fejlődése tetőpontján van, s a tőke már nem képes több cukrot készíteni. Ekkor kapjuk a legtöbb és aránylag a legjobb bort. A megfelelő időpont akkor érkezik el, mikor a cukor és a sav harmonikus egyensúlya létrejön. Kedvező időjárás esetén (meleg ősz), bevárhatjuk az utóérést, sőt esetleg a túlérést (nemes rothadást) is. Ennek eredményeként a szőlőszemek a vízveszteség folytán megráncosodnak, s így cukortartalmuk gyarapszik. A túléréssel azonban a fej már megbarnul és a Botrytis cinerea penész fejlődik ki rajta. Ez a cukor tartalmat csökkenti ugyan, de a cukor- és savtartalom közötti arányt kedvezőbbé teszi.
SZÜRETI ÉTELEK
Szüret napján a szőlőben dolgozók borral való kínálása a gazda szent kötelessége volt. A bor mellé harapnivaló is dukált, reggelire szalonna, sonka, kolbász vagy más hasonló hideg eledel, ebédre pedig hagyományos szüreti étkek: töltött káposzta, gulyás vagy juhhúsos kása járt. A munka végeztével, már ünneplőbe öltözve mentek vissza a szüretelők az esti mulatságra, ahol általában marhagulyás vagy birkapörkölt került asztalra.
Szüreti felvonulás és mulatság
Lovas, táncos felvonulás Balatonszárszó utcáin, indulás a Zenepavilontól, kísér a Bihari Cigányzenekar.
Szüreti felvonulás és bál Bálványoson
13 órakor indul a szüreti felvonulás, a fogaton a bíróval és a bírónéval, egy rezesbanda és traktorok kíséretével.
II. Szent Kristóf szüreti mulatság és bál
Lesz szőlődarálás, préselés, mustkóstolás, a gyermekeknek szüreti népi játékok és óriás buborék játszóház, sőt még lovas kocsikázás is.
Összeállította: Bólyi Alexandra
Fotók: pixabay.com
