Dr. Udvardy György veszprémi érsek gondolatait olvashatjátok advent második vasárnapján az elcsendesedés, az önmagunkkal való szembesülés, az önmegtartóztatás és az adventi böjt kapcsán.
A böjtölés időszaka a nagyböjti idő. De az adventi időben is van hagyománya, ahogyan a jócselekedeteknek is. Arra azonban mindig ügyelünk, hogy amit a böjtöléssel megspórolunk, az sosem a miénk, hanem mindig az adakozás gondolatához kapcsolódik. Odaadni másnak, amit a szabadságom növelése érdekében, önmagamért tennék.
Az elcsendesedés jelenti egyrészt a tényleges csend megteremtését. De sokkal inkább átvitt értelemben gondolunk rá. Rengeteg zaj van körülöttünk a napi sürgés-forgásban.
Az adventi időszak alkalmas, hogy megálljunk és hagyjunk időt arra, amit egyébként nem tennénk meg. Hagyjunk időt, hogy nem teszünk semmit és ekkor szembesülhetünk önmagunkkal. A vágyainkkal is. Melyek azok a vágyak, amelyek igazak, szépek, tiszták, de nem volt rá időnk: gyerekekkel, házastársakkal, szülőkkel foglalkozni, saját lelkemmel törődni, imádkozni, jót cselekedni.
Számtalan olyan terület van, amelyet csak az elcsendesülésben lehet felfedezni és az advent kiváló időszak erre.
Fotó: Mészáros Annarózsa
:
Nyitókép: illusztráció/Shutterstock
