Marton Attila | 2021.08.06. 07:00
Engem úgy neveltek, hogy mindig hajoljak le a másikért – balatoni interjú Rúzsa Magdival
A kilencedik Paloznaki Jazzpikniken adott koncertet Rúzsa Magdi a napokban. Az énekesnőt legújabb lemezéről, balatoni élményeiről és karrierje következő lépcsőfokáról is kérdeztük.
– Tavasszal jelent meg az új lemeze Karma címmel, tele életigenlő dalokkal, miközben a járvány kellős közepén jártunk. Tudatosan ment szembe a közhangulattal?
– Volt benne szándékosság, de nem tudsz mást írni, mint amilyen vagy. Azok a dalok foglalkoztattak, amik arról beszélnek, milyen az, amikor nincsenek gondok. Ösztönösen ez jött. Amikor összeállt a lemez anyagának egy része, akkor is azt éreztem, hogy ez jó irány, így a többi dalt is erre a tematikára fűztük fel. A zene erőt kell, hogy adjon. Persze azzal is egyetértek, hogy a szomorú dalokra is szükség van, a lemezen is van két ilyen, számomra lelkileg fontos nóta. A két énem – a lírai és a könnyű, tombolós – folyamatosan harcban van egymással. A nyári szezonban nagyon szeretem a könnyed slágereket, amik megtáncoltatják a közönséget, de van egy nagyon erős lírai énem is, aki a mélységeket szereti. Ezért a nyári fellépéseken is mindig eljátszok néhány lassúbb dalt is.
– A lemez egyik dalának címe Szigliget Light. Ennek mi a története?
– Amikor szép dolgokat látok, azt lefotózom a fejemben, és elraktározom. Amikor szöveget írok egy dalra, akkor arra figyelek, hogy a zenei aláfestés milyen képeket hoz elő belőlem. Ennél a dallamnál eszembe jutott a szigligeti vár, és továbbvittem a gondolatot. A leírt történet fikciós – bár az is lehet, hogy valaki számára valós –, de a hely szépségéhez való kötődésem igazi.

Rúzsa Magdi
Fotó: Nagy Lajos/Napló

– Ha már Balatonnál tartunk. Milyen élményei kötődnek a tóhoz?
– Nagyon szeretem a Balaton környékét, bár az északi part közelebb áll a szívemhez, és talán Tihany a kedvencem. Időről időre ellátogatunk Balatonszőlősre is egy ismerősömhöz. Ha az ember a gyermekkorától jár a tóhoz, az szoros, kötődést alakít ki. Én 21 évesen láttam először a Balatont, ehhez képest azóta is rendszeresen visszajárok, és bár sajnos hosszabb időt nem tudtam még itt eltölteni, néhány napos látogatást már többször tettünk a férjemmel. Nagyon szeretem a vizet, és az itteni kirándulásokat. A tó környékén adott koncertek mindig adnak valami pluszt, talán az, hogy a közönség többsége ilyenkor szabadságon van. Az egyik legkülönlegesebb koncertélményem pedig a néhány évvel ezelőtti kompkoncert volt a tavon.
– A külső szemlélő számára úgy tűnik, nagyon tudatosan tervezi meg a karrierje lépéseit. Mi lesz a következő lépcsőfok?
– Alapvetően így van, bár mindig vannak olyan dolgok, amik nem a terveknek megfelelően alakulnak. Szeretek előre dolgozni, és bebiztosítani magam dalokkal. Bár most jöttem ki az új lemezzel, már készülnek az új nóták. Addig kell írni a dalokat, amíg megvan a megfelelő ihlet. Ha összejön kilenc-tíz dal a „fiókba”, akkor a Szakossal (Szakos Krisztián zenei producer – A szerk.) elkezdjük valamilyen koncepció szerint összerakni a demókból a dalokat. Nekem ez ad biztonságérzetet.
– Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy 35-40 évesen egy kiforrott csúcsprodukció élén szeretne állni. Eljutott ide mára?
– Az a típusú ember vagyok, aki mindig talál egy újabb meghódítandó csúcsot. Mindig szeretem fejleszteni és tökéletesíteni magam. Ami a popprodukciót illeti, elég jó úton járok szerintem. Nagyszerű, hogy rendszeresen vissza tudok térni az Arénába, és duplaházak előtt játszhatok. Ha elbizonytalanodom magamban, akkor erre gondolok, és arra a tömegre, aki ott van. A legizgalmasabb az egészben, amikor a közönséget hallom énekelni. Amikor azt látom, hogy egy dallamot – ami mondjuk tusolás közben született meg, aztán gyorsan feldúdoltam a telefonomra – a létrejötte után néhány hónappal az emberek torokszakadtig énekelnek, akkor mindig azt érzem, hogy milyen szép szakma ez. Lényegében semmi másról nem szól, mint örömet szerezni másoknak, hogy ott legyél az emberek életében, amikor jól akarják érezni magukat.

Fotó: Nagy Lajos/Napló

– Több nemes kezdeményezés mellé állt már korábban és az utóbbi hónapokban is. Miért tartja ezt fontosnak?
– Nálam ez természetes. Már akkor is szerettem másokkal foglalkozni, amikor nem előadóművész voltam. Engem úgy neveltek, hogy mindig hajoljak le a másikért. Az élet akkor tud adni nekünk, ha mi is segítünk másokon. Már 18 évesen – pedig nem származom tehetős családból – árvaháznak szerveztem gyűjtést a középiskolában. Amikor Magyarországra jöttem és elindult a zenei pályám, azt éreztem, hogy példát is kell mutatnom ezzel. Annak idején nekem is segítettek, és akkor megígértem a Jóistennek, hogy szeretnék saját alapítványt és hátrányos helyzetű tehetségeket támogatni, így alakult meg a Gábriel Angyalház Alapítvány. Emellett folyamatosan szembejönnek olyan ügyek, amelyekről úgy gondolom, hogy dolgom van velük. Ilyen volt például az Együtt az Autistákért Alapítvány, akik nagyon szép dolgokat hoznak létre, és egyértelmű volt, hogy szeretnék nekik segíteni, ahogy én tudok, a saját felületeimmel. A közönségemben nagyon sok tinédzser is van, ezért is fontos, hogy milyen ügyek mellé állok. Talán ez hozzájárul ahhoz is, hogy ők is nyitottabbak legyenek. Hiszek abban, hogy ezek a pozitív érzések többé és jobbá tesznek, és azért imádkozom, hogy mindig tudjak adni másoknak.

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva