A téli sportok, így a korcsolyázás, fakutyázás és a jégvitorlázás már a múlt század elején is nagyon népszerűek voltak a Balatonnál. Abban az időben gyakrabban borította jégpáncél a tavat, mutatjuk, dédszüleink hogy szórakoztak a téli hidegben.
Iski Szilvia történész segítségével utazunk vissza az 1900-as évek elejére, és mutatjuk be a keszthelyi teleket.
Amikor a Balaton nem fagyott be, nagyon néptelen volt a vízpart, de a korcsolyázás idején nyári hangulat alakult ki a jégen és a parton.
A korcsolyázást a keszthelyi Csónakázó és Korcsolyázó egylet szervezte meg, ők a mai Fő téren, az akkori Andrássy téren egy bódéban kék-fehér zászlóval jelezték, ha korcsolyásra alkalmas jég képződött a Balatonon. Így elég volt csak a városban korzózni, hogy megtudják az emberek, mikor érdemes lesétálni a partra.
A kijelölt korcsolyapálya a Hullám és Balaton Hotel előtti részen a csónakház körül volt, ez jól elkülönült a jéghalászok és lékhalászok területéről, biztonságos terület volt a sportolásra, szórakozásra. Ezt a részt az egylet folyamatosan karbantartotta, és egy melegedőt is üzemeltettek a közelében.
Korcsolyázás, Sági János fényképe 1910.
Itt olvashatsz a lékhalászok és a jégvágók munkájáról!
Ha eltávolodott valaki a parttól, több veszély is fenyegette. Egyrészt a lékek, amit a halászok vágtak, másrészt pedig a Balaton nem mindenhol fagyott be sík, egyenletes felülettel, és a rianások is veszélyesek voltak.
– A rianás egy balatoni tünemény, amikor mennydörgésszerűen megreped a jég – mondja Szilvia.
Rianásnak nevezik a jég közötti nyíltvíz vonalakat, melyek azáltal képződnek, hogy az összenyomott levegő s vízpára a jeget ágyulövésekhez hasonló durranással szétrepeszti, a nagyobbak egész télen át nyitva maradnak – írja a korabeli Vadász lap 1881-ben.
Egy esetről tudunk, amikor egy fiatalember beleesett egy lékbe és saját maga ki tudott onnan jönni.
– Mi kellett a korcsolyázáshoz?
– Természetesen korcsolya, amiből már több márka létezett a keszthelyi üzletekben is a korabeli reklámújságok szerint. Ez azt feltételezi, hogy elég komoly korcsolyázóélet volt akkoriban, megérte a kereskedőknek több típust, márkát tartani. A korcsolyák cipőre felszerelhető alkalmatosságok voltak, nem komplett korcsolyacipők, mint napjainkban.
Korcsolya reklám, Keszthely-Balatonvidék1902.11.30.
– Milyen ruhában korcsolyáztak a dédszüleink?
– A korabeli divat a korcsolyapályán is megjelent, a hétköznapi utcai viseletben korcsolyáztak. Ez a hölgyek számára nem lehetett túl kényelmes, a hosszú szűk szoknyákban csak tipegni tudtak a jégen, és természetesen a kalapjuk is rajtuk volt.
A korcsolyázás tudománya, 1884. Vasárnapi Újság
Téli sportöltözék akkoriban még nem volt, csak az volt a lényeg, hogy a jégen melegen öltözzenek. A lányok már hordhattak rövidebb szoknyát, ami csak a lábszárukig ért, de ehhez magas szárú fűzős cipőt kellett felvenniük, a lábukat nem tehették közszemlére. Az 1910-es években már rövidebb kabátokat látunk a korcsolyázókon, praktikusabbak az öltözetek.
Rendszeresen tartottak telente műkorcsolya versenyeket, jégtáncot és páros korcsolyázást is, ahol forogni, ugrani kellett, a ruházatnak ehhez kellett idomulni.
– Népszerűek voltak ezek a versenyek?
– Nagyon. A téli jégbemutatók, jégkarneválok több száz, akár ezer ember számára kínáltak szórakozást.
Több jégkarnevált tartottak Keszthelyen, 1901-ben nagyon komolyan készültek a január 23-i ünnepségre, pályadíjat szedtek, síkversenyt hirdettek meg, műkorcsolya versenyre, páros versenyre várták a résztvevőket, és a profiknak is lett volna külön futama. De két enyhe nap megolvasztotta a jeget és a verseny elmaradt.
1912-től nem csak a versenyre, karneválokra, de a korcsolyázásra is egyre több idő jutott, mert villanyvilágítást alakítottak ki a pálya körül, és nem kellett sötétedéskor hazamenni.
– Említetted a páros versenyt, ezt hogy képzeljük el?
– Ehhez kellett egy úr és egy hölgy, akik nem minden esetben voltak házastársak. Akkoriban nagyon szigorú erkölcsi szabályok vonatkoztak már csak az érintésre is, itt pedig kézen fogva siklottak a párok a jégen. A fiatal lányokat ezért gardedám kísérte a jégre is, akik vigyáztak az erkölcsökre.
De a gardedámok többsége nem tudott korcsolyázni, ők a melegedőben voltak, és az ablakon át figyelték, hogy ki merre siklik. Így persze sok haszna nem volt annak, hogy ők elkísérték a lányokat, hiszen nem tudtak kiszaladni és rendet tenni, ha szükség lett volna rá.
Bár kesztyűben voltak a lányok, azért a páros korcsolyázás közben a kézfogás mellé bizonyára belefért egy-egy kézcsók is, a társadalmi szabályokat kicsit meg lehetett lazítani.
Ezek a korcsolyázások nem csak a testedzést szolgálták, igazi társasági események voltak.
– Igaz, hogy receptre írták fel az orvosok a korcsolyázást?
– A fiatal, vézna, sápadt lányok számára kifejezetten orvosi javaslat volt a korcsolyázás, nekik a hidegben való mozgástól kipirosodott az arcuk, megélénkült a vérkeringésük.
És gondoljunk bele, ha még egy kézcsók is elcsattant a jégen.
– A Festetics család részt vett ezeken az ünnepségeken?
– 1904-ben II. Tasziló gróf és lánya, Ella is ellátogatott egy ilyen versenyre. A korcsolyázás mellett nagyon népszerű volt ebben az időben a fakutyázás is.
– Mi az a fakutyázás?
– Ez is egy kedvelt formája a jégen való mozgásnak. Egy széken kellett ülni, ami sítalp szerű talpakon csúszott, fából készült, elnevezése talán azért lett a fakutya, mert a jégen siklás közben furcsa, vonyító hangot adott.
Fakutyázás, Sági János fényképe 1910.
Ez az ülőszán két módon gyorsulhatott be, vagy egy korcsolyázó tolta a rajta ülőt, vagy saját magát hajthatta az ember szöges botok segítségével. Az idősebb korosztály és a gyerekek is nagyon szerettek fakutyázni.
Azt gondoljuk, hogy ez egy biztonságos eszköz volt, de 1903-ban egy fiatal lány a keszthelyi jégen felborult a fakutyával, és csúnyán megütötte magát.
– Milyen sportokat űztek még a jégen?
– A jégkorongozásról nem találtam korabeli feljegyzéseket, de a jégvitorlázás népszerű volt a Balatonon. Bár nem Keszthelyhez, hanem Balatonfüredhez köthető ez a tevékenység.
Füreden a Stefánia Yacht Klub vezette be a jégvitorlázást, ezt jég-yacht vitorlázásnak nevezték. Ehhez a sporthoz egy nagyon komoly talppal ellátott hajó és vitorla kellett, no meg természetesen szél és sík jégfelület. Jégvitorlákkal közlekedtek Füreden és környékén, Tihanyból is gyakran átmentek Szántódra.
Kép: Fortepan
A korabeli lapok szerint 1895-ben a kemény időnek köszönhetően a Balaton annyira befagyott, hogy az egész tó egy gyönyörű mérföldekre terjedő jégtükör, melyen végig hosszant lehet a vitorlás szánkát használni. Fővárosi lapok, 1895. január 29.
1896-ben hirdettek meg egy versenyt a fürediek, ahova Festeics Taszilót is várták a jégvitorlájával.
A XX. század elején meghirdettek egy olyan versenyt is, ahol Siófokról Keszthelyig szerettek volna átjönni jégvitorlákkal. De azt írták a korabeli lapok, hogy ez veszélyes vállalkozás. Azzal indokolták, hogy a part mentén és kisebb távolságokban biztonságosan lehet menni a jégvitorlásokkal, de a Balaton nem egyenletesen fagy be, nem mindenhol sík, és a rianások és a lékek is veszélyesek.
Ha te is szeretnél a Balatonnál korcsolyázni, kattints ide és tudd meg, hol vannak egész télen üzemelő műjégpályák a tónál!
Nyitókép: shutterstock
