viharjelzés: Siófoknál 0
12°
É
0 km/h
Mihály Szilvia | 2020.01.17. 06:00
Hogy került a Balaton jege a fagyizókba?
El sem hiszed, de még a múlt század elején is a télen kivágott balatoni jeget használták nyáron a fagylaltkészítéshez és az élelmiszerek hűtéséhez. Hogy lehet ez? Gyere velünk egy időutazásra, bemutatjuk a jégvágók, halászok és nádvágók életét!

A XIX – XX. század fordulóján járunk Iski Szilvia történésszel, megnézzük, kik dolgoznak a Balaton jegén, sőt, egy áram nélkül működő hűtőszekrényt is megmutatunk nektek!

– Mi a közös Ifjabb Laáb Lajos hentesben, Cséby Lajos patikusban és Gróf Festetics II. Taszilóban? – kezdődik a rendhagyó interjú, ahol a történész kérdez engem, s persze azonnal meg is válaszolja a kérdést.
– Többek között az, hogy szükségük volt jégre. Ebben az időben nagyon fontos kérdés volt, hogy adott télen befagy-e a Balaton.

Akinek szűkösen volt csak tűzifája, az az enyhe telekben reménykedett, de a vendéglátósok, hentesek, patikusok és a Festetics család számára a tartósan hideg napok voltak ideálisak. Nekik a hideg tél bőséges jégtermést eredményeztet, amire szükségük volt a mindennapokban. A hosszú, tartós hideg napok 40-50 cm vastag jégtakarót hizlaltak a Balatonon, ez bőséges jeget szolgáltatott az itt élőknek.

Ahogy a korabeli újságban olvashatjuk jégvágók zajától hangos a part mente. Egymást éri a sok jéghordó kocsi, melyek a jégvermekbe szállítják az acélos jégtáblákat. Balaton Vidék, 1909. január 3.

BALATONVIDÉK, 1909. január 3.

 

A kitermelt jeget vermelték a Balaton-parton, volt egy hatalmas községi jégverem, ahol a helyi lakosok jeget vásárolhattak. Innen kapta a kórház és a keszthelyi intézmények többsége a jeget.

A vendéglátósoknak, gyógyszerészeknek és sok családnak saját jégverme is volt, amiben szalmába bugyolálva tavaszig, néha nyárig tudtak jeget tartani.
A Festetics-családnak is volt saját jégverme, ők is szalmában tartották a jégdarabokat. A szalma nagyon jó hőszigetelő, el sem hinnéd, de hűtőszekrény és fagyasztó nélkül is hónapokig hidegen tartotta a jeget.

A jégverem annyira fontos volt, hogy még a házeladási apróhirdetésekben is feltüntették, ha egy udvaron volt ilyen.

BALATONVIDÉK, 1901. február 10.

Nagyon érdekes, hogy már ebben a korban voltak jégszekrények. Persze, nem árammal működtek, mégis hidegen tartották az ételeket.

A képen látható darab az 1869-ben készült. A jégszekrény egy klasszikus szekrény, nagyon szép asztalos munka. A háztartások a különböző ételeket ugyanazon az elven hűtötték, mint ahogy napjaink hűtőszekrényei működnek: a szekrény oldala volt hideg, ez hűtötte az élelmiszereket. A szekrényke tetején középen lehetett betenni a darabokra vágott jeget, amik oldalra is lecsúsztak, alul pedig egy fiók gyűjtötte a felolvadt vizet. Ha felolvadt a jég, a jégveremből pótolták azt. A századfordulón már megjelentek a több rekeszű hűtőszekrények is.

Kép: pixabay

– A kitermelt jég meddig nem olvadt fel?
– Ez teljesen időjárásfüggő volt. Tavaszig, de akár nyárig is meg tudták őrizni a téli Balaton jegét. Volt egy híres keszthelyi vállalkozócsalád, a Berényiek a Kossuth Lajos utca 12-ben, ők még júliusban és augusztusban is szállítottak jeget. A jég nem csak az élelmiszerek tárolására, de a fagylalt készítéséhez is szükséges volt a nyári időszakban.

– Ezek szerint a Balaton jegéből készültek a nyári finomságok?
– Nem a balatoni jeget ették meg, de az hűtötte a fagylaltot – nevet Szilvia. –A XIX. század végén nyaranta is lehetett a keszthelyi cukrászdákban fagylaltot vásárolni. Az akkori fagylaltgép egy mosógéphez hasonlított. A henger alakú készülék belső részét lehetett tekerni. A falába tették a jeget, ugyanis a fagylalt elkészítéséhez az szükséges, hogy a fagylaltkrém hideg felülethez csapódva kristályosodjon ki.

 

PESTI HÍRLAP, 1884. május 11. Hűtő és ételfenntartó készülékek reklám

Úgy tudjuk, hogy 1895. júliusában a József főherceg tiszteletére adott ebéden a Festetics-kastélyban egy tavaszi fagylaltbombának nevezett hideg édességet szolgáltak fel. Ebben a fagylaltkülönlegességben egy félgömbön belül több ízt rétegeztek, ennek elkészítéséhez is szükség volt jégre.

– Hogy készült fagylalt nyáron, ha már elolvadt a jég a jégvermekben?
– Sehogy. Csak 1910. után lett jéggyár Zalaegerszegen, akkor már tudtak jeget rendelni a vendéglátósok és a háztartások az év bármely szakában.
5 fillérért lehetett egy kilogramm jéghez jutni, nagyobb tétel esetén ez a mennyiség csak 3 fillérbe került. Klasszikus métermázsában lehetett kapni a jeget, amit aztán szekérrel hoztak el a megyeszékhelyről Keszthelyre.

Látod, milyen jó dolgunk van most a Balatonnál? Mutatjuk a legjobb fagyizókat, akiknek már nem a jégveremből kell a hűtést megoldaniuk. Gondoljuk el, mit kaptunk volna hideg sör helyett a strandon, amikor júliusra-augusztusra már nem volt jege a vendéglátósnak!

– Hogy zajlott a téli halászat a Balatonon?
– A halászok lékeket vágtak a jégen, amin keresztül ki tudták emelni a hálójukba akadt halakat. Léket vágni is csak biztonságosan vastag jégen lehetett. 1881-ból való az újsághír, ami elmagyarázza ezt a folyamatot.

„Messze a víz szélétől egy hosszúkás léket nyitnak, s ettől jobbra balra egy egy sor apróbb kerekded léket vágatnak kifelé a vízpart arányában, néhány könyöknyi távolságra egymástól. Melyek a partnál ismét egy hosszúkás nagyobb léken végződnek.”
A hálót két nagy rúdra tették, azokat a nagy lyukakon eresztették a vízbe, a kis lékeknél pedig kétágú fával piszkálták a part felé a hálót. A hálóból a halakat iszákokkal merítették ki. Néha egy ilyen művelet után 100-300 mázsa halat is ki tudtak húzni.

 

El sem hisszük, de 50-60 halász dolgozott egyszerre a jégen. A fáradságos nehéz munkához a halászok mellé alkalmi munkavállalók is kelletek. Erősebb jégen szekerek, szánok kísérték a őket, és a kifogott halat a Balaton közepéről kiszállították a partra a kereskedőknek, vendéglátósoknak.
Ugyanez az újsághír leírja, hogy a a halászoknak nem kedvez, ha nagy szélben fagy be a tó vize, hiszen a jégtáblákat az egymás alá gyűri, ami megakadályozza, hogy a hálót a jég alatt húzzák.

– Kik dolgoztak még a Balaton jegén?
– A nádvágók. A jég a nádaratás szempontjából is nagyon fontos volt, hiszen ebben az időben kézzel aratták a nádat, és csak a kellően befagyott Balatonra tudtak rámenni az arató munkások. Ez komoly fizikai munka volt, de a nádra szükség volt, tetőfedésre és szigetelésre is használták.
Itt olvashatsz a modern kori Kis-Balatoni nádaratásról!

Fotó: Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kis-Balaton Üzemmérnökség

– Minden évben befagyott a Balaton?
– Nem. Hiába mondják, hogy régen mindig nagy telek voltak, akkor sem mindig fagyott be a Balaton. Többször volt, hogy egy- két hétig mínusz 10 fok alatti volt hőmérséklet, majd napokig 4-5 fok lett, aztán újból jött a hideg. Hó sem fedte minden télen a tájat, ugyanolyan változó volt a tél, mint most is. Ez a változékonyság változó jeget, jégminőséget eredményezett.

– Mi történt, amikor a jég nem volt ideális vagy nem volt túl hideg, hogy befagyjon a tó?
– Ha az enyhébb napokon a jég teteje megolvadt, az mind a nádaratást, mind a jégvágást és a lékhalászatot is nehezítette. A hóesés, havas jég is veszélyes volt.
Ha a jég vizes jég lett, azt nem tudták hosszú ideig tárolni, felhasználni, volt, hogy az már a szekéren olvadt. 1910-ben olyan vizes volt a jég, hogy tavaszra mind elolvadt a községi jégveremben.

Korábbi cikkünkben több újsághírt is olvashatsz a régi balatoni telekről!

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva