A régi romok útvonala egy hosszú kirándulós nap alatt bejárható, akár családosan, gyerekekkel, de kutyával mindenképpen, erdei piknikkel megtűzdelve.
Veszprémvölgyi Görög Apácakolostor
Induló állomásunk Veszprém és a völgyben található egykori apácakolostor, amely hazánk legkorábbi női zárdáinak egyike volt. Eredeti, görög nyelvű alapítólevelét a Magyar Országos Levéltár legrégebbi okleveleként tartják számon, ezt Szent István hitelesítette és Könyves Kálmán 1109. évi átiratában maradt fent.
A völgyben pihen a közel ezer éves rom (Fotó: Szücs Ildikó)
Az alapítás körülményeiről pontos adat nem maradt fenn, de valószínű, hogy a zárdát Szent István alapította 1010 után, a fia, Imre herceg bizánci jegyesének neveltetése céljából. A hercegnő kíséretében érkező bizánci rítusú, bazilissza apácákat később bencés, majd ciszterci apácák váltották fel. Az egykori téglalap alaprajzú épület helyreállított tégla boltíve ma is látható. A XIV. század második felében a korábbi kápolnát elbontották, és helyébe egy gótikus, nagyobb templom épült, amely ma a jezsuita templom alatt található.
A Veszprémvölgyi kolostorrom és az egykori jezsuita templom 1942-ben (Fotó: Fortepan/Karabélyos Péter)
A legenda szerint ebben a kolostorban készült a koronázási palást Gizella királyné és udvarhölgyei közreműködésével, amelyet István király és felesége a fehérvári Szent Mária bazilikának adományozott. A palást eredetileg miseruha, azaz kazula volt, és a XII. században alakították át palásttá, III. Béla uralkodása idején.
A török uralom után az apácák birtokait és az egykori kolostor maradványait a győri jezsuiták kapták meg a XVII. században, és 1747-től elkezdték építeni a templomot az egykori kövek felhasználásával, ám a történelem eseményei miatt sosem készült el. A templom végül 270 évig tartó építés után 2010-ben nyerte el mai formáját, ami ma kiállítótér, koncertterem és különleges konferenciahelyszín.
Így néz ki ma a jezsuita templom (Fotó: Szücs Ildikó)
A Betekints-völgy mindig szép sétahely, a patak melletti sétányon biciklizni, kocogni is lehet. A gyerekek szeretnek fogócskázni, bújócskázni a romok apró labirintusában, felfedezve apró kis zugokat és megmászható köveket. A több évszázados falak enyhe domboldalon állnak, így megkerülve a templomot az emelkedő tetejéről egészben megcsodálható az egykori zárdából megmaradt alakzat.
A görög apácakolostor falai (Fotó: Szücs Ildikó)
A völgyben nyugalom honol, a város zajai nem érnek el ide, és aki hosszabb kirándulásra vágyik, innen indulhat el a Lackó-forráshoz és onnan a Gulya-dombra, ami megér egy külön túrát is.
Míg a gyerekek futkároznak, a fák árnyékában édes a pihenés (Fotó: Szücs Ildikó)
Szent Mihály Kolostor – Nagyvázsony
A Veszprémtől 18 km-re fekvő Nagyvázsonyban, a Kinizsi vártól nyugatra elterülő kis erdőben bújnak meg egy régi pálos kolostor megmaradt romjai, amelyet Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapított 1483-ban. Eredetileg temetkezési helynek szánták, és a legendás törökverő hadvezért valóban ide temették el 1494-ben. Bár sírkövét azóta a vár kápolnájába szállították, a romoknál megtalálható egy sírhely Kinizsi Pál nevével, és egy másik, amelyen Horváth Márk neve szerepel. Érdekesség, hogy ő volt Kinizsi feleségének, Magyar Benignának a második férje, akit szintén ide temettek el 1508-ban.
Annak idején a szerzetesek a közeli tálodi klastromból költöztek ide, majd miután Fehérvár elesett 1543-ban elhagyták a kolostort. 1552-ben, amikor a törökök Veszprémet elfoglalták, az itteni magyar várőrség inkább felrobbantotta, mert attól féltek, hogy a török „beléjek száll”. A romok köveit előbb a várban használták fel a falak megerősítésére, majd később a falusiak hasznosították a házépítéseknél. A maradványokat 1959-ben tárták fel és konzerválták.
A falak közötti tágas füves részen a szemfülesebbek észrevehetnek egy kőből kirakott spirált, ami akkor válik láthatóvá, ha a füvet lekaszálják. Ennek eredetét homály fedi, de helyi lakosok úgy emlékeznek, hogy csak néhány évtizede került oda, vagyis nem többszáz éves, misztikus célt szolgáló kövekről van szó, bár az elgondolás érdekes lenne.
A temető felől is megközelíthető a fák között megbújó rom (Fotó: Szücs Ildikó)
Salföldi pálos kolostorrom
A salföldi pálos kolostort “Kőkúti Szent Mária-Magdolna” néven Boldog Özséb említi először egy 1263-as összeírásban, amelyben hét monostorra kérik IV. Orbán pápa jóváhagyását. A feljegyzések szerint a terület a kőkúti Sal család birtokában volt, amely az Atyusz nemzetség egyik ága volt, és maga a kolostort valószínűleg nem a pálos rend építette.
Erdő mélyén kolostor… (Fotó: Szücs Ildikó)
Ebben az időben egy egyhajós templom és a köré épült remetekunyhók álltak itt. Legközelebb 1307-ben említik a kolostor oklevelét, amikor a kőkúti pálos remeték szőlőbirtokadományt kaptak, majd ezután folyamatosan bővítik, és a kolostor végső átépítése a 15-16. századra tehető. Valószínűleg ez a kolostor is a török hadjárat áldozata lett, amikor is a szerzetesek elhagyták, és az épületek pusztulásnak indultak. Az állagvédelme az 1960-as években történt, a helyreállítás során tégla kiegészítésekkel újították meg a sekrestyét és a kápolnát, amelyekben bemutatják a feltárás során megtalált, de nem beépíthető faragott köveket.
A kolostort Salföld felől érdemes megközelíteni. Ahogy elhagyjuk a Salföldi Majort, elhaladunk a Kőtenger mellett, a temetőtől indul egy földes út, ami a romokhoz vezet. Az autót itt is leparkolhatjuk, de tovább lehet menni még pár száz métert egy táblával jelzett részig, ahonnan egy nagyon kellemes, erdei sétával jutunk el a romokhoz.
Az erdővel körülvett, ókori falak és környéke egészen különleges hangulatot áraszt. Tökéletes hely egy nyugodt piknikre, ami után kényelmesen bebarangolható és felfedezhető az egykori kolostor minden sarka és zuga. A kolostorkertben sétálva, az erdő csendjében valóban visszarepülünk több száz évvel ezelőttre, és lelki füleinkkel hallgathatjuk a szerzetesek egykori énekét, magunkba szippanthatjuk a történelem ódon illatát. A salföldi templomromnak karácsonyi legendája is van, amelyről dr. Margittay Rikárd írt 1942-ben a Turisták Lapjában:
| „A helyszínen ismerős Dózsa uram elmondotta, hogy a rom csak 1830 táján jutott ily szomorú pusztulásra, amikor az akkori Csigó nevű földbirtokos köveit építkezésre szedette széjjel. De elmondott Dózsa uram egyebet is, miközben a hűvös domboldalon leheveredve együtt költöttük, el a velünk hozott elemózsiát. Előrebocsátom, hogy nem hiszek a kísértetekben s a kedves olvasóra bízom, mit higgyen el bátyámuram előadásából… Tavaly karácsonykor hazafelé tartva a kisörsi szőlőhegyből, eltévedt a sötétben s már éjfélre járt az idő, mikor a kolostorrom közelébe ért. Feltűnt neki, hogy valami különös, derengő világosság fényeskedik a fák között s mintha belülről égő gyertyák fénye rajzolta volna a falak árnyékát a hóra. A szentély felől csengetyüszó hallatszott s furcsa árnyékok imbolyogtak a fénysávok között. Ő megrettenve húzódott egy vastag fatörzs mögé s akkor látta, hogy a havas erdő éjszakájában nyulak és őzek állanak a világos templomajtó előtt s a kitört ablakívek párkányán fészkelő madarak felriasztva, nyugtalanul repkedtek ide-oda. Bent a templomban pedig látta a régi padokat, száz év előtti ruhákba öltözött emberek ültek bennük, arcuk ráncos, hamuszínű. Az oltár előtt szakállas, fehérkámzsás barát misézett, akihez egy előkelőnek látszó öregúr közben mindig odaszólt: „Ámen, Gáspár atya, ámen” … Dózsa uram megesküszik rá, hogy ez a régi földesúr volt, aki a templom köveit széthordatta s ezt a bűnét kell jóvátennie azzal, hogy karácsonyéjszakán ki kellett szállnia sírjából s meghallgatni Gáspár atya éjféli miséjét… Megvallom, akkor mosolyogtam ez elbeszélésen, mikor azonban itthon megállapítottam, hogy a magyarországi pálos szerzetesrend utolsó tagját csakugyan Kristóffy Gáspárnak hívták s 1845 körül halt meg, kezdett a dolog előttem is különös színben feltűnni…” (Forrás: Arcanum.hu) |
A völgyben kipihenhetjük magunkat és még piknikezni is tudunk (Fotó: Szücs Ildikó)
Nyitókép: A Salföldi pálos kolostor romjai (Fotó: Szücs Ildikó)
