Az egykori bánya körüli 34 hektáros területet 2018-ban tették védetté. Az itt található védett növényfajok, állatfajok és az adott, valamint a bányászat során felbukkanó geológiai érdekességeket bemutató Halápi tanösvényt 2019 tavaszán alakították ki.
Mi érdekes lehet egy bányászterületen?
Nem is gondolnánk mi minden. Akár szomorú látvány is lehet egy kibányászott és „lecsonkított” hegy, ugyanakkor a bányászatnak a kitermelt nyersanyagon kívül vannak pozitív hatásai is. A bányaműveletek során teljesen új, az eredetitől merőben eltérő élőhelyek alakulnak ki, amelyek különböző élőlényeket vonzzanak, így növekszik a biodiverzitás – az élőlénycsoportok sokszínűsége – és olykor a védett vagy fokozottan védett fajok számára remek élőhelyet nyújthat egy régi bánya.
A kráter (Fotó: Szücs Ildikó)
Például az uhu, hazánk legnagyobb bagolyféléje elhagyott vagy még működő kőbányában szeret költeni. A kavicsbányák tavaiban lénk vízivilágtelepszik meg, a homokbányákban pedig előszeretettel fészkel a partifecske és a gyurgyalag.
Partifecskék Fotó: shutterstock
Haláp egykori bányaterületén is szinte bármi előfordulhat, így például ide érkezik télen a magashegyekből a havasi szürkebegy, a hegy egyik leggyakoribb védett növénye pedig a csodás halványlila virágú magas borsó. Ám a néhol szinte egy más világot idéző táj önmagában is izgalmas sétát ígér.
Zalahalápra érkezve a Devecser felé mutató táblákat kell keresni, így jutunk el az egykori bányához vezető útra. Egy kisebb ralira számítani kell, az út köves és kissé meredek, majd a végén kiszélesedik és egy rögtönzött parkolóban le is állhatunk. Ahol meglátjuk a sorompót és a figyelmeztető táblát, ott kezdődik a tanösvény, és megnyugodhatunk: valóban nem tilos bemenni, hiszen a nagyjából 3 kilométeres séta során számos tábla ad felvilágosítást a tájról.
A tanösvény egyik kezdete (Fotó: Szücs Ildikó)
Különleges hangulatú kirándulást tehetünk ezen a környéken, a kép körülöttünk úgy váltakozik, mintha egy hol borongós, hol izgalmas, de mindenképpen színes természetkönyvet lapozgatnánk. Az ösvény eleinte egy mezős, erdős kirándulóútnak tűnik, csodálatos zöldben bandukolva a környék megmagyarázhatatlan bájosságot sugároz. Az ötödik állomásnál választhatunk, hogy körbegyalogoljuk a hegyet, vagy ráfordulunk a régi bánya felé vezető ösvényre. Mindkettőt érdemes bejárni, mert akár a rövidebb, akár a hosszabb úton jutunk el a kráter belsejébe, a látvány és az érzés ugyanaz.
Fura, megdöbbentő, evilági és mégse, nagyon földi, mégis mintha szakrális hely lenne, amelyről ordít az ember keze munkája, mégsem barbár. A táj bennünk hagyott lenyomata mindenképpen szubjektív, hiszen látható nyomai vannak, hogy ezt a hegyet bizony elhordták. Ám bepillantani egy bányakráterbe és sétálni a végül ottmaradt bazaltköveken különös varázzsal bír.
Ahogy haladunk az egykori csúcs felé, a lelapított tetőn láthatóak az ember alkotta, mégis ideillő kőszobrok. A domb lábánál Szakonyi Sándor szobrász munkája áll: Szent Borbála, a bányászok védőszentjének szobra fából kifaragva, amelyet a halápi bányászok emlékére állítottak.
A bányászok védőszentje, Szent Borbála (Fotó: Szücs Ildikó)
Innen folytatódik az ösvény fel, az Ébredő Vulkán elnevezésű szoborparkba, ahol olyan érzése van az embernek, mintha valahol az őskorban járna. Feljegyzések szerint ugyan a kőbányászat során 1938-ban nagy kiterjedésű őskori település nyomaira bukkantak a hegy tetején, ahonnan különböző bronz- és vaskori leletek is előkerültek. De természetesen ezek a szobrok nem azok, hanem mai művészi alkotások, amelyek ellensúlyozni kívánják a bányászat okozta tájsebet.
A legnagyobb kincs itt mégis a panoráma. A szobrok mellől, vagy a még magasabban lévő „kilátóból” – ami gyakorlatilag egy földes sziklacsúcs – belátni az összes tanúhegyet és a Balatont. A látvány leírhatatlan, képeslapra illő és mosolyra fakasztó. A lapos tető széléig elsétálva belátható az egész bányakráter, ami szintén nem mindennapi látnivaló. Ha felmerészkedünk az úgynevezett kilátóba, akkor onnan egészen körbetekinthetünk: tiszta időben belátható szinte az egész Tapolcai-medence, távolban csillog a Balaton, előtte terül el sorban a Csobánc, a Tóti-hegy, Gulács, Badacsony és a Szent György-hegy.
Kissé a hátunk mögött balra Hegyesd, a távolban valahol a Kab-hegy, lábunk alatt a Balaton-felvidék édes anyaföldje, fejünk felett a minket őrző kéklő égbolt. beszippantva a mindenség friss levegőjét egy icipicit a világ egyik kisebbik tetején érezhetjük magunkat.
Tanúhegyek sora (Fotó: Szücs Ildikó)
