Ha kinézünk a gyulakeszi műhely ablakán, szemben velünk a Szent György-hegy, az udvarról látszik a Csobánc, néhány kilométerre fekszik Káptalantóti, Badacsony, harapni lehet a friss levegőt, kirándulásra csábít a környék és persze alkotásra inspirál.
– Kövesd az álmaid, csináld azt amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod többé – vallja Krisztina, aki megosztja velünk a nem mindennapi hazatérésének történetét.
Akár a szobád falán is ott lehet a Balaton
Fotó: Mihály Szilvia
– Gyulakeszin születtem, húsz évesen Angliába költöztem, de éltem Spanyolországban és Ausztráliában is. A férjem argentin, így vele Észak-Argentínába költöztünk, és bár mindketten nagyon szerettük a Balatont, ott képzeltük el az életünket. Korábban online cégeknél és még egy szélmalomfarmon is dolgoztam, Argentínában hobbiként kezdtem el a porcelánkészítéssel foglalkozni. Először heti egy alkalommal jártam a tanfolyamra, majd kettő, három nap lett ebből, később nekem is lett saját műhelyem és tanítványaim, közben festeni is tanultam, az árnyékolásos technikának ma is sok hasznát veszem.
Minden tárgy kézzel készül
Fotó Mihály Szilvia
Amikor először láttam, hogy ott nem koronggal dolgoznak, hanem mindent kézzel készítenek, ledöbbentem, talán csalódott is voltam picit, de az első csészém elkészítésekor erőre kaptam. Az alkotás és a tanítás magával ragadott, de az oktatás mellett egyre kevesebb idő maradt a saját munkámra. A házunkba én készítettem a csempéket, mosdótálakat, bútorgombokat. A konyhába egyesével készült a 156 csempe, szinte mindegyik más motívummal, magyar paprikát, sárgarépát, paradicsomot is rajzoltam rájuk, berendezkedtünk, megvolt mindenünk a tökéletes élethez.
Te hiszel a csodákban?
– Hogyan lettek Észak-Argentína hegyeiből mégis balatoni tanúhegyek a házatok közelében?
– Talán egy csoda is kellett ahhoz, hogy újra ezek között a hegyek között éljek. Volt egy súlyos autóbalesetünk néhány éve karácsonykor Argentínában, a gyerekek is velünk voltak, mindenki azt mondta, kész csoda, hogy a totálkáros autóból mi sértetlenül kiszálltunk. Ami ennél is furcsább, hogy a kislányom előző nap azt mondta, hogy mi karambolozni fogunk. De a furcsaságnak itt nincs vége, mert az ütközés helye nem messze volt a csodatevő kápolnától, amit a helyiek a schönstatti „Háromszor Csodálatos Anya” tiszteletére építettek. Ráadásul a mi autónk aznap nem indult el, egy kölcsönautóval szenvedtük el a balesetet. Másnap, hogy a saját kocsink elektronikáját megjavíttassuk, a férjem elment egy autószerelőhöz, és a műhely is erről a csodatevő szűzről volt elnevezve. Akkor mondta az öreg mester, hogy kövessük az utat, amit a szűzanya kijelölt nekünk. A férjem testvére a baleset után kérdezte meg, hogy ha innét elköltöznénk, hol élnénk, de addig eszünkbe sem jutott költözni, akkor lett kész a házunk, amit saját magunk készítettünk, de mégis elkezdtünk gondolkodni ezen. Spanyolország és Magyarország között vacilláltunk.
A Balaton az egyik fő motívum
Fotó: Mihály Szilvia
– Mi alapján győzött a Balaton?
– Mallorcán már ki is néztem egy kisvárost a hegyoldalban, elképzeltem, hogy ott van a kávézóm, ahol a saját csészéimben kínálom a kávét. Antik vonat megy fel La Palmasról, a városka szűk utcái, a régi kőházak a meredek hegyen igazi álomotthont rejtettek. De a két hetes körülnézés után a reptéren kiraboltak bennünket, minden bőröndünk, papírunk, még a Chilében parkoló autónk kulcsa is elveszett. Ez volt a végső jel, hogy Magyarországra jöjjünk, itt pedig nem volt kérdés, hogy a szülőföldemre, Gyulakeszi közelébe költözünk. A Tóti hegyen lett az otthonunk, varázslatos hely, a nyugalom szigete.
Balaton a tányérokon, bögréken és mosdókon
– Hogy kerül a Balaton a csészékre, tálakra?
– Az, hogy a Balaton motívum megjelenik a termékeimen, magától értetődő volt. Itt vagyunk a Balaton parton, ha az emberek itt nyaralnak, kirándulnak, akkor olyan emléktárgyat vigyenek haza, ami a tóra emlékezteti őket. Arra is törekszem, hogy ezek ne újabb porfogók legyenek, hanem mindennapi használati tárgyak.
Kemencében a Balaton
Fotó: Mihály Szilvia
Azt mondják a vásárlóim, hogy egy balatoni mintás bögrében még a kávénak is jobb íze van.
Talán ezért is szeretek olyan nagyon bögrét készíteni, ez az a tárgy, amit majd a lehető legtöbbször vesznek kézbe a vásárlóim. A Liliomkert piacon nincs olyan alkalom, hogy ne keresnék a Balaton mintájú tárgyakat, ez vonzza hozzám az embereket. A porcelánokon az argentin színek, minták köszönnek vissza, vidámságot sugároznak, mosolyt varázsolnak az arcokra az élénk kék és narancssárga árnyalatok, nem csak a Balaton motívum, de a színvilág is egyedi.
Vibráló színek és boldogság
Fotó: Krisz cerámica
– A kerámiában mindenkinek megvan a maga stílusa, engem a formák, a természet arca mindig megihlet. A fekete festék saját fejlesztés, ezzel érem el, hogy bazaltos külsejű lesz egy tárgy. Szeretném a hegyeket is visszaadni a tárgyaimban, a köves és a fás hatás is sok darabon megjelenik. Találtam egy nagyon jó minőségű agyagot, amivel dolgozom, így a porcelánjaimat lehet mikróban használni, fagyasztóba tenni, mosogatógépben mosni. Vendéglátóhelyek is vásárolnak tőlem, az étkészletek tehát abszolút bírják a strapát.
A mosdótálak sem csupán díszek, ezek mindennapi használatra készülnek, egyedi méretekben, modernebb fürdőkbe is tesznek a csempéimből is.
Nem csak dísz
Fotó: Krisz cerámica
– Hogyan készülnek a kerámia tárgyaid?
– Lassan – nevet Kriszta. – Hetekig tart egy bögre elkészítése is, nagyon sokszor megy át minden darab a kezeim között, nincs két egyforma tárgy, minden termékem, még ha nagyon hasonlóak is egy készletben, teljesen egyedi. A műhelyben van a „koszos” rész, ahol kézzel, az ujjaimmal megformálom a tárgyakat, aztán jön a szárítás, majd a csiszolás és megy minden a kemencébe. Ezután le kell mosnom róluk a finom port, hogy mázolni tudjak, majd újra kiégetem őket a kemencében. Van, amit háromszor égetek, hogy tiszta, fényes maradjon. Minél nagyobb egy tárgy, annál nehezebb elkészíteni, hiszen annál nagyobb az esélye, hogy a megformázás után eltorzul a kemencében, vagy elreped, akár száradás közben.
Munka közben
Fotó: Krisz cerámica
Vidd haza a Balatont
– Kik vásárolnak nálad? Helyiek, balatoni nyaralótulajdonosok?
– Ők is, de nagyon sokan jönnek messzebbről is. Van olyan vevőm, aki a közösségi oldalon látta a termékeimet, és csak azért jött el Pécsről, Győrből, Miskolcról, Budapestről, a Nyírségből Gyulakeszibe, hogy személyesen vásároljon, majd kiránduljon, vagy nyáron fürödjön a Balatonban. Van egy kedves visszatérő vásárlóm, aki mindig ajándékba visz valamit tőlem, aztán a következő alkalommal bevallja, hogy mégsem adta oda, inkább megtartotta magának, amit vett.
Sajtokat, süteményeket kínálhatunk ebből a különleges tálból
Külföldre is sokan viszik ismerősöknek, sőt külföldön élő magyarok is rendelnek tőlem. A honvágy évtizedek múlva is előjöhet az emberből, ilyenkor egy Magyarország alakú tányér vagy Balaton mintájú bögre, ékszer, ha csak néhány percre is, de hazarepít.
– Van időd újra élvezni a Balatont? Megkérdezik a vásárlóid, hogy mi a kedvenc helyed?
– Káptalantótiból gyorsan eljutunk a partra, de a kirándulásokat is nagyon szeretjük. Ha egy vevőmnek csak fél napja van, akkor is ajánlok neki látnivalót a környéken. Egy Szent György-hegy túra, a Csobánc vagy a Tóti-hegy túra igazán emlékezetessé teszi a vásárlást. A Tóti-hegyről 360 fokos a panoráma, megéri a kicsit meredekebb részen felmászni. Az első domb után kicsit szusszanjunk, úgy vágjunk neki a másodiknak.
Nézd meg képeinket!
