Szakonyi Sándor két éve készít faszobrokat. Alkotásainak és a család arborétumnak is beillő kertjének a csodájára járnak sokan. Aki már látta, az megérti, hogy miért.

A zalahalápi családi ház előtt a kapunál életnagyságú medve szobor áll őrt. Belépve, kordában tartott dzsungelbe jut a vendég. Órák kellenek, mire mindent szemügyre vesz a látogató a kilencszáz négyzetméteres területen. A bonszai fákkal együtt közel kilencszázféle fa, bokor, cserje zöldell itt, paradicsomi a hangulat.

– A feleségem és én is erdőben nevelkedtünk, onnan a természet szeretete, ezért is lettem hivatásos vadász. Huszonkét évig, a cégem megszűnéséig, a szakmámban dolgoztam. Majd faipari vállalkozást hoztam létre, ajándék-dísztárgyak, később játszóterek, bútorok készítése volt a fő profilom tíz éven át. Már ezidő tájt is foglalkoztam fafaragással, többnyire trófea alátéteket, faragott dísztárgyakat, bútorokat készítettem – meséli az előzményeket Sándor.

Felesége, Maja régóta kérte, hogy faragjon a kertbe illő szobrokat. Így készült el két éve az első szobor, egy hatalmas diófa törzséből. A Kísértés című alkotás Évát ábrázolja a paradicsomban.

– Minden fajta fából megpróbáltam már faragni. A hárs könnyen faragható, egy szép arcforma kontúrjait jól ki lehet alakítani belőle. De leginkább a félkemény fákból szeretek alkotni. Mindig a fa anyaga, formája határozza meg, hogy mi lesz belőle. Sokszor heteken át agyalok rajta, hogy mit rejt a fa. De mindig az első ötlet a jó, ha nem azt készítem, az eredmény nem lesz tökéletes. Maga a kertünk inspirált arra, hogy a „lakói” főként állatfigurák legyenek – mondja Sándor. Természetesen a tündérek és manók sem hiányozhatnak az összképből. Sok szobrot készített már eddig, jó néhányat szívesen elajándékozott, több alkotása külföldre került, egészen távoli vidékekre.

– A faragás kikapcsol. Ha elkezdem, nem tudom abbahagyni. Amíg nem végzek, nem jöhet más meló, pedig valamiből élni is kell – mondja nevetve. Jelenleg vállalkozóként farag, a megélhetést szobrok, trófea alátétek, kopjafák, faragott bútorok, dísztárgyak képezik. De közben már történelmi témákon gondolkozik, valamint a „kertlakók” számának bővítésén. A ház teraszán hatalmas, szépen faragott körasztalnál ülve beszélgetünk. Arthur király is megirigyelhetné a helyet. Háromezer literes, százéves hordó és egy ötezer literes dongái adták az alapanyagot. Az asztal lapja a hordó fenekéből készült, a szőlőfürtök a múlt iránti tiszteletből kerültek a közepére és a székek háttámláira.

– A csersav és a kén tartósította, ebbe bogár nem megy bele, inkább az idő okozza a repedéseket. Évente lekezelem lazúrral, aztán fedőlakkal áthúzom. A szobrokat rovarölő páccal és kültéri falolajjal kezelem. A nagyok kint maradnak télen is, védőzsákot kapnak – magyarázza. A kerítésre különleges lonc fut, de ritka fajtájú hortenziák is díszlenek itt. Némelyiket, például a tölgy levelűt fel sem lehetne ismerni a virágja nélkül. Csodatölcsér virágzik, hibiszkusz, golgotavirág, flox, szerelemvirág díszlik.

A páfrányokból, a csodálatos frangipániból is több otthonra talált itt. A tóban tavirózsa, a partján zebra bambusz és más vízinövények élvezik a klímát. Kellemesen párás, hűvös a levegő a kis tavaknak, csobogóknak köszönhetően. Kicsivel odébb gondosan nyírt bukszus zöldell, ginkgo biloba legyező alakú levelei díszlenek. A japán juharokkal együtt pár hét múlva csodás őszi színeket öltenek majd.

Az atlaszcédrus porzókkal telítve nyújtja magasba karjait. A himalájai selyemfenyőtől a kaukázusi jegenye fenyőig sokféle fenyőfaj, emellett gyümölcsfák sora is helyet kapott a kertben. Odébb egy ritka, kékes és lilás bogyókat nevelő, húszéves ebszőlő húzódik meg szerényen. A tó partjánál jobb helyen hol is lehetne a Csobbanás című sellő? Anyaga egy kőris tuskó, amely már vagy harminc éven át kinn volt az erdőn egy árokban.

– Tavasszal elhozattam, lepucoltam a mohától és egy hónapja hoztam fel a műhelyből. Nem lehetett faragni sem stíllel, sem faragó késsel, csiszolni kellett – mondja Sándor. A szobor különleges kékes színt is kapott, igazán illik a tó partjára. A másik, Balaton alakú tó partján egy több arcú fatörzs-szobor áll. Az Ébredés című alkotáson sok érdekességet felfedezhet a szemlélő.

Több manó, tünde, bagoly, csiga bújt elő Sándor keze nyomán a fából, miközben odafigyelt arra is, hogy megőrizze a törzs szépségét. A kert másik felében egy rókacsalád kelt életre az öreg vackorfából. Nyilvánvaló, hogy kellett némi fantázia az elkészítéséhez. A diófa törzséből faragott erdei manó „A fény őrzője” névre hallgat, a fa ágából faragott kezében lámpást tart. Maja a névadója, mint Sándor szobrainak általában.

Szajkó, meggyvágó, jégmadár, csúszkák, babuka, szarka, mátyásmadár, fekete rigó, baglyok csapatai színesítik a kertet. A bokrok közül innen-onnan előbújik egy kobra, odúját védő nyuszt. Élethű szobor mind.

A fákon ugrásra kész mókusok, a tóparton „prédára váró” kajmán leselkedik. A kert lakói még a Dalnokok és több groteszk figura is. A bonszaiok mellett sem lehet csak úgy elsétálni. Apró élő remekmű mind. Vadmeggy, kőris, gyertyán, ginkgo biloba, öreg erdei fenyő, gyönyörű fekete fenyő, piros bogyókat hozó galagonya. Sok-sok fa- 4 őés cserjefaj nevelkedik itt lapos edényekben.

– Bonszaiból van vagy ötszáz darab. A metszést Maja végzi. Ritkán drótozunk, inkább azt vesszük figyelembe, mit mutat az eredeti fa. A bonszai nevelés egyéb szabályait betartjuk – magyarázza Sándor. Főleg hazai fafajok díszítik a kertet, a növények nagy része az erdőről került ide kis csemeteként. Télire természetes lombtakarót kapnak gondos gazdáiktól.

A kaktuszok és a pozsgások sem hiányozhatnak, de nem azok Sándor kedvencei. Azt mondja, teleltetni kell őket, szúrnak, sok velük a macera. – Mivel Maja mint minden növényt, őket szintén imádja, ezért róluk is segítek gondoskodni – mondja Sándor.

A kert hátsó sarkában úgy tíz köbméteres komposztáló bújik meg növények takarásában. Nagyrészt ez biztosítja minden évben a tápanyag visszapótlást. A házat két hatalmas kínai császárfa árnyékolja, melyek májusban ontják virágzatukat. Rhododendronok, azáleák, liliomfák, tulipánfa egészíti ki a kert pompáját.

A tavakat, ágyásokat bazaltkövek, tufák szegélyezik. Hordókból újrahasznosítva készültek a kert kiegészítő elemei: a járófelületek, a pihenést, a kerti szemlélődést szolgáló padok, ülőkék. Különféle színű kavicsok díszítik, gondosan megtervezve a lépőfelületeket. A ház nyugalmát a két imádott puli, Gésa és Hacsi, valamint két kedves cica, Elza és Leó őrzi. Egész évben madarak dalától hangos a hatalmas kert. Nem csoda, hiszen a madáretetők most is tele vannak eleséggel, a fákon pedig borostyán mögé bújtatva csinos kis madárodúk rejtőznek.

Itt az összes kertlakónak és a szemlélődőknek egyaránt jut táplálék. Más-más ugyan, de egyformán értékes, nélkülözhetetlen.

Szöveg és fotók: Tóth B. Zsuzsa
Forrás: veol.hu