A francia származású kertépítő mester – aki 1862 decemberében Emmerinben született – Versailles-ban tanult, az ottani kertészeti főiskolán a 19. század végén, majd ösztöndíjasként Angliába került, ahol a parképítés, díszkerttelepítés praktikáit tanulmányozta. Miután visszatért hazájába, magyarországi felkérést kapott: újítsa fel a budai Nádor-kertet. Három évre szólt a megbízatás, de Flament tovább maradt: kertépítést vállalt az Andrássy grófok felvidéki birtokain is, főként Tőketerebesen. Ekkorra már egy magyar lányt – Roncsinszky Ilonát – is megszeretett, aki miatt nem tért vissza hazájába.
1891-ben volt az esküvőjük, kilenc gyermekük született, és a francia kertépítő mesterből Magyarországot megszerető Flament Lajos lett, a nyelvünket szinte akcentus nélkül beszélte. Az 1890-es években Siófokra került, a fürdőhelyet fejlesztő részvénytársaság meghívására. A Balaton-parti településen ekkoriban még kezdetleges állapotok uralkodtak.
Flament nagy kihívás előtt állt: a kiépülő fürdőtelepen nyolc hektáron tervezte, építette meg a parkját, és gondozta mesterművét huszonöt esztendőn keresztül. A parti platánsort is ő telepítette, de a fürdőtelep összes díszkertjét ápolta, majd faiskolát létesített. Később Keszthelyen, Bogláron és Balatonfüreden ugyancsak munkát vállalt. „Flament Lajos mű- és tájkertész (Siófok): elvállalja kertek, parkok, gyümölcskertek tervezését és kiültetését. Szállít: díszfákat, díszcserjéket, gyümölcsfákat és évelő növényeket. Kerttervezésekért kitüntetve!” – ekkoriban már így szólt hirdetése.
A korabeli fotókon mesés, buja növényzetű, de szisztematikusan megtervezett siófoki parkot láthatunk. A Flament-féle siófoki angolparkban óriási fák, tengernyi dísznövény kapott helyet. Az egynyári növények mellett a japánkert a misztikus Kelet atmoszféráját idézte. Meghatározó motívumként a rózsa tűnt fel szinte mindenütt.
A Stefánia pihenőnek nevezett park megfelelő összhangban állt az épített környezettel is. A nívós hotelek, a színház, a zenepavilon, a kaszinó, valamint a Fodor Károly műegyetemi vívómester által létesített sportpálya és a színpompás park elbűvölte a Siófokra látogatókat.
Az egykori kaszinóban dolgozó krupié vallomása is hűen idézi Siófok fénykorát és azt a miliőt, melyben Flament Lajos is alkotott: „A part mentén minden reggel elgereblyézték a fövenyt, s a parkban egyenruhás gyerekek szedték össze a papírhulladékot, a cigarettavégeket. A strandon volt csúszda, csónakos mentőszolgálat, kókuszszőnyeg is a lejárókon… Kaszinókertet nyitottak, ahol neves magyar és külföldi művészek szerepeltek, valamint kártyakaszinót, ahol a jó pénzű kereskedők és nejeik hazardírozhattak.”
Sajnos a történelem viharai szó szerint megtépázták a mesebeli hangulatot árasztó parkot. A fákat tűzifának hordták el, német védelmi állásokat állítottak fel, majd néhány év elteltével már Dimitrovról nevezték el, a növényeket részben pótolták. Napjainkban a Jókai Park némiképp visszaidézi a flament-i időket.
Flament Lajos, a felnőttként magyarrá vált, óriási szakértelmű kertész munkája mellett nagy családját is eltartotta. 1944 decemberében, nyolcvankét évesen érte a halál, így hát parkjainak igazi pusztulását már nem élte meg.
Gyermekei közül többen is folytatták édesapjuk hivatását. A család a vészterhes időkben szökött francia katonákat bújtatott, kerti munkáslént Siófokon. Egy interjúban, Flament Krisztina, az unoka így elevenítette fel a családi emléket: „A katonákat már az apukám segítette, azt mondta, hogy Siófokon legalább ötven francia katona élt családoknál. Néhányan nálunk is. Egyikükkel évekig leveleztek, többször voltak is nálunk. Aztán az egyik évben egy autóbusznyi volt hadifogoly eljött Boglárra is. Négyen leszálltak Siófokon, hogy apuval találkozhassanak. Emlékszem, hogy akivel leveleztünk, annak egyszer az egyik levele végére a felesége is írt egy mondatot. Csak ennyit: ma 45 éve, hogy a férjem hazajött.”
A Flament család ma is jó szívvel emlékszik a siófoki évekre és a nagyapa virágzó tündérkertjeire. Flament Lajos, a magyarrá vált francia mű- és tájkertész emlékét érdemes lenne akár emléktáblán is megörökíteni.
1887–ben, mint osztályelső végzett kertészeti mérnökként, majd Angliában tanult ösztöndíjasaként, s az albioni parkokat, díszkerteket is tanulmányozta. 1886-ban a Légrádi testvérek szerződtették Magyarországra. Először Budapesten dolgozott, (a Budán található akkori Nádorkert újjáépítése fűződik a nevéhez) majd 1891-ben a Balatonfürdő Rt. hívására szerződött Siófokra. Az 1920-as években önálló kertészetet hozott létre, üvegházakat épített, valamint Siófok és Szabadi között egy 17 holdas faiskolát létesített. Kialakította, építette, gondozta a fürdőtelep parkjait, díszkertjeit. Közel három évtizeden át dolgozott, mint a fürdőtelep főkertésze.
Szöveg: Kovács Emőke
