viharjelzés: Siófoknál 0
NY
3 km/h
Krausz Andrea | 2019.04.07. 14:00
Elképesztően népszerűek voltak a macskabaglyok Szántódon
Alig lehetett hozzáférni a csöppnyi fiókákhoz, mindenki fotózkodni szeretett volna velük. Miután mindenki megcsodálta a macskabaglyokat, hamarosan visszakerültek a madarászok által készített költőládákba.

Több mit 350 ember gyűlt össze a Magyar Madártani Egyesület Dél-balatoni Természetvédelmi Csoportja által szervezett programon. A madarászok maguk is meglepődtek az érdeklődők tömegén, ezúttal ugyanis kétszer annyian voltak, mint az előző években.

Az előzetesen meghirdetett családi eseményen a csapat egyik fele kerékpárral érkezett, mások autóval, vagy gyalogosan kirándultak el a Szántódpuszta melletti erdős területre, ahol Tóth Tamás siófoki madárgyűrűző mászott fel a macskabaglyokért egy hatalmas fára.

Tóth Tamás madarász lehozza a macskabaglyokat a fáról (Fotó: Krausz Andrea)

Tamás, aki egyébként favágó, és lassan 15 éve foglalkozik a környékbeli baglyokkal, egy picit eljátszotta a közönségnek, hogy jajj mennyire fél a magasban és mi lesz vele, ha belenyúl a ládába! Mire az egyik lent kémlelődő kislány odasúgta a mellette hüledező kisfiúnak, hogy szerinte a bácsi nem is fél, csak mondja.

Felmerül a kérdés, hogy miért kell a baglyoknak költőládát építeni. Nos, azért, mert madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módón képződő, vagy harkályok vájta odúkban neveli fel kicsinyeit. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú, öreg fák már szinte alig vannak. A fiatal fás területen tehát nekiállítak a madarászok a költőládák építésének és telepítésének, aminek meg is lett az eredménye.

Tóth Tamás erről mesél a túra résztvevőinek:

A madarász egy kitolható aluminium létrán közelítette meg a komfortos, üreges fatörzsből készült “műodút” (fatörzs lett hozzáerősítve a fatörzshöz, jó magasan) és először a tojót vette ki, aki hősiesen védte a kicsinyeit, veszélyes karmaival meg is markolta Tamás kezét. Aztán következtek a kisbaglyok, akik összesen négyen gubbasztottak a kecóban, de egyikük fent maradt, mert túl kicsinek ítéltetett az utaztatáshoz. A többiek vászon zsákokban csücsülve érkeztek le, onnan kibontva kerültek a nagyközönség és fényképezőgépek elé.

A madarászok kezében tartott kisbaglyokat csak egy-egy ujjal lehetett megsimogatni.

Óvatosan lehetett csak megsimogatni a kis baglyokat (Fotó: Krausz Andrea)

A muris bagolybébik még nagyon kicsik, a szemük sem nyílt ki, így az ornitológusok úgy döntöttek, hogy az előzőleg meghiredett gyűrűzés elmarad. Elég hűvös is volt, látszott, hogy fáznak a kis macskabaglyok, így miután minden résztvevő megnézte őket közelről, gyors hazaszállítás következett.

Fáztak a kis macskabaglyok (Fotó: Krausz Andrea)

Lefotózhattuk a vöröses-barnás a tojót is, neki már volt gyűrű a lábán. Ő is ilyen műodúban nevelkedett valamikor pelyhes korában. A macskabagoly igen korán, már február utolsó napjaiban megkezdi költését. A tojó kétnaponta rak egy-egy fehér héjú, pinponglabda-szerű tojást az odú aljára, így a fészekben különböző korú fiókák fejlődnek együtt. Ezt a tójót Tóth Tamás már jól ismerte, tudta, hogy nem lesz különösebben ideges. A madár annyival intézte el az emberi had látogatását, hogy miután egy kicsit véresre karmolta Tamás kezét, becsukta a szemét és egyfajta nyugalmi állapotban próbált túllenni a viziten.

A tojó egészen jól viselte az emberek érdeklődését (Fotó: Krausz Andrea)

A helyszínen megtudhattuk még azt is, hogy egy nagyon praktikus dolgot találtak ki a dél-balatoni madarászok a baglyok védelmére. Bár a nagytestű macskabagoly csúcsragadozó, tehát rágcsálókra, kisebb énekes madarakra vadászik, természetes ellensége nem igen van, mégis egy pimasz betolakodó rendre megtizedelte a tojásokat és a fészekaljt.

A nyusztok és a nyestek rendkívül ügyesen másznak fel a fatörzsön, rendszeresen portyáznak a fészkek és az odúk környékén, de ennek most már vége! A madarászok az odús fák törzsére széles fémlemez gallért szereltek fel, hogy a menyétfélék ne tudjanak felmászni. A fémen elcsúszik karmuk, nem tudnak megkapaszkodni, így nem is férnek most már a ládákhoz.

Tóth Tamás mögött jól látható a fára erősített lemezgallér, amin lecsúsznak a nyestek (Fotó: Krausz Andrea)

– Napközben a tojó bent van az odúban a fiókákkal, a hím viszont valahol itt gubbaszt a környéken, és nagyon jól álcázza magát. Lehet, hogy most is itt ül valamelyik fán, közel a törzshöz. Ő szállítja a táplálékot, amit a tojó felcsipked kisebb darabokra a kicsiknek – mondta Péntek István, az MME Dél-Balatoni Csoportjának titkára, az esemény főszervezője.

– Elég szélesen elterjedt, természetvédelmi szempontból nem fenyegetett fajról van szó, országos szinten 5-8 ezerre becsüljük a költőállományt. A szántódi erdőben 50 macskabagoly-láda van, melyek jelentős része lakott – emelte kis Péntek István, aki hozzátette, hogy 2001-ben kerültek ki az első bagolyládák a helyi csoportnak köszönhetően, és 9 éve rendezik meg minden tavasszal a Bagolytúrát, de ilyen sokan még sohasem vettek részt az eseményen.

További fotók:

Fotó, videó, szöveg: Krausz Andrea

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva