Az egy évvel korábbi számokhoz mért elmaradás azonban nem feltétlenül jelenti a hazánkban telelő populációk nagyságának csökkenését, a madármegfigyelési akció eredményességét ugyanis számos tényező befolyásolja. Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre beszélt erről, aki maga is részt vett az akcióban.
Lelkes András természetvédelmi őr rendszeres résztvevője a sasszinkronakcióknak
Fotó: Gyuricza Ferenc
Mi az a sasszinkron?
– A sasszinkront a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezte abból a célból, hogy viszonylag pontos számokkal rendelkezzünk a hazánkban telelő ragadozó madarakról, nyomon követhessük az állományuk változásait, s következtetni tudjunk az esetleges okokra is – magyarázta Lelkes András. – A sasszinkron mindig azonos időpontban, január második hetének végén zajlik, amikor viszonylag jól felmérhető a telelő állomány. Az idei már a tizennyolcadik akció volt, s negyedik alkalommal terjedt ki a határon túli területekre, az úgynevezett pannon térségre.
Ez évben nem volt túl szerencsés az időpont, az enyhe tél miatt a madarak most kevésbé koncentrálódtak a keményebb fagyok idején számukra biztos táplálékot nyújtó, általunk pedig jól áttekinthető vizes élőhelyek környékére, s a havazás is nehezítette a megfigyelést. Csökken a látótávolság, csapadékos időben a madarak megbújnak, kevésbé mozognak, nehezebben észlelhetők.
Árvai Gábor, Kis Anita és Kovács Andrea madármegfigyelés közben
Fotó: Mihály Szilvia
Ezeket a hátrányokat némileg kiegyensúlyozta, hogy minden eddiginél nagyobb területet sikerült áttekinteni, az ország teljes területének 24 százalékát fedtük le. A sasok élettere szempontjából ez az arány valójában nagyobb, hiszen a nagyvárosok lakóövezeteit nyugodtan kihagyhatjuk.
Ez a lefedettség azt jelenti, hogy a megfigyelők, a szervező egyesület tagjai, a civil társszervezetek aktivistái, a természetvédelmi szakemberek, valamint az egyéb önkéntesek most olyan helyekre is eljutottak, amelyekre korábban még sosem terjedt ki a sasszinkron.
Rétisasból 48 példányt észleltek Zala megyében
Fotó: Gál Szabolcs
Réti, parlagi, szirti és fekete sast is láttak
Sasból négy fajt sikerült megfigyelni az ország területén, legnagyobb létszámban – ahogy az várható is volt – a rétisas telel hazánkban. Az országos statisztika szerint minimum 1026, maximum 1076 rétisast észleltek az önkéntesek. Lelkes András rögtön magyarázza is a különbséget: előfordulhat, hogy egy-egy példányt több megfigyelő párhuzamosan is észlelt, például annak okán, hogy az általuk feltérképezett terület szélén látták a madarat.
Parlagi sasból minimum 550, maximum 578 példányt láttak, szirti sasból ötöt, fekete sasból pedig négyet.
– A parlagi sas Zalában egyáltalán nem jellemző, most sem láttunk itt – folytatta a természetvédelmi őr.
– Az Alföld, azon belül is a Hortobágy, továbbá Hajdú-Bihar, Csongrád és Békés megye, illetve a Heves–Borsodi-síkság és a Kisalföld az élőhelyük. Rétisas viszont gyakorlatilag bárhol előfordulhat, Zalában is volt 48 példány, ebből kettőt én magam észleltem. Leggyakoribb zalai előfordulási helyük a Kis-Balaton és a Miklósfai-tavak környéke, több mint ötven százalékukat most is ezeken a helyeken jegyezték fel a kollégák.
A Magyarországon észlelt négy fekete sasból kettő ugyancsak a Kis-Balatonnál tanyázott.
Egerészölyv és vörösvércse
A hazánkban legnagyobb számban előforduló ragadozó madár továbbra is az egerészölyv, ebből az ország területén 11 317 példányt, Zalában 302 egyedet észleltek. A második legjellemzőbb a vörös vércse, ennek magyarországi állománya 2933 példány, a zalai előfordulása viszont csak 31 egyed volt.
A vörös vércse gyakran lebeg szitálva a levegőben
Fotó: MME
Lelkes András azt mondja, a vörös vércsét annak ellenére is viszonylag könnyű felismerni, hogy kis testű madárról van szó. A hazánkban előforduló ragadozó madarak közül ugyanis egyedül rá jellemző, hogy szitál, azaz a szárnyát éppen csak egy kicsit mozgatva egy helyben lebeg a levegőben. Kecses testformája, hosszú, keskeny szárnya, tollazatának vörösesbarna színe, a tojó fekete pettyei, a hím szürke foltjai szintén segítenek a felismerésében.
A sasszinkron során Zalában 33 kékes rétihéját, 32 barna rétihéját, nyolc karvalyt, négy héját, négy vándorsólymot, három vörös kányát és egy kissólymot láttak még. A hazánk más vidékein kisebb számban előforduló ragadozó madarak közül gatyás ölyv, kerecsensólyom és pusztai ölyv viszont nem került az itteni megfigyelők látókörébe.
Forrás: zaol.hu
