– Mintha egy beteg ember testébe költöztem volna – mondta a sportoló.
Erős Tibor októberben veseproblémái miatt közel sem volt százszázalékos állapotban, de remélte, hogy belátható időn belül ismét futócipőt húzhat. Az egyik legjobb ultrafutó már túl van a veseproblémáján, rendszeresen fut, és készül fix versenyére, az Ultrabalatonra.
Interjú az ultrafutó Erős Tiborral
– Hogy vagy, tudsz már rendszeresen futni?
– Köszönöm a kérdést, most már bátran kijelenthetem, hogy teljesen helyrejöttem. Nemrég voltam kontrollon és az eredmények is ezt igazolják. Nekiláttam az edzésmunkának, és nagy örömmel mondhatom, olyan jól reagált a testem a mozgásra, hogy decemberben már a megszokott téli alapozó edzést tudtam végezni.
– Mennyire volt nehéz ez az időszak az életedben?
– Nagyon nehéz volt. Egyrészt nehezen éltem meg, hogy egészségügyi problémám volt, hiszen teljesen megváltozott a fizikai állapotom és a közérzetem, szó szerint úgy éreztem magam, mintha egy beteg ember testébe költöztem volna. Másrészt az is nehézséget okozott, hogy a gyógyulási folyamatot türelemmel viseljem.
Türelem elsősorban magammal szemben, hiszen talán az volt a legnehezebb, hogy elfogadjam, nem tudok úgy létezni, mint néhány héttel korábban.
Ez a néhány hét, hónap rengeteg tapasztalással, tanulsággal és tanulással volt tele, és bár rendkívül nehéz és megterhelő volt – nem csak nekem, hanem a családomnak is –, igyekszem levonni belőle a megfelelő következtetéseket és ezekből okulva élni a jelenben és fordulni a jövő felé.
– Egy kérdés erejéig tekintsünk még vissza az elmúlt évre. Rengeteg kiváló eredmény fűződik a nevedhez, az év végén pedig minden idők legjobb magyar eredményét érted el a Spartathlonon. Hogyan értékeled 2022-t?
– Elképesztő volt! Egy év alatt mennyi minden történt. Indult az év a tapolcai hatórás, majd tavasszal az Omszki-tavi száz kilométeres ob-győzelmeimmel, utóbbival egymás után háromszoros országos bajnok lettem száz kilométeren. Aztán megkaptam a szakma elismerését, azaz az év ultrafutó felfedezettje címet.
Ezt követte
az Ultrabalaton, amelyen elsőbálozóként másodikként értem célba Bódis Tamás mögött, magam is megdöntve a 2021-es pályacsúcsot.
Nyáron lehetőségem volt egy hónapot eltölteni egy svájci edzőtáborban, ahol láthattam, hogy készülnek a profi atléták, majd innen szinte azonnal indultam Berlinbe, a száz kilométeres ultrafutó-világbajnokságra, amelyen válogatott kerettagként vehettem részt. Összetettben a negyvenkettedik, masters kategóriában pedig a második helyen értem célba, így dobogóra állhattam. Ősszel pedig elérkezett a Spartathlon. A verseny, amely miatt 2019 októberében elkezdtem az ultrafutást.
A Sportathlonon extra erős mezőnyben sikerült a negyedik helyre beérnem, megfutva ezzel minden idők legjobb magyar eredményét.
Fotó: Erős Tibor hivatalos/csupasport.hu
– A Spartathlon kiemelkedik a versenyek, eredmények közül?
– Mindegyik versenyemre és eredményemre ugyanolyan szeretettel és büszkeséggel tekintek vissza, hiszen mindegyikre ugyanolyan erőbedobással és lelkesedéssel készültem, mindegyiken ugyanolyan eltökélten és céltudatosan álltam rajthoz. Persze mindegyik verseny más, mindegyiknek megvolt a nehézsége, mindegyikben volt valami, ami miatt ott és akkor az volt a legfontosabb. A Spartathlont azért emelném ki a többi közül, mert elsődlegesen az adta a célt, miatta kezdtem el ultratávokat futni, neki köszönhető az összes versenyem és eredményem, hiszen egy Spartathlonra kvalifikálni csak úgy lehet, ha bizonyos eredményeket elér az ember. Ha úgy tetszik, a Spartathlonnak köszönhetem, hogy eljutottam a Spartathlonig. Az pedig, hogy elsőre ilyen eredményt értem el, már szinte történelem.
– Az új esztendőben milyen terveid vannak?
– A tavalyi események hatására egyelőre még csak egyet fixáltam le, az pedig az Ultrabalaton. A továbbiakat még fontolgatom, egyelőre egyéb fix nevezésem nincs.
:
Forrás: csupasport.hu
Nyitókép: Erős Tibor hivatalos/csupasport.hu
