Szaniszló Hajnalka | 2021.02.17. 06:00

Evezőlapátba kapaszkodva húzták ki Rácz Gergőt a Balatonból - INTERJÚ

Rácz Gergő és Orsovai Reni dala, a Mostantól a tavalyi év egyik legnagyobb magyar slágere. Gergő most is alkot, és tündéri kislányával tölti az idejét, de hogy mi rángatja ki a rosszkedvéből és miért kellett kimenteni a Balatonból, az csak az interjúból derül ki.

– Óriásit ment a Mostantól a videómegosztón és a Fonogram Díj, valamint két Petőfi Zenei Díj (az év dala, és az év akusztikus feldolgozása) is a tiétek. Gratulálok az eredményekhez, de egy pillanatra visszatérnék az A Dal 2020-hoz. Megnyertétek, de a korona miatt nem rendezték meg a koncerteket, fesztiválokat. Mesélj az ezzel kapcsolatos érzéseidről.
– Eleinte optimista voltam, hittem benne, hogy 1-2 hónap alatt túlleszünk ezen, és nyáron, vagy legkésőbb nyár végén már újra színpadon lehetek, de sajnos nem így történt. Nem fogok hazudni, megvisel. Nem is szeretnék erre gondolni, igyekszem pozitív maradni. Szerencsések vagyunk, hogy tavaly már nem az Eurovíziós szereplés volt A Dal nyereménye, hanem lehetőséget kaptunk arra, hogy az itthoni nagy fesztiválokon koncertezhessünk. Bízom benne, hogy hamarosan be tudjuk pótolni a fellépéseket.

– A pályád kezdete óta sokféle zenei projektben dolgoztál már. Mi motivált? Mindig olyan műfajban dolgozol, amihez épp kedvet érzel?
– Sokan hajlamosak úgy hozzáállni a zenéhez, hogy a saját műfajukat a többivel szemben felsőbbrendűnek tartják és minden mást, ami azon kívül esik, nem tartanak zenének. Bennem nincsenek ilyen érzések. Nagyon sokféle stílust kedvelek, és mindenben megtalálom önmagamat.

– Jól érzékelem, hogy te inkább zenélni, zenét szerezni szeretsz, mintsem beszélni róla?
– Szeretek beszélni a zenéről, és hallgatóként is jó érzés meghallgatni. A zene közösségi élmény, és ahogyan az emberek gondolatai, érzései, élete változik, úgy alakul hozzá a zene is. Az már más kérdés, hogy azokról a témákról, amelyekről írok, sokszor könnyebb dalt szerezni, mint beszélni.

– A jelen élethelyzetben, amikor a leállt a koncertezés, a közvetlen kapcsolat pedig minimálisra redukálódott a közönséggel, mire van szüksége az embereknek, milyen zene kell most nekik, ami megérinti őket?
– Nagyon megterhelő, hogy a koncertezés élménye, a közönséggel együtt éneklés és az az energia, ami ott mozog, hiányzik az életünkből. Ez nem könnyíti meg az alkotást. Jelen helyzetben is fontos, hogy legyen aktualitása a zenének és olyan tartalmat hordozzon, ami épp foglalkoztat alkotót és közönséget egyaránt. Másképp nem lenne értelme.

Fotó: Rácz Gergő hivatalos

– Min dolgozol most?
– Hamarosan kijön egy új dalunk Orsovai Renivel, ami ismét egy magánéleti drámát dolgoz fel. Titkod nem leszek a címe. Ez akkor íródott, amikor a Mostantól és az AHA. Az új dalnak is az a bizonyos szerelmi háromszög a témája. Körbejártam ezt a témát minden irányból, így már teljes a trilógia, ezért egy darabig most ez az utolsó ilyen topik. Már más irányba szeretnék továbbmenni.

– Mivel telnek mostanában a napjaid?
– Rengeteget dolgozom, de mivel nincsenek koncertek így sok időt töltök a családommal is. A kislányomnak, Lorinának fantasztikus képességei vannak. Kétéves múlt, és már ismeri az összes betűt, dalszövegeket tud nem csak magyarul, hanem angolul is, egész nap beszél, kérdez. Nagyon jó érzéke van a zenéhez és a tánchoz is. Óriási élmény vele lenni. Minden nap lenyűgöz.

Fotó: Rácz Gergő hivatalos

– Mesélj kérlek, a balatoni élményeidről.
– Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttünk a tónál, mindig máshová mentünk nyaralni a lakókocsinkkal, és folyton kempingeztünk. Fiatal felnőtt koromban gitártáborba jártam a Balatonhoz, és mivel már kamaszkoromban is volt egy zenekarom, velük is gyakran töltöttük az időnket a tónál. Az együttes tagja volt Fenyő Miklós fia is, és mivel nekik volt nyaralójuk a Balatonnál, oda mindig szívesen jártunk.

– Van olyan, ami nagyon élénken él benned a Balatonnal kapcsolatban?
– Egyszer majdnem belefulladtam! Két nővérem van és a fiatalabb tesómmal kiskoromban, amikor még nem tudtam magabiztosan úszni, versenyeztünk, hogy ki tud beljebb menni. Én tovább úsztam annál, mint amennyit bírtam volna. Elfogyott a talaj a lábam alól, a nővérem kért segítséget. Szerencsére csónakáztak a közelünkben és

egy evezőlapátba kapaszkodva kihúztak a vízből. Pánikba estem, és nagyon megijedtem,

de ez nem tántorított el attól, hogy megtanuljak úszni és szeressem a vizet, az úszást, a strandot.

– Gondolod, hogy 2021-ben ismét lesz Zamárdiban STRAND Fesztivál?
– Mindig optimista voltam, az első hullámnál is azt gondoltam, hogy gyorsan vége lesz, de nem jött be, ezért most már nem szeretnék jósolni, inkább csak reménykedem. A Petőfi Zenei Díjátadó lezajlott egy tévéműsor formájában, de nagyon örülnék annak, ha idén végre koncertezhetnék is a hazai fesztiválok színpadán.

– Sok zenésszel beszélgetek, s tapasztalom azt a fajta rezignáltságot, amit most nálad is. Szomorú ezt látni rajtatok. Te is így érzed magad?
– Nagyon nehéz ez a helyzet, mert szinte elvonási tüneteink vannak amiatt, hogy nincsenek koncertek. A közönség és az előadó egyfajta szimbiózisban élnek egymással. A zenélés a találkozásokról is szól, nem csak arról, hogy alkotunk valamit. A koncert, a zene közös élmény. Elválaszthatatlanok vagyunk a közönségtől és ennek hatása érzékelhető rajtunk, zenészeken is. Nem könnyű most, de én úgy kezelem az ilyen helyzeteket, hogy igyekszem kizárni a gondolataimból.

Ha eszembe jut valami rossz, akkor gyorsan felsorolok hat pozitívumot, és ettől jó irányba terelődnek a gondolataim. Ez általában beválik.

– Milyen hangulatban vagy most, hogyan éled meg a mindennapokat lelkileg? Mi az, ami fel tud tölteni, amikor rosszabb kedved van?
– Örülök, hogy ebben a nehéz időszakban is van lehetőségem azt csinálni, amit szeretek. Persze megesik, hogy eluralkodnak rajtam a negatív gondolatok, és elkeseredem. Ilyenkor szeretek kicsit kiszakadni a valóságból, éppen ezért nagyon szeretem a mozit, és a filmek közül is főleg azokat, amelyek kellőképpen elrugaszkodnak a realitástól. Mivel a mozi most nem opció, ezért marad az otthoni filmezés. Ezután jobb, könnyebb visszatérni a való életbe és mindenre frissebb szemmel tudok tekinteni.