Pár napja fürdeni voltam a Balatonban és a lábamra tapadt vagy fúródott egy parazita szerűség (úgy hogy nem is éreztem), kb. 2 centi hosszú és 2-3 milliméter vastagságú lehetett. Északi parton volt. Mi volt az? – tette fel a kérdést a facebookon több balatoni csoportban egy fiatalember.

Többen megjegyezték, hogy már ők is találkoztak ilyesmivel a Balatonban, és gyorsan be is azonosították a közösségi oldal balatoni ügyekben jártas használói. Ha kb. 2-3 cm hosszú és világos színű, átlátszó féreg volt, az nem lehetett más, mint egy pióca.
Általános hetedik osztályban mindenki tanult róluk, de aki gyakran fordul meg a Balaton partszegélyei közelében az láthatott is ilyen férgeket. Van ugyanis a piócáknak több olyan faja is, amelyik kifejezetten az édesvizek, így a Balaton élőlényein élősködik, vagy éppen táplálékul szolgál a halaknak, de olyan is van, amelyik az elhullott haltetemeket pusztítja.

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetében megerősítették, hogy vannak bizony piócák a Balatonban, ezek a tó természetes féregközösségének részei, ahogy minden édes állóvíz esetén. Nem veszélyesek, legfeljebb annyi kellemetlenséget okoznak, hogy ha megtapadnak a bőrön nehezebb őket eltávolítani. Azt is rögtön hozzátették azonban az Intézetben, hogy olyan, hogy pióca nem létezik, rengeteg faj tartozik ebbe az altörzsbe, pontosabban alosztályba, merthogy a piócák a gyűrűsférgek törzsének, a nyeregképzők osztályának az egyik alosztálya.

Méretük nagyon különböző, vannak egy centisek, de megnőhetnek akár 30 centiméteresre is. Elkülönült feji részük nincs. Mind a feji, mind a farki végükön 4 vagy 7 szelvényből alakult tapadókorongjuk van. Az elülső a szájnyílást fogja körül, a hátulsónak – általában – csak a mozgásban van szerepe. Vannak olyanok, amelyek csak hidegvérűekre specializálódtak, van amelyik, csak melegvérűek vérét szívja és van olyan is, ami nem válogatós. Szárazföldi piócák is léteznek, de többségük az édesvizek lakója. Nem kedvelik a gyors folyású vizeket, így a hegyi patakokban és a folyók nyílt vizében ritkábban találkozhatunk velünk. A part menti övezeteket ellenben kedvelik, mocsaras területeken, kanálisokban, nagyobb pocsolyákban is előfordulnak..

Nem kell félni, nem veszélyesek a fürdőzőkre a piócák Olvasói fotó: Kiss Bödör Mónika

Sokféle pióca él a Balatonban

– A Balaton partközeli részén, a hínárnövényzetben, de akár a vízfelszín közelében is lehet találkozni különböző fajukkal: nyolcszemű nadály, halpióca, napos pióca, fiahordó nadály, csigapióca, békapióca és valóban, akár a fürdőzők lábára is akadhatnak. Ha rá is tapad a lábra, az feltehetően nem halpióca, inkább békapióca, vagy olyan, ami madarak lábán élősködik, ebből többféle is él a Balatonnál – ezt mondta Molnár Kálmán, az Agrártudományi Kutatóközpont nyugalmazott tanácsadója, aki a halkórtan és parazitológia egyik nagy hazai szakértője.

A szakember azt mondta a halpióca nem tapad rá az emberi bőrre, nagyon könnyen le lehet söpörni. Ha valaki egy hínárosabb területre téved, tucatjával találhat a testén. A piócák nagy része amúgy vérszívó életmódot folytat, közülük több, a kisebb testű fajok csigák, férgek, rovarlárvák testnedveit szívogatják, míg a nagyobbak a halakra tapadnak.

A közönséges halpióca egész Európában gyakori. A dús növényzetű patakok, folyók és tavak lakója. Elviseli a nagyobb só tartalmú vizeket is, ezért a folyamok félsós vizében is megtalálták már. A közönséges halpióca különböző halfajok (szélhajtó küsz, csuka, sügér) vérét szívja. Naphosszat ferdén előre meredő testtel pihen a vízinövényeken. Ha egy arra úszó hal a közelébe ér, azonnal rátapad, és néhány napig vagy hétig rajta marad. Élénk mozgású állat. Ahhoz a piócához azonban nem hasonlít, amiről sokat hallhattunk. Az orvosi piócák egy egészen másik faj.

Ha szívesen olvasol a Balaton élővilágáról, két másik érdekességről is találsz cikket nálunk. Írtunk a menyhal balatoni előfordulásáról és egy furcsa kinézetű halról is. Kattints!

Ilyenek az orvosi piócák. Fotó: pixabay

Orvosi piócában valaha nagyhatalom voltunk

A piócák az orvoslás történetében talán a legjelentősebb állatcsoportot alkotják. Alkalmazásuk egyre divatosabb manapság. Olyannyira, hogy az orvosi piócákat tenyésztik is erre a célra. A vérszívó férgeknek hosszú történetük van az orvostudományban, gyógyászati felhasználásuk több ezer évre tekint vissza, de hazánkban még a hatvanas évekig gyógyszertárban is lehetett vásárolni orvosi piócát. Sőt a múlt század elején még a klinikai gyakorlatban is használták. Főleg visszerek, keringési gondok, trombózisok, zúzódások kezelésében, de tüdőgyulladás, magas láz és aranyeresség esetén is. A 19. századi Európában az orvosi pióca annyira népszerű volt, hogy az intenzív begyűjtése miatt majdnem teljesen kipusztult.

Külön érdekesség, hogy Magyarország egykor piócanagyhatalomvolt. A Pesti Napló, 1933. január 15-i számában erről a következőket írta: „Nemcsak ma, hanem mindig Magyarország volt a legelső pióca exportáló az országok között.” Dunaszerdahely volt akkor az európai piócapiacok központja és feljegyzések szólnak arról is, hogy Napóleon Magyarországról rendelt hatmillió piócát a hadseregének…

Az orvosi pióca hatékonyságát ma sem vitatják, Amerikában például az élő orvosi „segédeszközök” kategóriájába sorolják és a mikrosebészet, valamint a plasztikai sebészet területén modern kórházakban is használják. Tudunk olyan esetről is, amikor egy cápatámadás túlélőjének szétroncsolt kezét piócák segítségével mentették meg. Hazánkban, az utóbbi években ismét népszerű lett, de csak a természetgyógyászat területén hasznosítják és létezik magyar pióca farm is újra, ahol az orvosi piócákat tenyésztenek. Mielőtt bárki rohanna a piócás emberhez, minden szakirodalomban felhívják azonban arra is a figyelmet, hogy a terápia nagy körültekintéssel alkalmazható csak, mert fertőzésveszélyes.

Tavaly arról is írtunk, hogy még medúzával is találkozhatsz a Balaton vízében. Itt találod!

Nyitókép: Shutterstock