„Kiváló kertész volt, a virágkiállításokon az ő virágai nem csak szakértelemről, hanem finom ízlésről is tanúskodtak. Tanulmányait Budapesten, Bécsben és Párisban, mint a legkiválóbb orvostanárok kedvenc tanítványa végezte és nagy elfoglaltsága mellett is az orvosi tudomány legujabb haladását éles megfigyeléssel kisérte.
Óriási praxisa volt; szájában a szivarral reggeltől estig rótta az utcát, fáradhatatlan volt betegeinek látogatásában, s míg a könnyebb betegeket néhány tréfás szóval szórakoztatta, addig a súlyosabb betegeknél naponkint kétszer háromszor is megjelent vigasztalóként. De nemcsak az előkelő családoknak és főleg a papságnak volt ő kedvelt orvosa, hanem mint a Zsolnay gyár orvosa, a szegény, munkások közt is gyakorolta jótékony működését.”
Ez a jellemzés dr. Folly Gyuláról (1867-1915) szól, aki valóban a pécsi Zsolnay gyár orvosa volt, de emellett egyedülálló kezdeményezést vitt véghez a Balatonnál. Ő alapította meg e vidék első fenyőmúzeumát. Balatoni illetőségű felesége, Csigó Elza jóvoltából ugyanis egy olyan területhez jutottak, amely alkalmasnak bizonyult különleges fajok telepítésre.
Az arborétumban található információs tábláról
Folly már korábban is sokat foglalkozott kertészkedéssel, ezért hamarosan megkezdte a telepítést.
Az 1900-as évek elején a badacsonyörsi hegyen, 3,6 hektáros területen fenyőfajokat, cédrusokat, ciprusokat ültetett. Olyan fafajtákat választott – főként külföldi iskolákból rendelve –, amelyek a Balaton klímáján is megélnek. Végül 1907-ben megalapította fenyőmúzeumát.
Idősebb Folly Gyula halálát követően a család a két háború közti időszakban folytatta az arborétum fenntartását. A család egyik tagja így idézte fel a magánarborétum alapításának egyedülálló történetét:
„A Folly família állítólag a múlt század elején, a Széchenyi István áltól hozatott angol telivér lovakat kísérve jött Magyarországra, és itt is maradt. Nagyapám orvos volt. Egy idevalósi birtokos családba nősült, így fedezte föl magának ezt a katlanszerű, északról védett hegyoldalt, ahová a déli szelek akadálytalanul elhozzák a Balaton páráját. Erre akkoriban mindenütt szőlőt termeltek. Csak a gazdálkodásra alkalmatlan erdőalját telepíthette be a század elején kedves fáival. Haszontalannak tartott kedvtelésének korai haláláig hódolt. A fenyőritkaságokat különböző európai faiskoláktól, gyűjteményekből szerezte be, ösztönösen jött rá, hogy ebben a mikroklímában még olyan fák, cserjék is megélnek, amelyek melegebb, csapadékos éghajlathoz szoktak.”
apjainkban a Folly arborétum szebb, mint valaha: a család – a történelmi viszontagságok ellenére is – nemcsak ápolja a dédnagyapa által megkezdett hagyományokat, hanem pazar látogató- és kirándulóhellyé fejlesztette a XX. század elején alapított fenyőmúzeumot.
FotóK: Folly Arborétum és Borászat FB oldala, nyitókép Shutterstock
