Keszthelyen már a XIX-XX. század fordulóján is számos jó konyhát üzemeltető, közkedvelt étterem működött. Az éttermeket többnyire az itt nyaraló vagy átutazó vendégek vették igénybe, a keszthelyiek pedig egy-egy jeles esemény alkalmából étkeztek ezekben.
Kattints ide, és olvasd el, mi mindenből tudtak otthon több fogásos lakomákat készíteni akkoriban!
A szállodák, szalonok, vendéglők, cukrászdák és sörkertek is a pezsgő és izgalmas társasági élet színterei voltak. Keszthelyen két korzón sétálgathattak akkoriban, a belvárosban és a Balaton-partján is működtek vendéglátóhelyek.
Ha a korabeli hirdetéseket nézzük, azokból kiderül, hogy kitűnő magyar ételekkel és borokkal várták a vendégeket, ahogy akkor fogalmaztak, az úri közönséget. Ha alaposabban belemélyedünk egy-egy hirdetésbe és újságcikkbe, feltárul előttünk a múlt századforduló nyarainak könnyed hangulata.
A menüsorokat látva szinte irígykedünk, olyan változatos kínálat várta a fürdőzés vagy hajókázás után a nyaralókat, melyek a mai étlapokon is különlegesnek számítanának. Láthatjuk, hogy nagyon széles volt a választék, mindenki megtalálhatta az ízlésének és a pénztárcájának való éttermet.
Csányi szálloda, Kép: Iski Szilvia
Kezdjük az éttermi kalandokat a belvárosban!
Csányi Lajos szállója a Deák utcában a kitűnő magyar konyhával és a jó borokkal reklámozta magát, Sommer Ignácz vendéglője is magyar konyhát vezetett, és ismert volt Leiter Mihály szállodája is.
A kisebb szállodák és éttermek közül jelentős volt Helbek József Bakacs utcai étterme magyaros konyhával, itt az ebéd és vacsoralehetőségek mellett a különböző egyesületek jótékonysági estjeinek is helyt adtak.
A Lusztig Ignácz keszthely-hévízi vendéglős étteremben nagyon jó ízek és zamatos balatoni borok várták a vendégeket, este halászlé, túróscsusza és cigányzene csábította a nagyérdemű közönséget.
Kép: Iski Szilvia
A Vásár téren volt a Staffel étterem, a Kisfaludy utcában a Korona Bronner szállóban külön működött az étterem és a szálloda is.
A Hungária szálló, Kép: Iski Szilvia
A két nagyobb hotel, az Amazon és a Hungária (ez korábban Korona szálló volt) egy igazi nyüzsgő társasági hely volt, eseményeikről a korabeli lapok is beszámoltak. Nagyon kevés menüsor maradt fenn ebből az időszakból, ezeket is az újságok hasábjairól ismerjük. Akkoriban is kedveltek voltak azok az újságcikkek, melyek arról írtak, ha egy ismert ember megfordult a városban vagy hogy egy városi eseményen kik vettek részt. Ha beleolvasunk ezekbe az írásokba, átérezzük a korabeli hangulatot.
Az Amazon és a Hungária szálló kávéházat is üzemeltetett, társasági központként is működtek külön kaszinó és biliárd teremmel. Itt is lehetett jótékonysági esteket is tartani.
Az Amazon szálló; Kép: Iski Szilvia
Az Amazon szálló francia nyelvű menüje 1904. május végéről való. A beszámoló szerint osztrák vendégek, grófok, titkos tanácsnokok érkeztek vonattal Keszthelyre, akik a grófi palotát és a fenéki ménest is megtekintették. A díszebéden a következő menüt fogyaszthatták el: ragulevest, fogast tartármártással, spárgát magyar módra, borjút bordeaux-i módra, csokoládépudingot, kompótot, salátát és parfét, valamint fekete kávét.
Balatonvidék, 1904. június
A felsorolásból látszik, hogy európai konyhát vittek, és szezonális alapanyagokat használtak.
Egy 1906-os menüsor szerint Hungária szállóban pikniket rendeztek a Keszthely és környéki fiataloknak, mely pompásan sikerült.
Itt erőlevest, fogas szeletet adtak, vörösbort, vegyes filét körítve, libasültet salátával és befőttel, volt pezsgő, sajt, fagylalt, csemegék. A vacsora után táncmulatság volt reggel 7 óráig.
Balatonvidék 1906. május
Éttermek a Balaton-parton
A parton üzemelő szállodák közül csak a Hullám szállónak volt konyhája, a Balatonnak nem. A szállodák éttermét bérlő séf, Strausz Miksa csak a nyári szezonban üzemeltette a Hullámot. 1913-ban járt le a szerződése, akkor Budapestre ment, ahol szintén nagy sikereket ért el. Halálakor az országos sajtó is megemlékezett róla és méltatta.
A Hullám és a Balaton szálló, Kép: Iski Szilvia
Sági János részletesen tájékoztatta az utazóközönséget arról, milyen áron és hol tudnak étkezni Keszthelyen. Ha idejött egy szállóvendég, már előre tudta, milyen áron tud egész napi étkezést rendelni, vagy hol tud bevásárolni. Érdekes, hogy az árak egy hónapra vannak megadva, vagyis a korabeli fürdővendégek nem csak egy-egy hosszú hétvégére jöttek Keszthelyre pihenni.
Külön árszabás van a cselédek számára, hiszen a szállóvendégek nagy része a kisegítő személyzetével együtt utazott. A könyvben Keszthely kirándulóhelyeit is megismerhetjük, a szerző költők énekelte helyeket ajánl a kirándulóknak, a képen a Fenéki major mellett található római kori emlékekről látunk egy térképet.
Sági János könyve, 1902.
1902. június 8-án került sor a Festetics-szobor avatására, az ennek tiszteletére rendezett díszebéd a Hullám szállodában került megrendezésre.
Szárnyas aprólék és rántott borsó leves, tok tartármártásban, angol bélszín, vegyes szárnyasok, keksz tekercs borsodóval, torták, fagylaltok, csemegék, fekete kávé, Törley-pezsgő és tomaji bor szerepelt a kínálatban. Ez egy 210 terítékes ebéd volt, amihez megfelelő tudású szakács és felszolgáló személyzetre volt szükség.
Keszthelyi Hírlap, 1902. június 15.
A menüsor 10 koronába került, ami egy napszámosnak közel kétheti bére volt, és a korabeli újságok szerint a pezsgő nem is volt jó. Ráadásul ezen a napon rossz idő volt, háborgott a Balaton, és a vendégek egy részének csak a teraszon tudtak teríteni.
Cukrászdák és sörkertek
Étterem után az emberek beültek még cukrászdába is, a leghíresebb a Zitterbart Kálmán üzlete volt. Ő mézeskalácsot, fagylaltot, parfét, tortákat és kuglert, vagyis minyont is árult, ahogy ő fogalmazott az e szakmába vágó készítmények dus választékát készítette.
Sági János könyve, 1902.
Majd minden étterem kínált sört, de a Sörkert fái alatt a Reischl Sörház kinti vendéglátóipari egysége saját sörét árulta. Náluk ozsonnázni, és tekézni is lehetett, vasárnaponként pedig népmulatságra várták a vendégeket.
Sági János könyve, 1902.
Az ő sörüket Keszthelyen máshol nem lehetett megvenni, ez egy komoly kézműves sör volt, az olcsóbb, nagyüzemi sörök nagy konkurensei voltak. A közeli kanizsai sörgyár söre és már a kőbányai sör is kapható volt a helyi éttermekben.
Egy pohár sör a sörkertben 14 fillérbe került, egy gombóc fagylalt 30 fillér volt. Nem véletlenül ekkora az árkülönbség, hiszen akkoriban fagyasztó és hűtőszekrény nélkül kellett a fagylalt készítéséhez szükséges jeget tárolni.
Kattints ide, és tudd meg, hogy készült a korabeli fagyi!
Csemegézz a galériánkban:
