A faj hazánkban kisszámú telelőnek, illetve őszi és tavaszi átvonulónak számít, ám a Fejes Éva ökoturisztikai munkatárs által jegyzett cikk szerint a XVIII. századig fészkelt is nálunk, a Tiszántúl mocsaraiban.
A kép bal oldalán két sárga csőrű énekes hattyú – magyarországi bütykös rokonok társaságában
Fotó: Gál Szabolcs/BfNPI
A madár megjelenésében, termetében is erősen hasonlít a nála jóval gyakoribb bütykös hattyúra, a legszembetűnőbb különbség hozzá képest a hosszú, ék alakú, sárga csőr. Finnország nemzeti madaráról van szó, mely az északi országban az 1950-es évekre csaknem kipusztult, ma azonban fészkelő állományát 10 ezer párra teszik.
Hazánkban is az emberi zavarás, a vadászat és az élőhelyek szűkülése okozta korábban a faj eltűnését.
Elterjedési területe újabban növekszik dél felé, ennek jegyében az Ipoly mellett már két fészkelő párról is tudnak a madarászok. A Kis-Balatonon télen eddig egy-egy példány bukkant fel, ez a szám ugrott meg idén hirtelen.
Ugye tudod, hogy a hattyúkat nem etetheted kenyérrel?
Forrás: zaol.hu
