Mihály Szilvia | 2020.11.14. 07:00
Kürtőskalácsot kunyerál a hattyú, pedig nem éhes, csak szénhidrátfüggő!
Emese, a keszthelyi part kedvenc hattyúja egy három éves gúnár. Vagyis fiú. De nem ez a legfurcsább, hanem az, hogy ha kézből, kenyérrel etetjük, azzal nem megmentjük a cuki állatot, hanem szépen, lassan kínozzuk. És még csak nem is azzal, amikor a szájpadlásán akad a puha falat....

Számtalan kép és videó kering az interneten a kézből evő balatoni hattyúkról, még lehet, neked is van a családi fotóid között olyan, amikor önfeledten dobáljátok a kenyérkockákat a vízbe a madaraknak.

– Szegények, jön a hideg tél, viszünk nekik zsemlét vagy kalácsot, megmentjük őket – gondoljuk sokan, holott épp az ellenkezője történik.
Egyrészt az a baj, hogy három zsemle 30 madárnak édeskevés, másrészt az élesztőt tartalmazó ételeket a madarak nem tudják jól megemészteni, károsodik a májuk.

Mi jól mulatunk, készítünk néhány cuki képet, de a madarak jól sem laknak, és nem is esik nekik jól a táplálék, amit behabzsolnak. Beleavatkozunk a természetbe, ezek vadon élő madarak, nincs szükségük folyamatos etetésre, mint a tyúkoknak.

Nem kell őket etetni!
Fotó: Mihály Szilvia

 

– A hattyúknak és a vízimadaraknak nincs szüksége kenyérre, ők a nekik szükséges szénhidrátot megtalálják a természetben

– mondja Rigó Gábor, a Festetics-kastély Madárparkjának vezetője, akivel a keszthelyi Balaton-parton találkozunk.

– Emese, a parton sétálgató gúnár bárkinek a kezéből elfogadja a táplálékot, leginkább a kenyeret, mert már elkényelmesedett, igazából függő lett. Hiába pici a feje, az agya, számító, odamegy az emberekhez és kürtöskalácsot, zsemlét kunyerál. Most azt várja, hogy kenyeret kapjon. Valószínűleg rájött, hogy őt etetik először, mert ő a parton van, kihasználja a cukiságfaktort. Arra is figyelni kell amikor közel jön hozzánk vagy egy gyerekhez, hogy nagyot üthet a csőrével.

Emese kunyerál
Fotó: Mihály Szilvia

 

A puha, friss kenyér könnyen rátapad a szájpadlására, ilyenkor nehezen kap levegőt, akár meg is fulladhat, ha nem tud azonnal vizet inni. Egy falattal percekig küzdhet, mivel a csőre felett van az orrrürege, csak a száján kap levegőt, a nyelve nem úgy pörög, mint az emberé, alul le van tapadva, tényleg szenved ilyenkor.

Azzal, ha kenyérrel etetjük a hattyúkat, éveket vehetünk el az életükből.

– Mi lehet a megoldás?
– A parton célszerű lenne tájékoztató táblákkal felhívni erre a rossz szokásra a figyelmet, és büntetni azokat, akik ennek ellenére kenyérrel etetik a madarakat, és főleg azokat, akik a parton kenyérkockákat árusítanak. Nagyjából egy szezon alatt lehetne eredményt elérni, amikor a hattyúk elfelejtik, hogy majd a parton az emberektől kapnak eleséget. Érdekes, a költési időszakban nem jönnek az ember közelébe, egész tavasszal és nyáron a nádasban van a hattyú pár, csak augusztus végén hozza ide a fiókáit is. Azok pedig az első pár hétben csodálkozva nézik, mit is dobálnak nekik a partról, és mit habzsolnak a többiek.

– De nyáron is vannak itt hattyúk.
– Igen, azok az egyedülálló, fiatal madarak, akiknek nincs fészkük, vagy olyan madarak, akiknek elpusztult a párja, vagy esetleg a fészkük és nem tudtak már új tojást rakni. Nagyobb tömegben augusztus végétől vannak itt, és várnak a kényelmes etetésre.

Teljesen normális látvány, amikor a hattyú a víz alatt legel, hínárokat, vízinövényeket szed ki a víz alól. A nádasban kis csigákat, kagylókat is találnak, szükségük van a kálciumra és a fehérjére is.

Legelés a víz alatt
Fotó: Mihály Szilvia

 

A vadkacsák is szeretnek a fűben keresgélni, bogarakat, kukacokat esznek, csapatostul lepik el a réteket.

– Vagyis nem kell megsajnálni őket, hogy jaj, szegények biztos éheznek és kenyeret szórni nekik?
– Nem. Normális esetben ilyenkor, amikor a vízben már nem találnak elég hínárt, a hattyúk az őszi vetésekre, repceföldre, búzaföldre, kukoricatarlókra repülnek. Ott kellene lenniük, nem itt a parton, a családokra vadászva. Látszik, hogy céltudatosan kunyerálnak, elkényelmesedtek. Szemtelen módon akár a nejlonzacskót is kikaphatja Emese a kezünkből, ami azért veszélyes, mert ha azt lenyeli, akkor elzáródik a zúzája és elpusztul.

Most a járvány idején kevesebb ember jár a parton, ezek a hattyúk el fognak repülni és a természetes környezetükben keresnek táplálékot, a nádasokban, a vetéseken, de ez így normális.

Ha nem kap kenyeret, Emese is szívesen csipegeti a füvet a parton, nem fog éhezni, bár láthatóan ő már nagyon elkényelmesedett.

Ha szedsz egy marék füvet a parton, és azt dobod a vízbe a hattyúknak, ugyanúgy imádják, mintha kenyeret kapnának, de ezzel nem betegíted meg őket!

Ha szeretnéd a vízimadarakat etetni, vigyél magaddal egy marék kukoricát, búzát, vagy szedjél füvet a parton, de ne etesd őket kenyérrel és kaláccsal!

Emlékszel Totóra, a hattyúra, akit teste melegével keltett ki egy asszony?

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva