– Kezdjük a Farm VIP-vel, ahol végtelenül szimpatikus módon viselkedtél és kezelted a környezetet, a helyzeteket. Mesélj a gyerekkorodról! Sokan onnan hozzák a viselkedésmintákat. Honnan ered nálad a természet szeretete és ez a fajta hozzáállás az élethez?
– Lakótelepen nőttem fel, csak egy park volt, ahová lementem játszani. Sokat jártunk állarkertbe, ha pedig találtunk egy sérült galambot vagy sünt, akkor teljesen természetes volt, hogy nálunk gyógyultak. Gyerekkorom óta erre neveltek a szüleim. Nekem volt Magyarországon először kaméleonom, amit külföldről hoztunk be, hét éves koromban. A Kuckó című műsorban szerepeltem vele, az volt az első tévés szereplésem. Nagyon szeretem a rovarokat is. A kisfiam, ha meglát egy darazsat vagy gilisztát, nem kezd el kiabálni vagy sikítozni. Most például komposztálunk a kertben, és azt tanulmányozzuk, hogy miért hasznosak ezek az állatok a talajkezelés szempontjából.
Horváth Éva és kisfia, Kristóf
Fotó: Horváth Éva Facebook
– Nagyon pozitív személyiségnek látlak téged, ilyen vagy a hétköznapokban is?
– Nem emlékszem, hogy voltam-e már depressziós életem során. A pozitív életszemlélet a mai világban különösen fontos. Az elmúlt évekhez képest idén mindenki sokkal nehezebb helyzetben van, nem könnyű megélni a hétköznapokat.
Ha mindenki csak egy pici energiát fektetne abba, hogy pozitívan álljon az élethez, kedvesebb legyen az emberekhez, már ezzel is jobbá tehetnénk az életünket.
– Mostanában korán sötétedik, hideg van, 2020 van. Miből tudsz töltekezni?
– Amikor szükségem van egy kis nyárra, elmegyek szoliba. Olyankor úgy érzem, hogy napozom. Mostanában a kertben is sokat tevékenykedünk. A kerti munka – és különösen a fűnyírás – nagyon feltölt. Most például száraz levelekből készítek egy mély mulcsot, és jövőre abban fogom elvetni a növényeket. A téli időjárás nincs rám jó hatással, s ez az öltözködésemen is látszik, mert ha rosszabb kedvem van, akkor szürke és sötét árnyalatokat viselek, ha pedig jó kedvem van, akkor télen is a harsányabb színeket részesítem előnyben.
Fotó: Horváth Éva Facebook
– Teljesen új élethez kell alkalmazkodnunk manapság. Hogyan éled meg?
– Nagyon szomorú volt, amikor a közelmúltban találkoztam a barátnőimmel, s nem volt ölelés és puszi, csak egy “hello-hello”. A gyerekemnek is nagyon furcsa, hogy nem ölelheti meg a barátait. Egészen másképp szocializálódik. A társas érintkezési formák megszűnnek vagy minimálisra csökkennek. Minden a neten történik, a fiatal genrációt pedig még inkább az internet világa felé toljuk. Nem tudják, hogy milyen érzés, ha lemennek a térre, kosaraznak vagy csak együtt vannak a parkban a barátokkal.
– Milyen lesz a karácsonyotok?
– Már a kisfiam is tudja értékelni és megélni a karácsonyt, így most feldíszítettem a házat is, csillog-villog minden! Amikor megyek hazafelé, és meglátom a csillogó házat, az pozitív energiával tölt fel. A nagyszülőkkel már megbeszéltük, hogy eljönnek hozzánk, Kristófot pedig kivesszük az oviból. Mindenki nálunk alszik, így a kijárási korlátozást is betartjuk.
– Láttam a közösségi oldaladon, hogy van egy régi szakácskönyved, amiben a nagymamád kézzel írt receptjei szerepelnek. Idén karácsonykor készítesz belőle valamit?
– Nagymamám isteni süteményeket sütött, de azokat már nem igazán készítjük. Ilyen például a mennyei házi krémes. Az anyukám korosztálya sem készíti már ezeket. Imádtam a nagymamám házi krémesét, de szerintem két napig dolgozott vele. Nem vagyok édesszájú, ezért nehezebben állok neki a sütésnek. A párom folyton diétázik, szóval azért, hogy esetleg a kisfiam egyen belőle pár falatot és lehet, hogy nem is ízlene neki, nem éri meg annyit dolgozoni vele. (nevet). De természetesen én is sütök-főzök majd karácsonykor.
– Tudható rólad, hogy a távoli, egzotikus szigetek a szíved csücskei, de mégis, milyen a kapcsolatod a Balatonnal? Vannak gyerekkori élményeid?
– Gyerekkoromban nagyon sok időt tölttünk a Balatonnál egy céges nyaralóban, és imádtam is ott lenni! A Sió csatorna mellett voltunk, és a Balaton tele volt hallal: angolna és sneci. A vihar rengeteg halat sodort a partra. Csak be kellett ugranom egy kőre és marékszámra tudtam kimerni a kis halakat! Most már ezeknek a kis halaknak a töredéke van a tóban. Nagyon jó emlék az is, hogy gyerekként bedobtam a kis pecabotomat, és azonnal haraptak rá a halak. Ezekre szeretnék emlékezni, és örülnék, ha ezt újra lehetne élni, akár a kisfiammal is. Manapság már szinte nem is látom a Balatont, mert a balatonfüredi Anna Grand Hotelben vagyunk a verseny miatt, így számomra gyerekkori élmények a legjobbak és ezeket szeretném megőrizni az emlékeimben.
Fotó: Horváth Éva Facebook
– Miss Balaton versenykoordinátor a hivatalos titulusod. Ha te állnál most a kifutón a versenyzők helyében, csinálnál-e másképp bármit is, mint anno? Azóta a (modellek világa), a világ is jócskán megváltozott.
– Most sokkal nehezebb versenyezni, mint amikor én álltam a kifutón. Sokkal felkészültebbek, sokoldalúbbak a lányok, extra tulajdonságokkal, tehetséggel rendelkeznek. Sportolnak, táncolnak, nagyon aktívak. Manapság nehezebb kitűnni. Én is nagyon mozgékony voltam gyerekkoromban, de amikor tízéves koromban előjöttek a térdproblémáim, vissza kellett fognom magam. A versenyareobik vagy a társastánc hasznos lett volna, mert a gyerekkorban megalapozott izomzat végigkíséri az embert. Azt javaslom a lányoknak, hogy minél több dolgot próbáljanak aki – akár tánc, akár zene vagy sport – mert ezeket egy szépségverseny során mind-mind tudják kamatoztatni.
– Ez az, ami azonnal eszedbe jut a mai életedből, ha azt a szót hallod, hogy Balaton?
– Igen, számomra már a munkát, a szépségversenyt jelenti, és a versenyen résztvevő szép lányok jutnak eszembe a Balatonról.
Még több sztárinterjút olvasnál? Kattints a képre a többi interjúért!
Nyitókép: Horváth Éva Facebook
