– A Magyar Vitorlás Szövetség fő feladata a jogszabályok szerint a magyar versenysport szervezése. A vitorlázók azonban egy nagy közösséget alkotnak, így a versenykluboknak óhatatlanul nyitniuk kell a hobbi vitorlázók felé. Nem szabad bezárkózni. Nagyon sok gyerek van ezeken a hobbi hajókon, és ha testközelből látják a versenyzőket, talán kedvet kapnak a verseny vitorlázáshoz. És hát előbb-utóbb a verseny vitorlázó is hobbi vitorlázó lesz.
– Milyen prioritást kap a szövetség életében a Balaton, a balatoni szabadidős vitorlázás az ön elnöklése idején?
– Nagy szerelmese vagyok a Balatonnak. Gyerekkoromban először a Velencei-tavon vitorláztam, majd átkerültem a Balatonra, nagyobb hajókra. Ma gyakorlatilag a második otthonunk a Balaton. Amikor lemegyek a földvári klubba, és a Badacsonyt látva nézem a napnyugtát, az a béke szigete, annak terápiás hatása van. Nagyon sok helyen jártam a világban, és elmondhatom, hogy kevés ilyen csodálatos hely van. Ugyanakkor a többi vizeinket is jobban kell pártolni, ez is nagyon fontos. A Fertő-tó, a Velencei-tó, Orfű, a nyékládházi tavak, a Tisza-tó… A golfozókhoz hasonlítva azt vallom, hogy fontos, hogy más-más pályákat is kipróbáljunk. Ehhez persze az kell, hogy ne csak a honos kikötőben legyen a hajó, hanem legyen szabad vegyérték más kikötőkben is.
– A kikötőhelyekkel kapcsolatban sok visszajelzés van, hogy bővíteni kellene a számukat a Balatonon.
– Az osztrák meg bajor tavakon csak úgy tud az ember hajót venni, ha van kikötőhelye, mert azok a tavak megteltek. Szerencsére a Balaton még nem telt meg, tehát itt még nem tartunk. Viszont nagyon határozottan állítom, hogy technológiai váltás kell a balatoni kikötőkben.
Fotó: Böröczky Bulcsú
– A kikötőhiányt enyhítené a nem is olyan régi kezdeményezés, hogy a Balatonon hozzák vissza a bójázást.
– A bójamezők témaköre nagyon érzékeny dolog. Azt gondolom, hogy még nincs itt az ideje, hogy bójamező legyen. Úgy látom, az elmúlt egy hónapban mindenféle történt ezzel kapcsolatban, de talán túl lett habosítva a dolog.
– Mire gondol?
– A bójamező jó is lehet, de van egy csomó feladat, amit ezekkel kapcsolatban még el kell látni. Mi van a szemétkezeléssel? A vécék tisztításával? Az őrzés-védelemmel? Ki végzi el a felügyeletet? Elbírja-e egyáltalán az adott partszakasz, ha odarakunk kétszáz hajót? Nyilván nem lehet generális megoldást találni, ezt esetenként kellene megvizsgálni. Azt gondolom, hogy talán túlzott várakozások voltak ezzel kapcsolatban. Nyilván a Hajózási Felügyeletnek is meg vannak a maga szempontjai, a Vízügyi Igazgatóságnak is a mederhasználat okán, nehogy bármit belerakjon a jónép a medencébe a hajózási útvonalakon. A hajózási szabályzat megengedi, hogy nem hajóúton vesztegeljen egy hajó, de más az ideiglenes veszteglés és más egy tartós. Azt gondolom, hogy ezt végig kell gondolni, végig kell beszélni.
– Mi lehet a megoldás? Hiszen mégiscsak a kikötőhiány okozta ezt a kezdeményezést.
– Inkább katalizálta. De nem feltétlen kell mindenhol kikötőt építeni, vannak olyan védett öblök, ahol nem kell kikötő, például a tihanyi Gödrös tájékán. Természetes védettsége van az uralkodó szelektől, meg a hullámtól. Fantasztikus a nád hullámcsillapító hatása is.
Fotó: Böröczky Bulcsú
– Ön sok helyen hajózott és nemzetközi ismerete van. Tapasztalatai szerint máshol ezt hogyan oldják meg?
– Kicsit unikális a Balaton, kellemetlenebb hullámai vannak, mint az alpesi tavak sima vízfelületének. Ott a szél kritikusabb, mert hirtelen és erősebb, mint itt. De például a tengerpartokon is vannak hajók szabad vizeken. Ezeket én nagyon szeretem megfigyelni. Néha fantasztikus megoldásokat talál az ember. Ezekből sokat lehet tanulni, és én is szeretnék ebből adoptálni.
– A fesztiválok, nagy rendezvények idején az adott települést nemcsak az autósok, de a hajózók is elárasztják. Erre is van valami terve?
– Meg kellene bizony ezt is csinálni, hogy legyenek ideiglenes kikötői lehetőségek a hajósoknak. Ezt mi egy pilot projektben meg is szeretnénk valahol valósítani. Itt is mondom, hogy ehhez jelentkező kerestetik. De ez az 1-2 napos kikötési lehetőség más, mint az előzőekben említett tartós veszteglés a bójamezőn. A balatoni turizmusnak fontos része a vitorlázás. Vissza-visszatérő kérdés, hogy drága vitorlázni, de ez nem igaz. Hajót venni drága. Márpedig, ha valaki tejet szokott inni, az sem vesz tehenet. Erre vannak a charter hajók. De, hogy jól érezze magát egy hajóbérlő, ahhoz az is kell, hogy amikor körbe hajózza a Balatont, legyenek kikötési lehetőségek. Én komolyan veszem, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség karolja föl a hobbi vitorlázókat, s így bizony az ideiglenes kikötőbővítés is feladatunk.
– Ha már a felkarolásról beszélünk… Egyre több elektromos hajó jelenik meg a Balatonon. Nekik is kikötő kell, a használatukhoz még jogosítványra sincs feltétlenül szükség…
– Igen, de ők semmiképp sem ellenségei a vitorlázóknak, ők a hajós társaink. Azt gondolom, másmilyen kikötőtechnológiákat kellene bevezetnünk, hogy ez ne vezessen ütközéshez. Van elég konfliktus. Nagyon is üdvözlendő, hogy több ember van a vízen. A kölcsönzős hajók általában direkt olyanok, amivel sem másban, sem az infrastruktúrában, sem magában nem tud kárt tenni a hajózó, így nem probléma, hogy nem kell hozzá jogosítvány. Persze a Balaton veszélyes is lehet, szóval azt tanácsolom mindenkinek, hogy lassan a testtel.
Fotó: Krausz Andrea
– A Kékszalag nagy múltú, nagy hagyományokkal rendelkező vitorlás verseny a Balatonon. Tervezik-e valamelyik nemzetközi versenybe a becsatolását, vagy bármilyen más frissítést a Kékszalaggal kapcsolatban?
– Igen szeretnénk, hogy legyen szerves kapcsolat a nagy európai tókerülő versenyekkel. Egy olyan kupát tervezünk, amit egy ilyen versenysorozat teljesítésével lehet elérni összesített eredményként. Most is vannak már olyan osztrák, svájci, vagy olasz versenyzők, akik eljönnek a Kékszalagra is, és több magyar hajó is indul az európai versenyeken. Nemsokára – március 11-én – lesz az Európai Vitorlás Szövetség konferenciája Rómában. Ott már szeretnék eg komoly előrelépést elérni.
| Az európai tókerülő vitorlás versenyek a vitorlázás egyik legrégebbi és legnépszerűbb formája, amely az egész kontinensen széles körben elterjedt. A tókerülő vitorlás versenyek során a versenyzők az adott tó körül hajóznak, és az elsőként célba érő versenyző nyeri a versenyt. Ezek a versenyek gyakran több napig tartanak, így a versenyzőknek kiváló fizikai és mentális állapotban kell lenniük ahhoz, hogy sikeresen teljesítsék őket. A versenyzőknek szembe kell nézniük a változó időjárási körülményekkel és a tó különböző részein előforduló kihívásokkal. Az egyik leghíresebb európai tókerülő vitorlás verseny a Svájcban megrendezett Bol d’Or Mirabaud. Ez a verseny a Genfi-tó körül hajózva 123 km-es távot tesz meg, és a versenyzőknek több mint 12 órát kell vitorlázniuk ahhoz, hogy célba érjenek. |
– Amennyiben kedvező fogadtatásra talál, mit gondol, melyik lesz az a Kékszalag amelyik már becsatlakozik a nemzetközi érába?
– Én maximalista vagyok, de akár már idén is lehetne. Miért is ne? Azt gondolom, hogy ez a turizmus szempontjából is egy fantasztikus előrelépés lenne.
Csisztu Zsuzsa fotója az 52. Kékszalag Nagydíjról
Az elnök többi terve is érdekel? Hallgasd meg a beszélgetést is!
Nyitókép: Keszey Ágnes
