– Több szállal is kapcsolódik a Balatonhoz. Melyek voltak a főbb balatoni, inspiráló csomópontok életében?
– Nagyatádon születtem, majd onnan költöztünk Törökkoppányba. Itt kezdődött a természetszeretetem, mert volt egy nagy kertünk és anyukámmal sokat kertészkedtünk. Innen került a család Siófokra. Siófokon aztán végleg beleszerettem a Balatonba. Amikor Pécsre mentem egyetemre, akkor is mindig visszavágytam, és vártam, hogy jöjjön a hétvége, a találkozás a tóval. Általánosiskolás koromban is a siófoki Ezüstparton „bandáztunk” a barátaimmal. Lényegében itt adtuk ki magunkból a felgyülemlett feszültséget. Sok ilyen maradandó balatoni élményem van, és a mai napig, ha rossz kedvem van vagy gondolkodni szeretnék, akkor lemegyek a partra. Ilyenkor a hajnali vagy a késő esti időszakot választom. De akad egy másik szál is a balatoni kötődésemben: anyai nagyanyáméknak volt egy üdülője Bélatelepen. Ide rengeteget jártunk a nővéreimmel, itt töltöttük a nyári szünetet. Sok szép emlékem van Fonyódról, Máriafürdőről, a strandokról, a bélatelepi Jáhn cukrászdáról, családi időtöltésekről. És valahogy úgy alakult, hogy az összes nagy szerelmem is balatoni volt. Most Budapesten élek és dolgozom, de hétvégén azonnal „rohanok” vissza a nagy tóhoz. Ezt az életérzést azok ismerik elsősorban, akik a Balaton mellett nőttek fel.
Fotó: Grúber István Márk
– Egyetemi éveit Pécsen töltötte, itt ismerkedett meg a mozgóképkészítés műhelyfogásaival. Mikor kezdődött a fotózás és a mozgókép szeretete?
– Gyerekkoromban, amikor Siófokra kerültünk, akkor robbant be igazán a VHS-kazetták piaca. Siófokon volt egy híres videókölcsönző, rengeteget jártam oda. -Ott találkoztam először a Star Wars sorozattal. Vizuálisan annyira megfogott George Lucas univerzuma, hogy arra az elhatározásra jutottam: rendező-operatőr leszek. 9 éves koromtól különböző filmes űrjárműveket építettem, hogy egyszer majd ezekkel forgathassak filmeket. Annyira komolyan vettem mindezt, hogy megnyertem több országos versenyt, majd egy nemzetközi 4. helyet is sikerült elérnem 2011-ben. A gimnáziumi évek alatt kaptam az első profibb kézikamerámat. A régi álmok továbbra is megmaradtak, és Pécsen tanultam tovább, ahol három egyetemi szakot végeztem párhuzamosan: kommunikáció és médiát, televízió-műsorgyártást, illetve marketing és menedzsmentet. Az ottani regionális és helyi stúdióknak, illetve egy európai uniós pályázatnak köszönhetően lehetőségünk nyílt híresebb pécsi közéleti szereplőkkel is filmet készítenünk. Az egyetemi évek lezárulta után kicsit eltávolodtam a gyerekkori elképzeléseimtől. Siófokra, majd Budapestre mentem dolgozni. Az újbóli fellángolást a fővárosi munkahelyemnek köszönhetem, mert itt ismerkedtem meg egy székely sráccal, akiről hamar kiderült, hogy közös szenvedélyünk van: a mozgókép és a fotózás. Ekkor, 2017 táján kezdtem el igazán beleásni magam a légifelvételek világába. Rövidesen megvettem az első drónomat, és ezzel új lehetőségek nyíltak előttem.
Fotó: Grúber István Márk
– Manapság egyre több drónfotót láthatunk. Mi a drónfotózás lényege, hogyan kell elképzelni magát a fotózást?
– Föntről olyan dolgokat és olyan formákat vehet észre az ember, amiket lentről nem. Mindezek mellett még egy fontos felismerést hozott számomra a drónfotózás: részletesebben megörökíthető vele az épített és természeti örökségünk. Ez a Balatonnál különösen igaz. A légifelvételek nagyon szépek és látványosak, azonban ez nem egy egyszerű szórakozás. Ez az eszköz ugyanolyan járműnek minősül, mint pl. egy autó. Szükség van hivatalos iratokra, légtérhasználati engedélyre, kötelező biztosításra, tehát ez egy nagyon szabályozott dolog, megfelelő előkészület szükséges hozzá. Mert azt tudni kell: a drónfotózás nem veszélytelen időtöltés, csak odafigyeléssel végezhető. Én is jártam már pórul, Horvátországban. Vélhetően egy napkitörés hatására a drónom kényszerleszállásba kezdett a tenger közepén, nem tudtam megállítani, ezért a mólóról a vízbe ugrottam, és az utolsó pillanatban sikerült elérnem a drónomat. Ezekben az eszközökben van egy vészleállító funkció, ha orral előre átfordítjuk az eszközt, akkor a rendszer azonnal lekapcsolja a motorokat. Sajnos, én az adrenalin hatására oldalra fordítottam, aminek az lett a következménye, hogy két helyen is elég mélyen szétvágta az alkaromat a propeller (ennek a mai napig megvan a nyoma). Kockáztattam, elvesztettem a szemüvegem, csuromvizesen jöttem ki a vízből, megsérült a kezem, de sikerült megmentenem az eszközt, amivel az egész addigi utazásomat dokumentáltam.
Fotó: Grúber István Márk
– Tavi légifelvételein a Balatont minden évszakban láthatjuk. Mi a balatoni drónfotózás titka, mely képeire büszke?
– Nincs olyan képem, amit külön kiemelnék. A Balaton önmagában egy csoda, hiszen kimeríthetetlen tartalmat biztosít. Nincs két ugyanolyan pillanat a Balatonnál. Minden naplemente más és más. Viharban, hóban, napsütésben is ugyanolyan gyönyörű. Jókor legyünk jó helyen – ez talán a titok. Fontos, hogy pont ott és pont akkor tudjuk elkapni a pillanatot. Ez talán a legnehezebb. Sokszor csak azért repülök fel a magasba, hogy lássam azt a természeti csodát, amit úgy hívunk, hogy Balaton. Olykor heteket, hónapokat kell várni, hogy egy olyan képet tudjunk készíteni, amire azt mondjuk, hogy „huuu…, ezért megérte”. Kifejezetten jó érzés, hogy egy olyan helyen alkothatok, amit szeretek, egy olyan helyen, ahol felnőttem, és ami örökké az életem része marad. De sok múlik a jó technikán, a beállításokon is, jó, ha az embernek van egy fajta látásmódja és audiovizuális előképzettsége. Sokszor fotózom a tavat, különösen Siófok környékét, de a Balaton-felvidéket is kedvelem. Nagyon jóleső érzés, hogy egy nagy ásványvízgyártó cég is használja a légifelvételeimet a kampányában.
– Sokat utazik, járja az országot, világot. Milyen képei születtek az utóbbi időben?
– Munkám kapcsán valóban sokat vagyok úton, de nem a turisztikai látványosságokat fotózom, hanem inkább az érdekesebb helyeket, pillanatokat, jelenségeket. Az utazások során nagyon sokat tanulok. Részletesen utánaolvasok azoknak az országoknak, településeknek, helyeknek a történelméről, élővilágáról, amiket fotózni fogok, ugyanis számomra az is fontos, hogy a környezetben semmilyen kárt ne tegyek. A drónozásnak köszönhetően egyszerre tanulhatok történelmet, földrajzot és biológiát, ami valljuk be, nem rossz párosítás. A budapesti fotóim azok, amiket még sűrűbben felhasználnak cikkekhez, hivatkozásokhoz. Ezek a képek is megjelentek már híradókban, újságokban, netes portálokon. A legkomolyabb elismerésem, hogy a budapesti fotóimat párosították a CNN egyik cikkéhez. Ezeknek a képeknek is a Balatonhoz van közük, ugyanis itt ismerkedtem meg egy újságíró lánnyal, aki a CNN-él dolgozott. A találkozás után hosszasan leveleztünk, és egyszer csak jött a felkérés, hogy a Citadelláról, Parlamentről, Várról készült képeimet szeretnék használni egy a Budapest szépségeiről szóló cikkükben. Mostanában főleg kisebb településeket, falvakat, kastélyokat, várakat és épületromokat fotózom. De járom Európát is, ahol a turistalátványosságok mellett a kevésbé ismert helyeket örökítem meg.
Nézd meg a teljes galériát itt!
– Nagyon fiatal, de úgy tűnik, mégha nem is a drónfotózás a főállása, komoly lehetőségek állnak ön előtt. Mik a tervei, milyen elképzelései vannak?
– Hamarosan megnyílik az első kiállításom Budapesten. Remélem, hogy Siófokon is adódik majd lehetőség, hogy bemutathassam a fényképeimet, mivel a legnagyobb sikereket mégiscsak a balatoni felvételeimmel értem el. A jövőben szeretném ötvözni a drónozást, a portréfotózást és a digitális képmanipulációt. Most ezt tanulom, és erre készülök gőzerővel. Augusztusban egy hosszabb utazásra indulok Indonéziába. Már nagyon várom, biztos lesz sok szép téma, amit fotózhatok és remélem az ottani turisztikai ügynökségekkel is sikeresen együtt tudok majd működni. Persze, marad örök szerelemként a Balaton, ide mindig visszatérek!
Nyitókép: Grúber Márk István
