– A hatalmas fogasokat látva, izgalmasnak tűnik a május 1-je.
– Nagyon vártam ezt a napot, mert a Balatonon előtte pergető-tilalom volt, amit május elsejével oldottak fel. Így ettől a naptól csukára, balinra és süllőre is lehetett horgászni. Hajnali ötkor mentem a partra, beálltam egy jónak vélt helyre, és a délelőtt folyamán három szép nagy fogast is sikerült fognom. Utána továbbálltam balinozni.
– Pontosan mekkorák voltak ezek a fogasok?
– Mindhárom kapitálisnak számít. A legnagyobb – faroktőig mérve – bőven 80 cm fölött volt, a másik kettő pedig 80 cm körüli.
– Pontos adatok nincsenek?
– Nincsenek. Ilyenkor nem méricskélek, mert vigyázni kell ezekre a halakra, nehogy összerúgják magukat a csónakban. Akkor ugyanis akár el is pusztulhatnak. A kopoltyúfedőnél kézben tartva kivettem belőlük a horgot, és – mivel sporthorgász vagyok – egyből visszaengedtem őket.
A három közül ez a legnagyobb: meghaladja a 80 cm-t
Fotó: Kormanik Olivér
– A 80 cm fölötti volt az eddigi legnagyobb süllője?
– Az egyik legnagyobb.
– Egyáltalán hol fogta?
– Nem szeretném elmondani. Ha kitudódik, akkor a horgászok lerabolják a helyet.
Maradjunk annyiban, hogy a keleti medencében.
– Ezek szerint nincs – úgymond – kollegalitás, és a horgászok nem árulják el egymásnak a legjobb süllőzős helyeket.
– Nem szabad elárulni. Másnap már akár 20-30 horgász is megszállhatja azt a helyet. Még a fotókat is úgy készítettem, hogy ne nagyon látszódjon a háttér. Egyébként rengeteg idő kitapasztalni, rájönni, hogy hol vannak ilyen nagy halak. Nem sok embernek adatik meg ekkora fogast fogni.
Egy másik, 80 cm körüli fogassülő ugyanazon a napon
Fotó: Kormanik Olivér
– Versenyezni is szokott?
– Nem. A Normark pergetőcsapatának teszthorgásza vagyok. 15 éve pergetek.
– Akkor már pici korában elkezdhette.
– Igen. Egy nagyon kedves családi barátunk vitt ki először balinozni, és ezzel úgymond „meg is fertőződtem”. Nagyon megtetszett. Videók és írások segítségével képeztem magam, rengeteg horgászműsort néztem, cikket olvastam tapasztalt pergetőhorgászoktól. A legtöbbet a Balaton vízén töltött sok-sok időnek köszönhetem. Amint akad egy kis szabadidőm, már megyek is le a nyaralónkba. Most, hogy online oktatás van az egyetemen, szerencsére sok időt tölthettem a tavon. A Budapesti Gazdasági Egyetemen turizmus-szakos hallgatója vagyok.
– Lehet, hogy a jövőben a Balatonon kamatoztatja majd a tudását?
– Igen. Az már biztos, hogy leköltözöm a Balatonra, és szeretnék majd ott munkahelyet találni.
Sokat kell a vízen lenni egy ilyen fogásért
Fotó: Kormanik Olivér
– Miért tartja vonzónak a Balatont?
– Nagyon szeretem a víz közelségét és a természetet. Mindig más arcát a mutatja a Balaton, minden évszaknak megvan a varázsa.
Sokan kérdezik, hogy miért megyek állandóan oda, mi tudok ott csinálni. Én mindig feltatálom magam: vitorlázom, biciklizem, körbejárom az egész tavat, horgászom.
– Mi a véleménye a balatoni süllőállományról? Sok horgász pályázik erre a halra, hiszen az egyik legfinomabb csemege. És sokan kevésnek tartják a Balatonból kifogható mennyiséget.
– Rengeteget elvisznek belőle. De a halászat megszűnésének, és a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. működésének köszönhetően – megítélésem szerint – évről évre jobb az állomány. A cég a pontyra és a süllőre nagy hangsúlyt fektet. Mesterségesen is telepítik ezeket a halakat. A süllőknek műfészkeket is lehelyeznek a Balatonba, amiket aztán kivesznek, és a lekelő süllőket visszatelepítik a tóba. Óriási munka van amögött, hogy így megerősödött a balatoni halállomány.
– Akkor nem jogos a süllőző horgászok elégedetlensége?
– Nem jogos. A Balaton hatalmas vízterületéből a süllőt lehet a legnehezebben kifogni. Sok türelem kell az élőhelyük megtalálásához.
További balatoni pecás cikkeket itt lehet olvasni!
Nyitókép: Kormanik Olivér
