Új korszak nyílt a Kékszalagok történetében. A 8 legjobb hajó korszaka, amikor a győzelemről főként az dönt, hogy ki tud a leghatékonyabb technikai újításokkal előrukkolni. A tavalyi és idei Kékszalag-győztes RSM katamarán kormányosa szerint olyan éles a küzdelem, hogy a kemény csatát már a parton meg kell kezdeni. Vándor Róbertet kérdeztük.
– A 2020-as Kékszalag-győzelmüket követően azt mesélte, hogy nagyon készülnek a 2021-es címvédésre. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy két egymást követő évben címvédők lehetnek. Minek köszönhető ez a bravúr?
– Kis pihenés után már tavaly elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tudjuk a hajót gyorsítani. Csapattársunk, Bali István hajóépítő mester műhelyében meghosszabbítottuk a hajótesteket, és megerősítettük az árbóc tetejét, mert úgy gondoltuk, hogy nagyon hajlik. Próbáltunk merevíteni rajta. Tavasszal mindennel elkészültünk, ami szinte egyedülálló teljesítmény. Gyakran késnek ugyanis ezek a munkák, és olyankor ki kell hagyni a szezon elejét. De most sikerült teljesíteni a célkitűzést, hogy részt vegyünk minél több versenyen. Szükségünk volt a rutinra. Május közepétől hat versenyen indultunk, melyeken jórészt első és második helyeket szereztünk. Ezen kívül elmentünk a nyugati medencébe, hogy a számunkra távolabbi balatoni területeket is feltérképezzük.
Napokig vitorláztunk keresztbe-kasul a Keszthelyi-öbölben és Badacsony környékén, hogy érezzük az ottani időjárási helyzeteket.
Vándor Róbert az RSM kormányosa
Fotó: Török Brigi – hivatalos
– Azokat érezni kell?
– Igen, ez sok esetben ösztönös, misztikus dolognak tűnik, hogy adott helyen milyen közel megy az ember a parthoz. Vagy egy meghatározott széláramlást, alapszelet hogyan befolyásolnak a helyi domborzati viszonyok. A tó mentén nagyon változékony a széljárás, mert helyi hatások érik. Ezen kívül ismerni kell az aktuális vízmélységet is.
– Mi volt az idei Kékszalag legizgalmasabb része?
– Az egész nagyon izgalmas volt. Kezdődött azzal, hogy a 9 órás rajt előtt háromféle irányú szél lepett meg bennünket. Egyszer délről, aztán északról, majd keletről fújt, így nagyon nehéz volt kitalálni, hogy mi a jó stratégia. Aztán sikerült az élbolyban elrajtolnunk. Harmadikként értünk fel az első fordító bójára, Kenesén. Onnan egy cirkáló szakasz következett, amikor viszonylag szemből fújt a nem túl erős szél. Elsőnek vettük a siófoki bóját, majd nyugodtan tudtunk vitorlázni. Ugyancsak elsőként haladtunk át a Tihanyi-szoroson is, és egészen Révfülöpig nagy fölénnyel vezettünk, amikor utolért minket a mezőny.
– Miért, mi történt?
– Elfogyott a szelünk, a többiek pedig jobban kockáztattak. Támadtak. Közelebb mentek a parthoz, a nádas széléhez, ahol élénkebb volt a légmozgás. A Balck Jack katamarán Roland Gäbler kormányossal elhúzott. A Szigligeti-öböl bejáratánál egy kilométerrel vezettek. Ott viszont mi jöttünk közelebb az északi parthoz, és szépen el is hagytuk őket. Az élre álltunk, és a Keszthelyi-öbölbe elsőként mentünk be, és jöttünk ki.
A Fifty-Fifty üldözött minket, ő volt hozzánk a legközelebb. A többiek jelentősen lemaradtak.
Az RSM és a Fifty Fifty küzdött fej-fej mellett
Fotó: Török Brigi – hivatalos
Kaptunk egy 15-20 km/órás szelet, ami egy álom volt a Fifty-Fifty-nek. Kétszer visszavertük a támadásukat, de harmadszorra megelőztek, és 3,5 km-re eltávolodtak előttünk.
De igazából nem nagyon aggódtunk. Gondoltuk, hogy adódik még lehetőség utolérni őket. Aztán figyelembe véve a gyengülő szelet és a Fifty Fifty pozícióját, egy kicsit délebbre helyezkedtünk. A Tihanyi-szorosban, ami a keleti és nyugati medence vízválasztója. Úgy éreztük, hogy délen kell átkelnünk a szoroson.
Utólag, lehet hogy ezt másként csinálnám.
– Ez hibás döntésnek bizonyult?
– Igen, mert abban a széltartományban mi gyorsabbak voltunk, és ilyenkor az ellenfél és a cél közé kell helyezkedni, hogy ha elállna a szél, akkor csak rajtunk keresztül tudjon a vetélytárs a cél irányába menni. De mi más taktikát választottunk, ami egy picit kockázatosnak bizonyult. Ráadásul a megmaradt északi fuvallat az üldöző hajónak kedvezett, úgyhogy fej fej mellett csúsztunk át 2 km/h-val a Tihanyi-szoroson. Lent voltunk már egészen délen, Szántódon ahol a komp jár.
A többiek szóltak, hogy jön a komp. Én észre se vettem a vitorlától. Azt gondoltuk, hogy majd csak megáll, de nem így történt. Nagyjából 20 centi volt az orrsudár és a komp között.
„A többiek szóltak, hogy jön a komp.”
Fotó: Török Brigi – hivatalos
A szél sem akart megjönni, a végén majdnem derékig érő volt a víz, amikor megjött föntről az a kis északi légmozgás, és normál irányban tudtunk haladni. Öreg Tihanyig egészen nyitott volt a verseny.
– Mi dobogtatta meg legjobban a szívét a versenyen?
– A befutó. Amikor közel voltunk a célhoz. Ott azért dobogott a szívem rendesen. Folyamatosan figyeltem a Fifty Fifty-t, hogy milyen tempóval halad, de én végig jobb pozícióban éreztem magunkat. A Fifty Fifty még vagy hatszor megforgatott minket, próbált hibára kényszeríteni, kibújni a fogásból, de nem sikerült. Jöhetett volna egy számukra előnyös északi szél. De nem jött. A végén egyébként nem sokkal, csak két perccel mentünk be előttük. Szép volt csapatként megélni az újabb győzelmet. Ismét harmóniában lenni, együtt lélegezni, tudni egymás gondolatát.
– Milyen terveik vannak a jövőt illetően?
– Most pihenés van, szeptemberben pedig egy versenyen még szeretnénk elindulni. Aztán elpakoljuk a hajót. Vannak terveink a jövő évre is, szeretnénk ismét maximálisan felkészülni a Kékszalagra. Rajtunk nem fog múlni, a csapat eltökélt, motivált, úgyhogy megyünk tovább.
– Megint átalakítanak valamit a hajón?
– Ez még egyelőre nem publikus. Innovátor csapatként állandó fejlesztésben vagyunk, és azon gondolkodunk, hogyan tudnánk még egy kis sebességet, még egy kis előnyt kihozni a hajóból.
Állandóan fejleszteni kell a katamaránt
Fotó: Török Brigi – hivatalos
– Ez a fejlesztés arra irányul majd, hogy gyenge szélben gyorsabb legyen az RSM?
– A mi hajónk egy szélesebb tartományt visz: a gyenge szélben nagyon jó, de nem a nagyon gyenge szélben. Az erős szeleket illetően viszont van mit fejlődnünk. Jó a hajónk, meg vagyunk vele elégedve, de ha mi nem fejlesztünk és nem próbálunk előre menni, akkor nem biztos hogy sikerült volna ez a címvédés. Mindenki próbálkozik, nagy a nyomás minden oldalról.
A Fifty Fifty kis szeles teljesítménye például nagyon sokat javult. Litkey Farkas is megnövelte az árbócát, készített egy új vitorlát előre. Az idén harmadik helyezett Petrányi Zoliék pedig egy speciális nagyvitorlát hoztak Svájcból,
ami tíz négyzetméterrel nagyobb, mint a többieké. Az utolsó pillanatban mindenki előhúzott valamit, amivel próbálta meglepni a többieket. Nagyon erős a mezőny. Ezt igazolja, hogy utánunk 10 perccel az első nyolc hajó bent volt a célban. Pedig hosszú a verseny. Nyolc olyan hajó és csapat van, akik közül bárki odaérhet. Szerintem ez egy új korszak a Kékszalagok történetében. Nem két katamarán közt dől el a Kékszalag sorsa, hanem nyolc-tíz hajó között. És nagyon kemény csatában.
Nyitókép: Török Brigi – hivatalos
