– Szeretettel köszöntünk mindenkit Meseképek elnevezésű koncertünkön. Ne ijedjenek meg, de szeretnénk elvarázsolni mindenkit. Sok-sok színt, érzelmet és történetet kívánunk átnyújtani önöknek hangszereink és természetesen a szerzők segítségével – mondta bevezetőjében Lukács Péter.

Az előadás első darabja egy elégia volt, melynek egyik legfontosabb ismérve, hogy a szerző nem frissen fakadt érzelmeit osztja meg a közönségével. Réges-régi, sokszor átélt, visszaidézett dallamokkal próbál eljutni a szívekhez. Mondhatnánk úgy is, a múltban lapozgat, nosztalgiázik. Miközben saját lelkét tárja elénk a szerző, nem titkolt célja, hogy a zenét hallgató ember is elmélyüljön saját emlékeiben. Alekszandr Glazunov melankolikus elégiája csodálatos alkalmat kínált erre.

A következő műsorszám Robert Schumann Meseképek című négytételes műve volt. Mint megtudtuk, a szerző valóban mesejelenetekben gondolkodott, művét gyermekeknek szánta, de mindez a felnőtt embereket is elvarázsolta. Ha csak röpke időre is, de visszavitt bennünket a boldog gyermekkorba.

Az első tételben egy elvarázsolt kastélyban találtuk magunkat annak minden izgalmával, bájával, időtlen hangulatával. Innen egy izgalmas vadászjelenetbe ugrottunk, méghozzá lóháton. Szinte hallani lehetett a lovak vágtáját, habos szuszogását, a lovasok vad kurjongatását, s a réten játszadozó gyermekek sivalkodása sem maradt el. De meghallgathattuk a lakodalmas söröskorsók összekoccintásának duhaj üveghangját is.

A béklyót nem ismerő művészi szabadság lehet az oka, hogy Schumann elegánsan átugrik az italozó szereplők másnaposságán. Bár az is lehet, hogy a harmadik tétel viharmozzanatai, a cikázó villámok, a szűnni nem akaró szél éppen ezt kívánja érzékeltetni. Mindenesetre a negyedik tételhez érve már megnyugodhattunk, hiszen egy csöndes kolostorban találtuk magunkat jámbor szerzetesek társaságában.

A koncertnek akkora volt a sikere, hogy két ráadást is eljátszottak a művészek. A közönség nagy örömére Kodály Zoltán Háry Jánosának Intermezzója és Bartók Béla Este a székelyeknél című darabja szólalt meg, a végén jogosan járt a vastaps.

Forrás: veol.hu