A szőlőművelést Gyukli Gyula kezdte, aki jó nevű szakácsként a szentantalfai pinceszövetkezetnél dolgozott. Itt szövetkezeti tagként kapott egy kis darab szőlőt, amin szépen lassan megtanulta a szőlőművelést. Néhány év alatt eljutott a borkészítésig, majd megvette az első pincét. A nyolcvanas évek közepére családi gazdaság épült a pince köré, ami a családfő szenvedélye lett olyannyira, hogy a munka mellett már nem lehetett csinálni, így a szenvedély főállássá vált.
Az évek múlásával a pincében egyre több fajtabor készült, és ’96-ban palackba került az első Gyukli juhfark bor, amit aztán fokozatosan a többi is követett. A fehérszőlő mellett kékszőlővel is foglalkozni kezdtek, és megszülettek az első rozék és vörösborok is. A borászatot most apa és fia, Gyula és Krisztián viszik. A balatonfüredi pincénél Krisztián mesélte el történetüket.
– Evidens volt, hogy borász leszel?
– Bár belenőttem a szőlészetbe és borászatba, eleinte úgy tűnt, más irányt vesz az életem. A Veszprémi egyetemen közgazdászképzében vettem részt. Engem a marketing érdekelt: a termék kitalálásától az eladásig vezető út. Persze ott voltam a szüreteknél és a pincében, de nem vonzott a borász élet. Aztán a fordulat akkor történt, amikor a csoporttársaim arra kértek, hogy tartsak a Gyukli pince boraiból bemutatót 10- 15 embernek. Kiderült, hogy megvicceltek, mert végül az auditorium maximában körülbelül 130 ember várta ezt a borbemutatót. Az előadás nagyon jól sikerült, rengeteg kérdést kaptam, és 250 palack borra rendelést. Akkor jöttem rá, hogy lehet ebben lehetőség, és a tudásomat tudom a saját gazdaságunkban is kamatoztatni. Egyetem után jött a szőlész-borász képzés a füredi Szent Benedek iskolában, és a lehetőség, hogy fél évre elmehetek a Freiburgi kutatóintézetbe gyakorlatot szerezni. A tervezett féléves gyakorlatból 10 év munka lett a nemesítésben és a kísérleti tanpincében.
– Ennyire jó volt ott?
–Olyan professzorokkal dolgozhattam együtt, akik azokat a tankönyveket írták, amikből az itthoni egyetemeken is tanítják a szakmát. Minden kérdésemre tudták a választ. A nemesítési osztály több gombarezisztens fajtán dolgozott, ezeket nem kell permetezni. Én kiválasztottam a Solaris fajtát, ami a legmelegebb Badeni tartományban – ahol 1750 a napsütéses órák száma, egy korán érő fajta. Arra gondoltam, hogy a Füred-Csopaki borvidéken 2150 a napsütéses órák száma, tehát lényegesen mediterránabb a klíma, így itt ez a fajta még korábban beérik. Ha ez így van, akkor a füredi borheteken én már mustot, murcit vagy akár újbort is tudok majd adni. Ez így is lett, idén júliusban elképesztő cukorfokkal szüreteltük a Solarist. Ha egy könnyű bort szerettem volna belőle készíteni, akkor június végén lekaphattam volna. Ha szeretném, én készíthetném az ország első borát, 3-4 héttel megelőzve azokat akik most az első bort készítik.
– Miért nem csinálod?
– Mert nincs arra szükségem, hogy az év első borát készítsem el. A cél a Solarissal a nagyon magas minőségű bioborok készítése, amik a telepítéstől kezdve soha nem láttak kemikáliát. Ezt a fajtát 2010-ben telepítettem, és azóta nem volt növényvédelem az ültetvényben.
– Ez a technológia akkor más, mint amit bio-nak hívunk?
– Igen. A hagyományos fajtáknál is lehet ökológiai szőlőművelést végezni, de ez annyit jelent, hogy csak réz és kén hatóanyagot tartalmazó szerekkel lehet dolgozni. Nem lehet felszívódó, csak kontaktszerekkel dolgozni. Az én rezisztens fajtáimon, még ezeket az öko szereket sem kell használni, nincs réz, nincs kén. Ezekben az ültetvényekben traktor sem járt 2010 óta. Egy bio olaszrizlinget nem lehet növényvédelem nélkül elkészíteni. Nem vegyszerekkel, hanem öko-készítményekkel, de meg kell védeni. Engedélyezett szerekkel: narancsolajjal meg mással lehet biobort készíteni, de nekem a rezisztens fajtákkal erre sincs szükségem. Ez azért is óriási dolog, mert le lehet csökkenteni az előállítás költségét. Nem kell traktotoznom, hogy vagy tíz alkalommal is kijuttassam a rezet, vagy a ként. Gázolajat spórolok, a munkatárs költségét spórolom, a traktor üzemóráin spórolok, a talajt nem tömörítem, nem terhelem a környezetet.
– Akkor kézi metszés van és más semmi?
– Nagyon feszesen és ütemezetten kell a zöldmunkát, és a kapálást végezni. Én már a metszésnél elkezdem a minőségre törekvést. Aztán a hajtásválogatást is komolyan vesszük, amit szerintem a szőlészek 90 százaléka elhanyagol. Ilyenkor a rügyből kinőtt hajtások felét leszedem, mert nincs szükségem sok szőlőre és sok borra, mert nem az a hosszú távú profit alapja, hanem a magas minőségű termés. Ebben a gasztro régióban nem is érdemes alacsony minőséget termelni.
Füred olyan közönséget vonz, akinek minőség kell. Itt már nem lehet gyenge minőségű bort eladni, nincs fogyasztója a borászatoknál. Persze az országos lefedettségű nagygazdaságoknál még mindig készülnek alacsony minőségű borok, de azokat a boltok alsó polcain lehet megtalálni. Ez persze nemcsak előny, hanem hátrány is, hiszen innen 15-20 kilométerre szőlőterületet töredékáron lehet venni, a Füredihez képest. Itt 1 nm szőlő 1500- 2000 forint, és nehéz a borból kigazdálkodni egy többmilliós szőlőterületet, ami valójában egy dzsungel, amit még ki is kell irtani és újratelepíteni.
– Akkor, hogyan kategorizáltok?
– Mi felismertük, hogy mire van igény, mit keresnek a vevőink. Mi nem csak trend borokat készítünk, de tudjuk, hogy vannak bor stílusok, amiket nem érdemes kikerülni. Vannak fajták amiket nem termesztünk, és stílusok, amiket nem készítünk, hiába volna rá óriási kereslet. Ebben édesapámmal eléggé radikális az álláspontunk.
– Melyek ezek?
– Félédes, édes vörösborok, édesített borok nincsenek. Természetes maradék szőlőcukros, késői szüretelésű borunk van, de csak olyan bort készítünk, amit mi is bármikor szívesen fogyasztunk. A mi kedvenceink édesapámmal a száraz, karakteres fehérborok, a neutrálisabb borok, de például a neutrális rizlingből is évente három-négyféle készül.
A nagyon könnyű Balatonbor, a klasszikus, aztán van egy testesebb, komolyabb, ásványosabb nagyobb karakterű rizling, és ha tudunk, későit is készítünk, de ez csak 3-4 évente sikerül. Tavaly sikerült, idén valószínűleg nem fog. Különleges a Sauvignon blanc-unk, mert ezt több körben szüreteljük, mert minden érettségi fázisban más a bor karaktere, így a végén házasítjuk a borokat, hogy az összes sauvignon illat, sav, alkohol is meglegyen. Ha egy időpontban szüretelnénk, valami hiányozna. Van gyöngyözőborunk, amit mi kezdtünk készíteni a régióban. És egyre többet foglalkozom a vörösborokkal.
– Pedig Tihany kivételével ezt nem tartják vörösboros vidéknek.
– Ezt sokan így gondolják, de azt látni kell, hogy az összes magyar szőlőterület közül, itt a Füred- Csopaki borvidéken legmagasabb a termőhelyi pontérték, átlagosan 333 pont, és ez azt jelenti, hogy itt készülhetnének a legeslegszebb borok. Nemcsak Tihany a gyöngyszem, de ennek a borvidéknek sok zegzuga alkalmas arra, hogy itt nagy vörösborok készüljenek. A mi háromféle vörösborunk mind nemzeti borkiválóság lett, és a csúcsborunk a Grandioso is egy cabernet sauvignon. Nem akarok itt megállni, hanem tényleg csúcs- nemzetközileg is kiemelkedő vörösborokat szeretnék készíteni. Ez a mi területünkön rezisztens, vagy őshonos magyar fajtákkal – például egy kiemelkedő Néróval, vagy Turánnal szerintem lehetséges.
Nekem a villányi Bock Józsi bácsi mondta, hogy ha még egyszer születhetne tihanyi borász lenne. Megvenné az összes szőlőterületet és tudatosan, talajanalízisekkel a megfelelő fajtákat ültetné a megfelelő helyre, és a világ legjobb borait készítené el. Szerintem igaza van, én is egyre többet ízlelgetem a tihanyi mikroklímát. Én úgy látom, hogy hatalmas potenciál van a térségben, nagyon bízom a sikerben, a vörösborok kapcsán is.
Kép és szöveg: Sági Ági