– 15 évvel ezelőtt kaptam ezeket a fényképeket a mozdonyrobbanásról – mondta a likeBalatonnak Varga István, fonyódi helytörténész. – Nem is nagyon emlékeztek az emberek a pontos évszámra, csak annyit mondtak, hogy valamikor a ’70-es évek elején felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson.
Az utóbbi időben rengeteg digitalizált újságcikk került fel az internetre. Rákerestem a Somogyi Néplap korabeli számaira, és kiderült, hogy 1970. február 21-én reggel 7 óra 13 perckor történt a robbanás a Dombóvárról érkező pakuratüzelésű mozdonyban. A mozdonyvezető meghalt és súlyos sérülést szenvedett a fűtő is, akit 1970 októberében bíróság elé állítottak, és egy év szabadságvesztésre ítéltek.
– Az országos lapok mindegyike hírt adott a balesetről, de a legrészletesebben a Somogyi Néplap tudósított róla – mondta a helytörténész, aki hozzátette, hogy minden évben készít egy fonyódi évfordulókat tartalmazó naptárt, és helytörténeti blogot is vezet, melynek kommentjei szerint a kicsit idősebb fonyódiakat megérintette az esemény. Többen jelezték hozzászólásaikban, hogy látták vagy hallották a durranást. Olyan is írt, aki szemben lakott a vasútállomással. A tragédia mind a mai napig él a fonyódiak emlékezetében.
Most nézzük, hogyan számoltak be az eseményről az akkori újságok! A korabeli fényképek tulajdonosa: Patkó Kornélné és egy ismeretlen adományozó.
Magyar Nemzet, 1970. február 22., 5. odal:
Felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson
„Szombaton reggel felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson. A robbanás következtében Máthé József dombóvári mozdonyvezető meghalt, Kégler Gyula fűtőt pedig súlyos sérülésekkel szállították a siófoki kórházba.
A vizsgálat eddigi megállapítása szerint az 520 009-es számú pakuratüzelésű mozdony 3 óra 30 perckor érkezett Dombóvárról a fonyódi fordító csonkra, öt órakor a szemtanúk szerint a mozdony biztonsági berendezése jelzéseket adott. A feltevések szerint az alvó személyzet erre felébredt, s a hideg vizet a túlfeszített kazánra engedte. Ez okozhatta a robbanást, amely a kazán egyik részét a vasútról a 7-es főútvonal mellé dobta, és egy lebontásra váró kisebb épület tetejét meggyújtotta. A tüzet a marcali tűzoltók oltották el.
A rendőrség a vasút szakértőinek bevonásával folytatja a vizsgálatot.”
Somogyi Néplap, 1970. február 22., vasárnap. 1. oldal:
Tragédia a fonyódi állomáson
„Tegnap reggel negyed nyolc után egy-két perccel, a fonyódi vasútállomáson felrobbant egy pakurafűtésű mozdony. A mozdony vezetője, a huszonnyolcéves csikóstöllösi Máté József a helyszínen meghalt; a fűtő, a negyvenéves Kégler Gyula súlyosan megsérült.
Néma döbbenet a környéken. Állnak a roncsok körül, nem beszélnek, nem találgatják, hogyan történhetett. A tény gúzsba köti a kíváncsiságot.
Nehéz elképzelni, hogy a szerteszét heverő, durva vasdarabok pár órája még »éltek«, részei voltak egy sistergő, gőzölgő kolosszusnak. Az útról a sínek közül nagy halomba dobálták össze az alaktalanná lett alkatrészeket A szakértők keresgélnek köztük, újabb és újabb bizonyítékokat akarnak.
Az első szakértői vélemény már megszületett. A kazánban csökkent a víz mennyisége. Ez okozta, hogy a belső hőmérséklet elérte a három-négyszáz Celsiust. A szelepek figyelmeztethették a mozdonyvezetőt, hogy baj van. A tartályba vizet engedett, ami a hőtől pillanatok alatt gőzzé vált. Ezt a nyomást már a biztonsági szelep sem vezette le. A kazán rakéta módjára »kilőtte magát«. Tizenöt méter magasan csapódott ki – több, mint hetven méter távolságra. A 7-es főútra esett, elsodorva egy villanyoszlop tetejét. Szerencsére éppen akkor nem haladt jármű a 7-esen…
Máté Józsefet is az úton találták meg. A gőz szinte megfőzte. Kégler Gyulát a mozdony másik oldalán vágta ki a nyomás. Véres volt és jajveszékelt. De él.
Görbe Zoltán főintéző volt az utolsó, aki a robbanás előtt látta a két embert. Csendesen, szabatosan beszél, mintha jelentést tenne. Régi vasutas.
– Ellenőrző úton voltam, Hét órakor elmentem a mozdony mellett, nagy hanggal működtek a szelepek. Visszafelé jövet még fel is másztam a lépcsőn, és benéztem, hogy van-e valaki a műszereknél. Mind a ketten ott voltak. A pakurások soha sem hagyhatják el a mozdonyt. Akkor sem, ha több óráig állniuk kell. A többi gőzmozdonyra vigyáznak a mi embereink, ha a vezető és a fűtő pihenni akar. A pakurára nincsenek szakembereink… Már jöttem befelé az irodámba, amikor a tompa puffanást hallottam. Furcsa, hogy csak ekkora hangja volt…
Máté József és Kégler Gyula péntek este állt szolgálatba. A fonyódi vasútállomásra szombaton, hajnali négykor érkeztek, teherszerelvényt hoztak. A mozdonyt az út melletti csonkavágányra vezényelték. Külön-külön megtisztálkodtak, aztán együtt őrizték a vaderejű 520-ast Nem vigyáztak rá.
A MÁV-nál 1953-ban volt utoljára ilyen baleset.
A robbanás után a kiömlő pakurától meggyulladtak a roncsok. A tűzoltók haboltóval oltották a lángokat. Ennek inkább csak a tűz továbbterjedésének megakadályozása volt az értelme. A mozdonyt többé nem lehet használni. A kár a legóvatosabb becslések szerint is meghaladja a másfél millió forintot.
A rendőrség nagy apparátussal folytatja a vizsgálatot A vizsgálat vezetője elmondta, hogy tizenöt szakembert küldött a MÁV és a KPM. A tartályt Budapestre szállítják, hogy megnyugtató vizsgálati eredményeket kapjanak.
Néztem egy darabig a fonyódi állomást. A vasutasok egyik lábukról a másikra állva nézték a roncsokat Aztán lehajtott fővel gyorsan munkát találtak maguknak.”
Pintér Dezső
Somogyi Néplap, 1970. augusztus 30., 1. oldal:
Fordulat a mozdonyrobbanás bűnperében
Mást vall a vádlott, mást a tanúk
„Pénteken a Kaposvári Járásbíróság megkezdte az emlékezetes február 21-i fonyódi mozdonyrobbanás ügyének tárgyalását.
Az ügyész Kégler Gyula 40 éves dombóvári mozdonyfűtőt foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel és a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó, gondatlanul elkövetett rongálással vádolta.
Február 20-án éjszaka Máté József huszonnyolc éves csikóstöttősi mozdonyvezető és Kégler Gyula egy 520-as pakura fűtésű géppel teherszerelvényt vontatott Kaposvárról Fonyódra. Hajnal 2 óra 32 perckor érkeztek meg, az utasítás szerint 7.42-kor kellett volna továbbindulniuk. Máté a mozdonyt a fűtőház melletti csonka vágányra vezette.
Ami ezután történt, azt a bíróság csak ezután fogja hitelt érdemlően megállapítani. A vádhatóság szerint öt óra körül Kégler a kazánt felületesen töltötte fel vízzel. Máté álmosságról panaszkodott, majd ülve elaludt. Ahogy röviddel utána Kégler is. A kazán felügyelet nélkül maradt.
A szükséges vízmennyiség állandóan csökkent, a vízhiány pedig egyenletesen növelte a kazán belső nyomását. A nyomás elérte a felső határt, a tizenhat atmoszférát. 6 óra 30-kor megnyílt a biztonsági szelep, és a fölösleges gőz egy része rendkívül éles, süvöltő hang kíséretében kiszökött.
Az állandó hő hatására a tűzszekrény a megengedett 280 Celsius-fok helyett 600-ra izzott. A tűzszekrény mennyezeti lemeze beszakadt, és a kazán 7 óra 13-kor felrobbant. A légnyomás Kéglert és Mátét öt-hat méterre dobta a mozdonyból. Máté József sérüléseibe percek múlva belehalt, az orvosszakértő szerint az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg. Kégler másodfokú égési sérüléseket és csonttörést szenvedett.
A vádirat mintegy másfél millió forint anyagi kárról tud, – bár egyes szakértők a kárt kevesebbre becsülik.
Kégler Gyula bírósági vallomása nagy meglepetéssel szolgált. A mozdonyfűtő azt állította, hogy nem sokkal öt óra után elköszönt Máté Józseftől és az áruházba indult. Mivel azt még zárva találta, kisétált a mólóra, majd onnan hét óra tájban tért vissza a mozdonyhoz. Már messziről hallotta a süvítést, sietősre fogta lépteit. Abban a pillanatban, ahogy a gépben megkérdezte Máté Józsefet a nyomásról, bekövetkezett a robbanás.
A bíróság megkérdezte Kéglert: mi az oka, hogy a rendőrségi és ügyészségi eljárás során merőben mást vallott? Kégler válasza: »Amikor kihallgattak, még nagyon beteg voltam, nem emlékszem, hogy mit mondtam. Kérem, a mostani vallomásomat tekintsék helyesnek!«
Kégler szavainak hitelét több tanú vallomása is megkérdőjelezi. Görbe Zoltán MÁV-főintéző például elmondta, hogy a robbanás előtt négy-öt perccel fellépett a gyanúsan sistergő 520-as lépcsőjére, és látta, hogy a két férfi bent tartózkodik.
A pénteki tárgyaláson a bíróság hét tanút hallgatott meg. Dr. Pap Tamás tanácsvezető bíró arról tájékoztatott bennünket, hogy a következő tárgyalás szeptember 25-én Fonyódon lesz.
– A bíróság elrendelte, hogy hozzon a MÁV a fonyódi állomásra egy 520-as pakuramozdonyt. A tragédia színhelyén kívánjuk ellenőrizni a tanúk állításait, s újabb kérdéseket kapnak a szakértők is.”
Somogyi Néplap, 1970. szeptember 27., 10. oldal:
Helyszíni tárgyalás a mozdonyrobbanás bűnperében
Megdől a védelem állítása?
Elkészült az elmeszakértői vélemény „Arra ébredek, hogy dohognak a masinák.”
A két tanú igazat mondott
„Pénteken helyszíni tárgyalást tartott a Kaposvári Járásbíróság. Először kihallgattak több tanút; a MÁV vizsgálóbizottságának tagjait, a dombóvári javítóüzem dolgozóit.
A vádlott az előző tárgyaláson súlyos mozdonyhibákra hivatkozott, és munkásokat nevezett meg, akik bizonyíthatják, hogy az 520-as nem kifogástalan állapotban hagyta el az állomást február 20-án. Állításai azonban nem bizonyultak igaznak: volt ugyan hibája a gépnek, de idejében kijavították.
Röviddel a pénteki tárgyalás előtt készült el dr. Báthy Sándorné és dr. Dunay György szakvéleménye a harmincnyolc éves vádlott elmeállapotáról.
A dokumentum megdöbbentő, eddig ismeretlen tényeket közöl. Kégler Gyula mintegy tíz alkalommal vesztette eszméletét a baleset óta. Ha rátör a rosszullét, leül, néz maga elé, és semmire sem reagál. Aztán ingerlékeny lesz, és a legkisebb ok nélkül is kiabálni kezd. Június 18-án a pécsi idegklinika elektromos agyvizsgálatnak vetette alá. A vizsgálat működészavart, fokozott görcskészséget állapított meg. Idézzük: »Indulati és akarati életében kezdeményező képességében jelentős változás következett be.« Hogy a vádlott mikor gyógyul ki epilepsziájából, arra az orvosok egyelőre nem tudnak válaszolni.
A bíróság a fonyódi állomáson folytatta az eljárást. Dr. Pap Tamás tanácsvezető bíró elrendelte, hogy a MÁV a tárgyalás idejére küldjön Fonyódra egy pakuratüzelésű mozdonyt. Az 520-as ugyanazon a helyen állt, ahol hónapokkal azelőtt bekövetkezett a tragédia.
Kégler Gyula ott áll a csonka vágány mellett.
– Szörnyű lehet magának végignézni ezt a helyszíni szemlét.
– Ha a mozdonyt nyugodtnak látom, semmi baj. De amikor a gőz süvölt a masinából úgy érzem, megőrülök. Dombóváron az állomás mellett lakom s éjszaka arra ébredek, hogy dohognak a masinák.
– Dolgozik?
– Maradtam a vasútnál. Leszázalékoltak. Most ütközőket kenek, meg ronggyal tisztogatom a csavarokat.
Beszélgetésünket félelmetes dübörgés szakította félbe. A bíró utasítására megnyitották a gőz előtt a szelepeket. Február 21-én erre a hangra sem ébredt fel Máté József és Kégler Gyula.
Dr. Pap Tamás személyesen ellenőrzi a két tanú vallomását, akik azt állították, hogy a kazánrobbanás előtt pár perccel látták a mozdonyon aludni a vezetőt és a fűtőt. Miért lényeges ez? Kégler Gyula, korábbi vallomásait megváltoztatva, be akarja bizonyítani, hogy a kritikus időben nem tartózkodott a mozdonyon. Máté József engedélyezte, hogy elhagyja a gépet, így ő a mólóra ment. Visszafelé jövet az állomáson már hallotta a mozdony vészjeleit, és abban a pillanatban, ahogy a gépet elérte, felrobbant a kazán.
A bíróság megállapította, hogy a tanúk láthatták Kéglert a műszerek előtt aludni, így erősen megkérdőjelezhető, hogy a vádlott és ügyvédje tudja-e bizonyítani majd mindezek ellenkezőjét.
Dr. Pap Tamás a mozdony néhány berendezésén is ellenőrizte a jegyzőkönyvek állításait. Az 520-as vezetője műszereken érzékeltette, hogy Máténak és Kéglernek azonnal föl kellett volna figyelnie arra, hogy a kazán nyomása tizenhat atmoszféra fölé emelkedett. (A nyomás a vízhiány miatt állandóan nőtt, a tűzszekrény mennyezeti lemeze hatszáz Celsiusra izzott, s ekkor történt a robbanás.)
Valószínűleg megszületett volna az ítélet pénteken Kégler bűnügyében, azonban két szakértő – eddig ismeretlen okok miatt – nem jelent meg a tárgyaláson.
Szakvéleményük meghallgatása után, feltehetően október 23-án, ítéletet hoz a bíróság.”
Pintér Dezső
Magyar Nemzet, 1970. október 27.:
„A fonyódi mozdonyrobbanás miatt megindított, halált okozó gondatlansági perben a kaposvári járásbíróság dr. Papp tanácsa egyévi szabadságvesztésre ítélte Kégler Gyula 40 éves mozdonyfűtőt. Az 1970. február 21-én történt robbanásnál Máté József mozdonyvezető meghalt és Kégler Gyula maga is életveszélyesen megsérült. Ez utóbbi tényt a bíróság enyhítő körülményként értékelte, továbbá azt is, hogy Kégler büntetlen előéletű és három kiskorú gyermek atyja.”
Nyitókép és fotók: Varga István helytörténész/fonyodregen.blogspot.com/Patkó Kornélné és egy ismeretlen adományozó
