Magyar Nemzet | 2021.07.26. 07:00
Nekik a Balaton volt a Riviéra
A Balaton minden történelmi korban megadta a magyaroknak a szabadságérzetet, ugyanakkor ez speciális fénytörést kapott a Kádár-rendszerben, amikor messze nem lehetett mindent megcsinálni sem a dolgos hétköznapokban, sem a szabadidőben. Érdekes és szerencsés módon a két szabadságfaktor, a könnyűzene és a magyar tenger nyaranta ezer szállal kapcsolódott egymáshoz, így sok olyan történet kerekedett ki ebből a „házasságból”, ami az utókor számára is tanulságul szolgál, hol a humorával, hol az abszurditásával. A táncdalénekesek sem voltak ezalól kivételek, így Poór Péter, Koós János vagy Korda György ugyanúgy átélték a szocialista realista viszonyok élményeit, mint női előadó társaik, mások mellett Toldy Mária, Mátrai Zsuzsa vagy Szántó Erzsi. Nekik – Németh Lehel slágere után szabadon – a Balaton volt a Riviéra.

Koós János több pályatársával együtt többek között az Országos Rendező Iroda (ORI) által szervezett Halló, itt Balaton! című, évről évre színpadra kerülő produkciósorozatra emlékezett vissza szívesen. Mint mondta, minden műsorban el kellett hogy hangozzanak azok a slágerek, amelyeket a közönség a médiából már jól ismert, különben nem lettek volna annyira sikeresek. A programot volt, hogy Bánki László televíziós rendező állította össze, de bárki is tette ezt, a fő szempont az volt, hogy a sikeres számok ne maradjanak ki. „Lehetett bármilyen koreográfia, de abban biztos lehettem, hogy például a Kislány a zongoránál című slágerem el kellett hogy hangozzon”.

Elaludtak a vízzel teli kádban

Közmondásos volt Hofi Gézával ápolt mély barátsága, akivel szintén a Halló, itt Balaton! alkalmával ismerkedett meg, ahol Koós Jánost eleinte a Metro, majd leghosszabb ideig az Express együttes kísérte.

A produkciókban Hofi Gézán és Koós Jánoson kívül időről időre szerepelt többi között Brachfeld Siegfried, Bilicsi Tivadar és Sárosi Kati. Siófokon volt a főhadiszállásuk, ahol az ORI szobákat foglalt nekik, s egyik este itt történt meg, hogy szalonnasütés közben Koós János elénekelt társai szórakoztatására egy orosz dalparódiát az Alekszandrov együttes és a Szvesnyikov kórus stílusában az oroszra hajazó, de teljesen halandzsa nyelven.

A rögtönzött kiselőadás annyira jól sült el, hogy Hofi Géza is beszállt a dalolásba. Az énekes kollégák majdnem megszakadtak a röhögéstől, és egyetértettek abban, hogy ezt a tömény viccet színpadra kell vinni. A két jó barát nem is hezitált sokat, másnap, miután lement a teljes műsor Siófokon, Koós János megbeszélte a kísérő zenekarral, hogy kezdjenek el c-mollban muzsikálni, majd váltsanak át cisz-mollba, és úgy kísérjék őket. A közönség körében óriási tapsot kaptak ők ketten a nem várt és szellemes produkcióért.

Ahogy Koós János mondta, ekkor érezték meg, hogy ők ketten milyen jól összeillenek, illetve kiegészítik egymást. „Az egészben az volt a legszebb, hogy nem is kellett összebeszélnünk, hanem minden jött csak úgy magától, és ha már ekkora sikerünk volt, folytattuk a következő esteken is, a közönség nem kis örömére. A spontaneitás ott is megmutatkozik, hogy ha manapság visszanézem egy-egy közös fellépésünket videóról, rájövök, hogy nem is mindenre emlékszem belőle, leginkább azért, mert nem előre lefektetett szövegekkel dolgoztunk” – fogalmazott.

A Hofi–Koós-duó az első közös sikerét a siófoki Pipacs bárban ünnepelte meg reggel hatig tartó mulatozással, majd csokornyakkendőben és szmokingban megmártóztak a Balatonban a strandolók legnagyobb megrökönyödésére. Ezután hazamentek kipihenni az előző este és az éjszaka fáradalmait, de időközben Hofi Géza felesége is beállított, aki férjét egy vízzel színültig töltött kádban találta meg. Hofi egy kicsit méltatlankodott, hogy felébresztették legédesebb álmából, és megeskette Koóst, hogy következő este nem hagyják abba olyan korán a szórakozást.

Hofi Géza humorista és Koós János táncdalénekes
Fotó: Fortepan/ Szalay Zoltán

Koós János aztán nemcsak a fellépések kedvéért járt le a Balatonra, hanem mert időközben a vitorlázás is a szenvedélyévé vált. Latinovits Zoltánnal és Bujtor Istvánnal sokat ugratták egymást Balatonszemesen, a művésztestvérek édesanyja pedig mindig mondta nekik, hogy hozzák át Koós Jánost is hozzájuk, hogy jobb kedvre derüljenek.

Latinovits mindig egy zöld kocsival ment Koósért, és amikor utóbbi szóvá tette, hogy be van húzva a kézifék, akkor a színészkirály elütötte annyival, hogy tudja, és direkt hagyta úgy, mert attól tart, hogy máskülönben túlságosan megugrik az autója. Szintén autós kaland esett meg Koós Jánossal Balatonalmádiban is, ahol az egyik legismertebb konferanszié és nem utolsósorban hakniszervező Liliom Károly viccelte meg, mégpedig úgy, hogy a rendőröket beszervezte egy kis csalafintaságba, akik megállították és igazoltatták, illetve érdeklődtek, hogy fogyasztott-e alkoholt. A történet csattanója az lett, hogy a fakabátok felfedték magukat és bevallották, hogy csak tréfa volt az egész, így elengedték, de azért még megszondáztatták Koóst, akiről kiderült, hogy tényleg nem ivott semmiféle szeszes italt.

Akik a Balatonon találták meg a házastársukat

Korda Györgynek is a Balaton hozta el az igaz szerelmet, egy itteni ORI-turnén ugyanis a Skála együttes kísérte őt 1980-ban, amelynek tagja volt Balázs Klári is (aki Boros Kláraként született, és vezetéknevét első férje, a Tolcsvay-trió, valamint a Stúdió 11 basszusgitárosa, Balázs Gábor után kapta és tartotta meg művésznévként a mai napig).

Korda György nyilatkozata szerint ő már akkor felfigyelt Balázs Klárira. Ahogy felidézi: „Kitartóan, de finoman, körültekintően ostromoltam – mégiscsak kollégák voltunk már akkor is –, egy ideig sikertelenül, hiszen akkor még férjnél volt, majd egyszer csak siker koronázta ebbéli törekvéseimet. Nagy szerelem lett a miénk. 1982-ben összeházasodtunk, és azóta jóban-rosszban kitartunk egymás mellett.”

Korda György arról is beszélt, hogy előfordult olyan időszak az életében, amikor négy éven belül háromszor műtötték, de a felesége reggeltől estig ott ült az ágya mellett a kórházban, s az ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt hálát ad a Jóistennek, hogy ilyen társra lelt. Az énekesnek meggyőződése, hogy feleségének köszönheti azt is, hogy ilyen szép és hosszú pályafutása lett. Kétségtelen, hogy azzal, hogy a színpadon is duettet alkotnak, a házaspár mindkét tagjának megnövekedett a repertoárja és az előadói lehetősége is.

De nemcsak Korda Györgynek, hanem Toldy Máriának is a Balaton vált a szerelem és a házasság kiindulópontjává. Az énekesnő az ORI által szervezett műsorokban országszerte sokfelé megfordult, az 1967-es Halló, itt Balaton! produkciójában pedig Kazal László, Buss Gyula, Fónay Márta és Gobbi Hilda játszott, valamint közreműködött az Express együttes, amelyben a jövendőbeli férje, Malek Miklós trombitált, Solymosi Tóni énekelt és gitározott, illetve Turán László zongorázott. Itt ismerkedett meg közelebbről Malek Miklóssal, akivel egymásba szerettek, ami miatt végül elvált (előző férje a híres zeneszerző, Bágya András volt), és férjhez ment hozzá.

Toldy Mária énekesnő
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Poór Péter annak kapcsán mesélt a Balatonról, hogy a hatvanas évek közepétől itt is az egyre erőteljesebben feltörekvő beat zenekarokkal együtt lépett fel. Úgy emlékszik, hogy a későbbiekben kicsit eltúlozták mind a médiában, mind a közvéleményben a beatesek és a táncdalénekesek közötti ellentétet, holott eleinte nagyon jól kijöttek egymással.

Poór Pétert a három legismertebb beat együttes – az Illés, a Metro és az Omega – egyaránt kísérte, közülük az Illéssel vett részt az ORI Halló, itt Balaton! című turnéján. Itt rendszerint felcsendült a Pókháló az ablakon című szám, ami Poór Péter első komolyabb sikerének számított (ezt a számot eredetileg Aradszky Lászlónak írták a szerzők, és később ő is sokat énekelte), és ezt megelőzően a rádióban az Illés-zenekar hangszerelte meg, akik így elvitathatatlan érdemeket szereztek a táncdalénekes pályafutásában.

 

A Halló, itt Balaton! című műsorban persze rajta kívül számos más táncdalénekessel lépett fel együtt. Ezeken az alkalmakon a koncertek első felében az Illés-együttes kísérte az énekeseket, majd a szünet után, a második részben az Illés adott önálló koncertet. Poór Péter ilyen szereposztásban a Syriusszal, a Bergendy-zenekarral és az Express-szel is adott műsort.

A turnékon szabadidejük jelentős részét együtt töltötték, strandoltak, fociztak, szórakoztak. Poór Péter annak a véleményének adott hangot, hogy az idők folyamán szerzett sok közös – többek között balatoni – élmény ellenére a későbbiekben mesterségesen gerjesztették közöttük az ellentéteket, valószínűleg úgy, hogy az új beatnemzedékkel elhitették, hogy kizárólag az ő műfajuk a jelentős, a tánczenészek pedig csak ósdi dalokat adnak elő, ami persze nem volt igaz. Egyébként Poór Péternek pedig a balatoni turnékat is szervező ORI egyik alkalmazottja lett a felesége, igaz, ők nem a Balatonon ismerkedtek meg.

Az elmaradt dal és a besározódott kisestélyi

Mátrai Zsuzsa húsz évig nagy sikerrel lépett fel revüszínpadokon (egyébként Korda György élettársa is volt nyolc évig), többek között a Béke Szálló kupolatermében és annak nyári székhelyén, a balatonfüredi Marina Szálló bárjában. Módos Péter televíziós könnyűzenei szerkesztő egyszer kitalálta, hogy az Amerikában is ismert dzsesszgitáros, Szabó Gábor Régi dal című számát énekelje el az egyik műsorában. Ennek a felvételét hallgatta meg Szabó Gábor 1982-ben a balatonfüredi Marina Szálló bárjában, ahol Vogel Eric, a „magyar Toulouse-Lautrec” készítette a jelmezeket és Bogár Richárd volt a koreográfus. Szabó Gábornak annyira megtetszett a dal, hogy megígérte, ír a művésznőnek egyet. Sajnos a nehéz életű, talán kicsit önsorsrontó gitárvirtuóz még azon az őszön meghalt, így az elképzelésekből nem lett semmi.

Bakacsi Bélának már a Balatonnál is a németekkel akadt dolga. Ő ugyanis azon kívül, hogy a budapesti Március 15. téren álló hotel kerthelyiségében rendszeresen fellépett a Mosonyi-együttes énekeseként – amit még gitárral is kísért –, az 1965-ös nyári szezonban Tihanyban is fellépett ezzel a zenekarral. „Érdekes volt látni, ahogy az egymástól a hidegháborús politika által elszakított nyugat- és keletnémet rokonok, barátok, ismerősök találkoztak egymással a Balatonnál. Már ekkor kínálgattak nekem nyugatnémet szerződést, de 1965-ben még nem mentem ki énekelni” – jegyezte meg az énekes, aki azután a hetvenes években valóban sok évadot töltött az akkori Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK), mindezt az Interkoncert engedélyével.

Szántó Erzsi, aki az országból való 1966-os távozásáig – nem disszidált, hivatalosan az NSZK-ba ment férjhez – a magyar táncdalélet meghatározó személyisége volt, szintén őriz kalandos emlékeket a Balatonról. A Bergendy-zenekarral romantikus körülmények között ismerkedett meg a tónál. Történt ugyanis, hogy Czirok László, akivel még a Holéczy-zenekarban énekelt együtt, szervezett egy vendéglátós fellépést Keszthelyre. Nem kényeztették el túlságosan, vonattal utazott le a helyszínre, és csak ott tudta meg, hogy a Bergendy kíséri majd, amely az akkor Marx Károly Közgazdasági Egyetemnek hívott felsőoktatási intézmény klubjának az együttese volt. Hamar összebarátkoztak, jó hangulatú műsort adtak, utána még éjszakai fürdőzést is csaptak a Balatonban. Visszafelé Czirok László még arra is rábeszélte Szántó Erzsit, hogy álljon ki az út szélére stoppolni, miközben ő elbújt, hogy nagyobb eséllyel megálljanak az autók. Számítása bevált, egyből megállt valaki, akivel visszatértek a fővárosba.

Az énekesnő az utolsó magyarországi turnéját a Metro együttessel bonyolította le a Balaton körül 1965-ben. Ezen ott volt még Hofi Géza, Alfonzó, akinek a fia, Markos György akkoriban még gitározott és énekelt, továbbá Sárosi Kati, Margitai Ági és Majláth Jenő, utóbbi is inkább paródiákat adott elő. Hofi akkor még nem volt sztár, de így is neki volt a legnagyobb sikere a zenei paródiáival. Ennek a fellépéssorozatnak a végén is megtartották az ilyenkor szokásos műsortemetést, ezúttal Balatonföldváron. Ennek az volt a különlegessége, hogy egymás számait énekelték el a színpadon, hiszen úgyis ismerték, ki mit énekelt. Sárosi Katival még egymás fellépő ruháját is kicserélték.

Erre az alkalomra lejött Keszler Pál, az ORI igazgatója és helyettese Bali György is, hogy leellenőrizzék a műsort. Ezen az utolsó előadáson Szántó Erzsi, még mielőtt sorra került volna a műsorban, elugrott a csapatnak egy kis konyakért. A visszaúton azonban történt egy kis malőr: Sárosi Kati az új ruháját besározta, mert a sötétben beleesett a Balaton egyik kis öblébe. Sárosi Kati megijedt, hogy mit fog szólni a férje, Zsoldos Imre, ha meglátja a ruháját, de végül nem lett belőle nagyobb patália. Egy másik alkalommal pedig Szántó Erzsit kérték meg a fellépőtársai, hogy szerezzen egy vitorlást a Balatonról. Integetett is az egyiknek, amelyik kikötött, elvitte az énekesek színe-javát, de őt viccből otthagyták, ami nem esett annyira jól neki.

A külföldön játszó magyar zenészek parkolópályája

Ungár István szaxofonos a róla elnevezett együttest vezette nem is akármilyen profizmussal évtizedeken keresztül. Úgy lett már elképesztően fiatalon zenekarvezető, hogy a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat részéről az együttesek beosztásáért felelős Barna István áruforgalmi osztályvezető szólt neki, hogy alapítson saját bandát, mert azonnali kezdéssel tudna nekik munkát adni.

Így történt, hogy az Ungár-zenekar rögtön felkérést kapott 1966. május 1-jétől szeptemberig az EMKE-ben, mert az ottani együttes nagy hirtelenséggel a Balatonra ment vendéglátózni. A gyors beugrás persze gyorsan szemet szúrt a vendéglátóipari zenészeket felügyelő Országos Szórakoztatózenei Központnak (OSZK), annak ellenére, hogy Ungár Istvánnak akkor már A kategóriás OSZK-vizsgája volt. Bele is kötöttek, hogy hogy lehet az, hogy ilyen fiatalon zenekart alapít, amire azt válaszolta, hogy ifjúkora ellenére neki már van múltja, mert több neves zenekarban is játszott.

Végül abban állapodtak meg, hogy fel kellett vennie egy idős zenészt azzal a felkiáltással, hogy majd ő felügyeli a fiatal kollégáit. Annyit azonban megengedhetett magának Ungár István, hogy az OSZK által ajánlottak közül hármat is visszautasított, így végül a Holéczyből ismert Boros József bőgőst vihette a csapatba. Eleinte ők helyettesítették a Balatonra leutazott zenészeket, majd fordult a kocka, és ők is lemehettek a balatonfüredi Marina bárba játszani.

A Balaton a külföldön hivatalos Interkoncert-engedéllyel játszó zenekaroknak is a mentsvára lett. Időközben kiderült ugyanis, hogy túl sok magyar együttes van kint Nyugaton, és emiatt kevés az itthoni fellépő, ezért aztán a hetvenes években egészen egyszerűen hazarendelték két év kint tartózkodás után a magyar zenészeket azzal, hogy egy évet kötelező magyar földön eltölteniük, azután mehetnek csak ki újabb két évre, ami után persze újabb egy évet kellett itthon zenélniük. Ezzel a szigorú intézkedéssel sikerült egy kicsit enyhíteni a zenészhiányon.

Ungár István elmondása szerint ők általában az EMKE-be, a Béke kupolába és a balatonfüredi Marina Szállóba tértek vissza ezekre az egy évekre, aztán mehettek megint Nyugatra. Ezt azonban nem úgy élték meg, hogy hazarendelték őket, mert idehaza is szerettek játszani. A Balatonnál is a külföldi slágereket játszották, ami nagyon tetszett az itthoni közönségnek. Állítása szerint még az is előfordulhat, hogy ők játszották talán először Magyarországon élőben a Volt egyszer egy vadnyugat című film zenéjét, és még a Jézus Krisztus Szupersztárt is előadták.

Fenyvesi Gabi közreműködőként ott volt azon a nevezetes eseményen, amikor 1969-ben a balatonfüredi Marina Szállót átadták a nagyközönségnek, az előadás után pedig Kovács Erzsi lett a szobatársa.

Fenyvesi Gabi énekesnő
Fotó: Fortepan/Péterffy István

 

Kortársaival, Harangozó Terivel, Szécsi Pállal, Máté Péterrel, valamint a kicsit idősebb Aradszky Lászlóval és Koós Jánossal is rendszeresen fellépett a Halló, itt Balaton! című ORI-turnén. Legtöbbször az Express zenekar kísérte őket, de Fenyvesi Gabi játszott a Stúdió 11-gyel, a Hungariával és az Omegával is. Az énekesnőnek egy másik, szívszorító élménye is kötődik a Balatonhoz. A táncdalfesztiválokról műsort készítettek Balatonkenesén Déri János vezetésével akkor, amikor a műsorvezető-riporter már tolószékben ült. Ő viszont a jelenlévők elmondása szerint folyamatosan azt hajtogatta, hogy Fenyvesi Gabi micsoda tehetséges énekes. Az utólagos visszaigazolás természetesen nagyon jól esett a művésznőnek, még akkor is, ha akkor már nem volt aktív énekesnő.

(A borítóképen egy balatonföldvári életkép látható 1967-ből. Fotó: Fortepan/Herbály István)

 

 

Forrás: Magyar Nemzet

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva