A Badacsonyi hegy tetejére többféle úton és módon juthatunk fel. A legegyszerűbb, ha gyalog indulunk neki a meredek, szűk utcáknak, felfelé már megkóstolhatjuk a hegy tüzes borait. Ha nem vagyunk gyakorlott túrázók, akkor ez egy fárasztó séta lesz, ugyanez a helyzet, ha biciklivel indulunk felfelé.
Saját autóval két okból nem ajánlom a hegymenetet. Egyrészt a sofőr kimarad a borkóstolásból, másrészt a szűk, kanyargós úton felfelé nem mindenki és nem minden autó tud felmenni.

Fotó: Mihály Szilvia

Én bevallom hősiesen, többször mentem már autóval a Kisfaludy-ház parkolójáig, de minden alkalommal drukkoltam, hogy a meredek úton ne ugorjon ki elém egy kisgyerek, ne fulladjon le az autóm, és ne jöjjön szembe egy nagyobb kocsi. Nagyjából ugyanúgy megizzadok, míg vezetek, mintha gyalog mennék fel a hegyre.
Mindig is csodálattal néztem a hegyi taxisokat, akik úgy suhannak fel-le, mintha egy négysávos autópályán lennének.
Mi a titkuk? Vízkelety István avat be bennünket a terepjárós taxizás rejtelmeibe, tőle tudom meg azt is, hogy nem én vagyok az egyetlen bizonytalan sofőr felfelé.

– Én ezen a szűk úton már számtalanszor felmentem, nem számoltam össze, hogy hány ezer alkalommal tettem meg ezt az utat, szinte minden négyzetcentiméterét ismerem, nekem nem tud meglepetést okozni egy kanyar vagy támfal.
Sokan akkor is elindulnak autóval a hegyre, ha nem biztosak abban, hogy fel tudnak-e kanyarogni a meredek, szűk úton. Gyalogosok, biciklisek, kutyások, babakocsit tolók és a kétirányú forgalom nehezíti a feljutást, sokszor kell, hogy átüljek egy másik autóba, hogy segítsek valakinek odébb állni.
Már szerencsére elkészült ez a sétány, így a hegy alsó részén nem megy gyalogos, de korábban mindenkit itt kellett kerülgetni.

– Miért nehéz kocsival feljutni a hegyre?
– Mert sokan nem tudják eldönteni, biztosak-e a vezetési tudásukban, ismerik-e az autójukat. Nekem a 28 év alatt egy balesetem, koccanásom sem volt, de sokszor kellett megállni, és segíteni. Egy elakadt autós miatt felfelé és lefelé is beáll a forgalom, nem lehet haladni, dudálnak, mérgelődnek, nem tudják megoldani a közlekedési szituációt. Előfordult már, hogy árokból húztunk ki autót, többen nekimentek a kőfalnak, és lezúzták a kocsijukat, volt, hogy leégették a kuplungjukat. Van, aki annyira bestresszel, hogy a hegy közepén leáll, és nem mer tovább menni. Ilyenkor átülök, és felviszem a kocsiját. Van, aki lefelé sem mer tolatni.

Fotó: Mihály Szilvia

Pedig ha mi elférünk a terepjárókkal, akkor a kis autók is elférnek a kanyarban. Volt olyan, hogy a mellettem ülő szorította a kapaszkodót és kiabált, hogy itt nem fogunk elférni, nem hitte el, hogy abban a kanyarban bőven volt helyünk. Viccesen azt szoktam mondani, hogy most azért gyorsítok, mert a sebességtől megnyúlik az autó, keskenyebb lesz, és akkor átcsúszunk a szűkebb szakaszon is.
Mindig azt mondom, hogy ha egy paraszthajszál van köztünk és a fal között, akkor semmi baj nem lesz, ott én már elférek.

– Hova visznek fel bennünket a hegyi taxik?
– Legtöbbször a Kisfaludy-házig jövünk fel a vendégekkel, innét mennek tovább túrázni vagy borozni.
Sokan, ha visszaérnek a bázisra, megköszönik a túratippeket, amiket adok nekik, de ha olyan utas ül be mellém, aki nem szeretne beszélgetni, akkor nem zavarok, tudom őket kezelni.
Aki kíváncsi a véleményemre, annak szívesen ajánlom, hogy nézze meg a Ranolder keresztet, a Kisfaludy kilátót, ajánlok borozót, éttermet, szoktam mesélni a bazaltbányákról.
A kőkeresztet Ranolder János veszprémi püspök állíttatta 1837-ben, annak emlékére, hogy Badacsony Európa gyöngyszeme.

Fotó: Mihály Szilvia

Oda csak gyalog lehet eljutni, megmutatom a vendégeknek, hogy a Rózsakő alatti alsó tűzgyűrűn kell menniük, ez az út vezet el a másik irányba a Kőkapuig, és felette a 18,6 méter magas Kisfaludy-kilátóig. Innét látni Tapolcát és a Káli-medencét is.
Lefelé sokszor üresen jövünk, a legtöbb vendég legyalogol, de van, hogy félúton ülnek be hozzánk, mert elfáradnak.

– Önnek mi a kedvenc pontja Badacsonyban?
– A kedvenc helyszínem a Tatai domb teteje, onnét Balatonboglártól Balatongyörökig láthatjuk a Balatont. A felső, Ibos Ferenc útról egészen Tihanyig ellátunk, varázslatos élmény.
Én magam sem unom meg ezt a látványt, 60 éves elmúltam, de még soha nem volt ugyanolyan a víz, a táj. Minden nap, minden órában más a látvány, a légköri viszonyoktól függ, milyen messzire látunk, különleges, ahogy fodrozódik a víz.
Sokan nem tudják elképzelni, mik azok a foltok a Balatonon. Találgatják, hogy talán a sötétebb részeken mélyebb a víz, vagy iszapszigetet látnak, netán sok a hínár, pedig csak a felhők árnyéka ez.
Az északi szélben más színe van a Balatonnak, mint most, a keleti, messziről jövő hullámok felzavarják a vizet, olyankor a nádastól kifelé egy fél km-re barnás, sárosabb a víz.
A déli hullám vagy a feszített víztükör is változatos. Szélcsendben a vitorlások egy helyben állnak, most a Kékszalagon is csak sorakoztak egymás mellett, fentről nagyon jól láthatók. Itt nem olyan, mint tévében, személyesen átélni ezt a látványt sokkal élvezetesebb.

Fotó: Mihály Szilvia

A videóban nem csak azt látod, milyen szép a lefelé vezető út, de megismerheted a terepjárókat is:

– 2020 nyarától új típusú terepjárókkal mehetünk fel a hegyre. Az UAZ-ok nem hiányoznak a vendégeknek?
– Nagyon sokan keresik az UAZ-okat, de ezek a terepjárók is különlegesek, egyediek, hatalmas élmény velük utazni.
Sok a törzsvendégünk, a napokban egy kedves mosonmagyaróvári családot vittem, akik évek óta járnak hozzám. A kisfiúk mára már 14 éves, ő is kérdezte, mi lett az UAZ-okkal, mert ő most épp az orosz autókat kedveli.

Nagyon szerette a régi és az új UAZ taxikat, de megbékélt ezzel a típussal is, teljesen boldogan mentek haza.
Ez a Jeep Wrangler egy ritka típus, meglepetésszerűen hatott rám is. Minden kéznél van benne, tökéletes a fék, a kormány, az automata váltó, kényelmes, nagyon jó vezetni és a rugózása is tökéletes.
Az UAZ Hunterról azt gondoltuk, a világ legjobb terepjárója, de nem, ez túltesz rajta. Azoknak a rugózása sokkal keményebb volt, döccent, csapódott a kocsi, szinte ugráltak benne az utasok, egész más élmény ezzel az autóval felmenni a hegybe, a kerekek nem emelkednek a levegőbe, végig az úton tartják a dzsipet.
A gyerekek imádják, amikor hátul ülnek, kapaszkodnak, integetnek, nagyon szeretik a vendégek, ahogy gyorsulunk, tényleg belesüppednek az ülésbe.