Fogyókúra? Kapom fel a fejem, amikor Zoli arról mesél, hogy – bár természetesen nincs súlyhatár a Kékszalagon, mint például az Asso hajóosztályban rendezett versenyeken – attól még megköveteli a csapat tagjaitól, hogy jó kondiban legyenek és hány kilót nyomjanak tétversenyen. Ezáltal is gyorsabbá válik a hajó. Nem lehet kicsi a fegyelem, gondoltam magamban az önként vállalt diéta kapcsán, és tovább érdeklődtem a többszörös magyar bajnok, valamint kétszeres Asso99-Európa-bajnok sportolónál.
A Racing Django és legénysége (Fotó: Petrányi Zoltán archívum – hivatalos)
– Mi kell még ahhoz, hogy valaki megnyerje Európa legnagyobb tókerülő versenyét?
– Először is kell egy nagyon jó hajó, aztán olyan szintű technikai felkészültség, ami egy ilyen hosszú verseny megnyeréséhez szükséges és kell hozzá egy olyan csapat, ahol a célok azonosak, még attól függetlenül is, hogy tudásban, képességekben lehetünk eltérőek. Nagyon fontos, hogy együtt tudjunk gondolkodni és a célért közösen tudjunk küzdeni. Azt gondolom, hogy ez kevés helyen áll jól össze. Három évet szántunk ezzel a csapatfelállással arra, hogy kihozzuk magunkból a legjobb eredményt. Az első évben sikerült.
– Azért azt elmondanám, hogy a Zoli nagyon jól tud koncentrálni – veti közbe kedvesen Viktória, Petrányi Zoltán felesége. – Elképesztő a lényeglátása, higgadt, és nagyon tud a kitűzött célért küzdeni. Verseny közben teljesen kizárja a külvilágot. A befutónál pedig a többieket sem engedte, hogy bármi mással foglalkozzanak, például kiintegessenek.
– Az az elvem, légy önmagad edzője, tehát magadra figyelj! Ne foglalkozz mással, csak ami velünk történik. Amit csinálsz, az maximális koncentrációval legyen végrehajtva! Lovas Zsolt csapattársam mondta végig a versenyen: ne bámészkodj, vitorlázz! Ha beengedünk olyan külső impulzusokat, mint a kifelé integetés, vagy odaszólás, hogy helló, itt vagyunk, akkor elvész a figyelem. Ezek a hajók olyan gyorsak, hogy egy elbambulás súlyos száz méterekbe kerülhet.
– Tavaly nagyon kiélezett volt a verseny, hiszen kevés volt a szél. Sok minden azon múlott, hogy ki milyen széltaktikával vitorlázott.
– Érdekes, hogy mindenki azt mondja: nem volt szél! Mi mindig szélben mentünk, alig volt idő, amikor a szélváltók között lelassultunk. Én azt mondom, hogy a szelet meg kellett találni a tavon.
Az 51. Kékszalag közben (Fotó: Török Brigi)
– Ez volt az első Kékszalag-győzelmed, pedig sok jó eredményed van.
– 2012-ben, amikor a Fifty-Fifty debütált a Balatonon, akkor egy abszolút második helyet szereztünk a magyar tókerülőn. Korábban a Kékszalagot egy amatőr versenynek gondoltuk, de egyre jobb csapatok vannak. Tíz nagyon jól felkészült gárda van a mezőny elején, akik között már nagy élmény megmérettetni magunkat.
– Hogyan edzetek? Sikerült idejében elkezdeni a felkészülést?
– A COVID-19 miatt csak áprilisban kezdődhetett meg a felkészülés a Djangoval, 16 éves Botond fiammal, már márciusban is tudtam F18-as katamaránunkkal is edzeni. Botond egyébként a 29-es osztályban válogatott szintig jutott, és kiválóan tudtunk együtt edzeni, úgyhogy az én óraszámom megvan. A Djangoval péntek délutánonként és szombatonként szoktunk hosszabb ideig a vízen lenni, így a vasárnapot már mindenki otthon töltheti a családdal. Ennyi időt tudunk rászánni, ugyanis mellette mindenkinek van még egyéb munkája. Magam is több vállalkozást vezetek.
– A hétköznapokban mivel foglalkozol?
– Családi vállalkozásunkat vezetem, autóipari és pénzügyi befektetéseink vannak, összesen 350 embernek tudunk munkát adni.
Petrányi Zoltán (Fotó: Kollmann András)
– Fővárosiak lévén mennyire kötődtök Csopakhoz?
– Két éves korom óta szinte minden nyarat lent töltöttük a Balatonnál. Hihetetlen vitorlázott óraszám volt bennünk, az volt a fontos, hogy a vízen legyünk, szokjuk a közeget, ismerjük meg, hogy mennyire változatos a Balaton. Erre a vitorlázás mellett a szörfözés is nagyon jó volt. A vitorlázást tizenévesen unalmasnak tartottam az akkori technikai szint mellett. A szörfözés sokkal menőbbnek és változatosabbnak tűnt, volt sebességélményünk. Csopakon mi magunk szerveztünk versenyeket, együtt jártunk ki a Kerekedi-öbölbe.
21 éves koromban csatlakoztam Cittel Lajos csapatához, aki korábban az EGIS-ben volt hajóépítő. Több fa hajó köszönheti neki, hogy átmentette őket egy újabb életbe. Nagyon sok mindent tanultam Cimbitől a vitorlázásról és a szörfözésről is, a mai napig hálás vagyok neki. Rengeteg túraversenyen vettünk részt együtt.
25 éves koromban megvettem az első Asso-t, amin önálló csapatot építettem. Ez a csapat már közel húsz éve együtt van, fantasztikus élményeket éltünk át együtt, egész Európában megfordultunk az aktuális versenyeken. A családommal Csopakon töltjük a szabadidőnk legnagyobb részét, csak a munkánk köt a fővároshoz.
Nyitókép: Kollmann András
