– A címén kívül eddig alig hallottunk erről a filmről…
– A sztori szerint egy esküvő elől menekülő menyasszony bevágódik egy taxiba, és a taxisofőrrel egy roadmovie keretében különböző helyekre keverednek. Nekem epizódszerepem van. Az őrült hajszában betévednek egy halvendéglőbe, ahol egy hajdan jobb időket látott pincér szolgálja ki őket. Ez a felszolgáló leszek én.
– Mókásan hangzik…
– Egy színfoltja a filmnek. Kokettálok, dumálok velük, miközben végig az idősebb ember bölcsessége jellemez, aki, ha ránéz egy ilyen fiatal párra, leveszi, hogy ez menyasszonyi ruhában van, de már kicsit koszos, a másik meg pólóban, tehát nem a férje. Mindent lát és mindent tud, de mindent teljes diszkrécióval kezel.
– A valóságban is folyamatosan pásztázza a környezetét?
– Az embereket figyelni – villamoson, padon ülve, strandon, étteremben – nagyon érdekes dolog. Ezt úgy hívjuk, figurales. Ebben nagy lehetőségek vannak. Főleg, amikor szerepre készülsz, de még nem kaptad el a karakterét. És egyszer csak meglátsz egy csávót, akinek a mozdulatai, gesztusai, mimikája pont olyan, amilyet neked kell megformálni.
Scherer Péter Jászai Mari-díjas színész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén (MTVA Fotó: Zih Zsolt)
– Mi alapján dönti el, hogy egy felkérésre igent mond, vagy nemet?
– Nem kapok annyi forgatókönyvet, hogy hegyekben álljanak otthon, és azt mondhassam, ezt megcsinálom, a másikat nem. Sajnos. Valószínűleg George Clooney vagy Tom Hanks nagyobb merítésből válogat. Mozifilmre ritkán mondok nemet. Legfeljebb akkor, ha nagyon nem tetszik.
– A Mucsi Zoltánnal közös társulatuk, a Nézőművészeti Kft. milyen szerepet tölt be az életében?
– Szabadúszók vagyunk, de nem teljesen, mert mindent mindig a Nézőművészeti Kft.-hez egyeztetünk. Alapszabály, hogy nincs olyan munka, amelyért teljesen felrúgunk egy Néző kft.-s produkciót. Kivéve, ha Tarantino hív. Akkor lehet.
– Tényleg ennyire legendás a barátságuk?
– Mucsi Zolival nagyon-nagyon jó barátok vagyunk. Ahogy mondani szokta, az elmúlt 25 évben több időt töltött velem, mint a feleségével. Ha az alvásidőt leszámítjuk, akkor ez valóban így van. Szenteste Zoli szokott telefonon elsőként boldog ünnepet kívánni. Vagy én hívom őt. És nem SMS-ben, hanem telefonon, szóban. Egyébként ha jól tudom, a Nézőművészeti Kft.-n belül, meg kívül is, hét vagy nyolc előadásban játszunk együtt. Ebből négy darab háromszereplős. És ez a négy háromszereplős több, mint ezret ment. Van két háromszereplősünk, amely 350-nél van, ez a kettő hétszázszor ment le. Szép kerek számok.
– Színház után is szoktak találkozni?
– Annyit vagyunk így is együtt, hogy az utóbbi időben a szabadidőnket azért inkább külön töltjük.
– Van egyáltalán szabadidejük?
– Mennyire húzósak a nyári hónapok? Az idei nyár lájtosabb volt, mint az előzőek, ezért többet voltam a Balatonon, így meg tudom azt is mondani, hogy jó a víz.
Még több sztárinterjút olvasnál? Kattints a többi interjúért!
Forrás: borsonline
Borítókép: Scherer Péter Sancho Panza és Mucsi Zoltán Don Quijote szerepében a Szkéné Színház Don Quijote című előadásának próbáján (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)
