Kovács Emőke | 2022.01.23. 10:00
Szépségverseny, divatbemutató, tánc, kis etyepetye - de strandolni?! Azt nem!
A régmúlt idők tavi társaséletének számos érdekes mozzanata van. Ilyenek a kaszinók, a kurszalonok, de a szépségversenyek, bálok és divatbemutatók is. Most bemutatjuk, mivel múlatták az időt a XIX-XX. század fordulóján a fürdői vendégek.

1845-ben egy színes tudósítás látott napvilágot, amely részletesen leírta a balatonfüredi fürdővendégek mindennapjait. Mivel a Balatonban való fürdőzés ekkoriban még nem vált divattá, ezért az egyes fürdőhelyeknek színes programokat kellett biztosítani.

A fürdői napok az ébresztőzenével kezdődtek, reggel hatkor, ezt követően a vendégek a savanyúkút forrásához siettek. Reggel kilenckor a sétatér elnémult, délután ötig. Ez idő alatt volt, aki a balatoni fürdőbe ment, akadtak, akik kávéházban üldögéltek vagy szobájukban pihentek. Délidőben a közéttermeket inkább a férfiak látogatták, s estefelé

„üt a megváltás órája. Valahára öt óra tájon ismét megzendül a sétatéren a hang, a kefelközés s öltönyök rendbeszedésén átesvén, kesztyűt huzogatva férfi s nő, ide siet s a mulatság közakarattal – besötétülésig – ismételtetik. Ez időközben a fogatokat, kiknek van, egyszer-kétszer a sétatér körül megjáratják, hogy e nagy boldogságot minél többen irigyelhessék…

Alkonyatig az itteni mulatságoknak minden faja végig próbáltatván, ekkor már a nő- s férfisereg vegyesen – tán hogy a faggyúvilágnál annál nagyobb bátorságban legyenek – a táncz- s egyúttal étterembe gyűl; – de szilárdul őrizkednek itt is az összeismerkedhetéstől és zenekísérettel pengetik a kés villát s kergetik az ekkor szinte őrülésig zaklatott vastag krétájú pincéreket. 10 óra tájon a leürített asztalok némely része félrevándorolván, kezdődik az itt legtöbb gyönyört nyújtó mulatság. Táncra kerekedik kiki ismerősével… 12 óra felé vége az estélynek s a ki tud, az álom enyhe karjai közé borul.”

A mulatságok általában a fürdőtelepek Kurszalonjaiban zajlottak. Központi helyszínként tartották nyilván a fürdői zenepavilonokat is, ahol általában híres cigányzenekar játszott. Rosszabb idő esetén a közeli várakat, tanúhegyeket látogathatták meg a fürdővendégek, de kedvelt úticélnak számítottak már ekkoriban is a badacsonyi borospincék.

Nagy előrelépés volt, hogy 1831 júliusában Füreden megnyílt a Dunántúl első kőszínháza. A későbbiekben a nagyobb fürdőtelepeken – például Siófokon – nyári színházak működtek.

A fürdőkben való kulturált szórakozás irányadói az ún. vigalmi bizottságok lettek, amelyek neves tagjai programjavaslataikkal gondoskodtak a megfelelő szórakozási lehetőségekről.

 

Az I. világháború éveit követően egyre szélesedett a tavi szórakozási formák tárháza. Sorra nyíltak a neves kaszinók, elsőként Balatonföldváron, 1903-ban, de nyílt Keszthelyen, Siófokon, Füreden, Lellén is.

A tavi kaszinók társalgóiban zajlott a fürdői társadalmi élet, a tánctermekben fergetegetes mulatságokat, bálokat tartottak, a kaszinó kerthelyiségei, könyvtárszobája szintén otthont adtak a kikapcsolódni vágyóknak. Általában saját, elkerített strand tartozott ezekhez az épületekhez és természetesen hatalmas kártyacsatákat is rendeztek itt. 1922-ből származik az alábbi tudósítás, amely a siófoki kaszinóról szól:

 

„A telep legforgalmasabb utcájában áll a kaszinó épülete. Gyönyörű kerten át vezet az út. A bejáratnál egyenruhás szolgák állnak. A földszinten egy nagyobbacska teremben szilajon járják a shimmit – az élet este 10 órakor kezdődik – följebb az emeleten bakk-szagra gyűl az éji vad. A bakkarat őrült szenvedélyét három terem szolgálja. Chemin-t öt szobában játszanak.”

A híres, balatoni kaszinók élete olykor nem nélkülözte a botrányokat sem,

az 1930-as évek beszámolói többször tudósítottak hazárdjátékosokról, végeláthatatlan kártyacsatákról, vitákról, bűnesetekről. 1943-ban be is tiltották a balatoni kaszinókban a hazárdjátékokat.

A fürdői társasélet kiemelt mulatságainak számítottak a szépségversenyek is. Siófokon már az 1900-as években rendeztek ilyen megmérettetést, amit az 1920-as években nagy érdeklődésnek köszönhetően tovább folytattak.

1925-ben a Balaton Tündére címért történő versengésen tűnt fel az a Simon Böske, aki később nemcsak Magyarország, hanem Európa szépe lett.

Simon Böske, a Miss Hungária és a Miss Európa cím birtokosa
Fotó: Múlt-Kor.hu

A szépségversenyeket általában augusztus végén vagy szeptember elején tartották Siófokon, szép időben a strandon, rossz idő esetén a kurszalonban. A zsűriben neves írók, festők, művészek, színészek kaptak helyet, a versenyeket a Színházi Élet című korabeli, nagy olvasottságú lap koordinálta. A női versenyek mellett gyakran rendeztek gyermekszépségversenyeket.

Vidám mulatságnak számítottak a divatbemutatók is, melyeknek szintén Siófok volt a helyszíne.

1925-ben így zajlott egy Balaton-parti divat-show:

A Bécsi-utcai Árvay János és Társa cég néhány hét előtt nagysikerű divatbemutatóval örvendeztette meg a siófoki nyaralóközönséget. A divatbemutató sikere azonban nem maradt helyi jellegű, mert az éppen ott időző filmesek a balatoni propagandafilm részére 16 ruháról felvételeket készítettek. Azóta megismerkedhetett a mozivászonról a Balaton környéki nyaralók mindegyike az Árvay cég csodaszép modelljeivel és a jövő héttől kezdve a budapesti mozik közönsége is tanúsíthatja a fess és modern kezekbe került szalon párizsi szalonokkal való versenyképességét. A divatrevü egyik legszebb ruhája különben Siófokon kisorsolásra került. Zahler Erzsi a 418. számot mutatta fel. A szerencsés nyerő Molnár Gyuláné Tolnatamásiból. Alig 10 perc múlva már az imént nyert ruhában jelent meg társaságában és kérdésükre örömmel meséli, hogy a ruhán kívül még egy csatát is nyert, mert férje, ki ellenezte, hogy egy divatbemutatóért átránduljanak a nem is oly messze levő Tamásiból, most belátja, hogy néha az asszonyoknak is lehet igazuk.

Rendeztek nyári karneválokat, ennek szintén Siófok biztosított helyet az 1920-as években. Ezeken a rendezvényeken neves fővárosi színészek adtak elő, de bemutatót tartottak balettáncosok, valamint amerikai cirkusz is érkezett. A tűzijáték mellett katona-, cigány- és jazz-zenekarok játszottak. Később Balatonföldváron szintén rendeztek ehhez hasonló karneváli ünnepet.

A szórakozási lehetőségek a két háború időszakban egyre színesebbé váltak a tó partján. A mozgóképek vetítése népszerűvé vált a tavi kertmozikban, de számos hangversenyt, színi- és kabaréelőadást tartottak, koktélpartikat rendeztek és zenés sétahajózási lehetőség is volt.

A füredi Anna-bálok mintájára az 1930-as évekre szinte minden tavi településen tartottak Anna napi bált. Kiemelkedőnek számított a földvári Anna-bál. Egy 1939-es tudósítás szemléletes soraival zárjuk jelen írásunk, ezzel is érzékeltetve a régmúlt idők – balatoni – pazar nyáresti hangulatát: „Ennyi szép asszonyt és lányt nem láttam együtt egy csomóban a kolozsvári vármegyebál óta. És micsoda toalettek!

A newyorki Stork-Clubban, a londoni Savoy debütáns bálján, a hollywoodi Trocaderóban nincsen ennyi szépség és ennyi elegancia együtt, mint amennyi egy ilyen földvári Anna-bálon a csillagfényporzó éjszakán összegyűlt… A bál természetesen kivilágos-ki- virradtig tartott, de elmaradt a galambszigeti cigány- zenés befejezés, mert a hajnal nagyon hűvös volt. A galambsziget azért nem maradt ki a műsorból, éjfélkor pompás tűzijáték szórakoztatta a közönséget a százados fák birodalmából. Még reggel hét órakor is hangos nevető társaságok imbolyogtak a Balaton partján, sétányokon, magasan tűzött már a nap, amikor a sok színes toalett és a rengeteg fehér szmoking eltűnt a hotelek és villák kapui mögött…”

Fotók: Arcanum

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva