– Nézem Szofi vidra fotóit a közösségi oldalon, és úgy tűnik, hogy nagyon bújós. Szereti a babusgatást?
– Itt fekszünk, és néz rám, mint egy gyerek, hogy miért telefonálok, miért nem vele foglalkozom. Ha látnád! Most ideteszi a tappancsait a számhoz, hogy pusziljam meg. A hajamból pedig mindig kiveszi a gumikat. Annyira aranyos!
– Ő a nagy kedvenc?
– Mindegyik kedvenc. De ez a kis állat végtelenül barátságos és nyugodt. Még a páromhoz is odamegy, pedig, ha felülről nyúl hozzá az ember, azt támadásnak veszi. Úgy kell hozzá közelíteni, sőt még ránézni is, hogy az neki jó legyen. Mégiscsak egy vadállatról beszélünk. A párom készített neki egy nagy OSB-lapokból álló dobozt, amibe puha plédek és játékok kerültek. Van neki egy plüss vidrája is. Először frászt kapott tőle, de most már azzal játszik.
Szofi vidra: úgy kell vele bánni, mint egy kisbabával
Fotó: Balogh Márta
– Most mit eszik?
– Macskatápszert eszik cumiból, pedig már kis „dagipók”. De még kap egy kis türelmi időt, hogy átálljon a szilárd étel fogyasztására. Olyankor halat darabolok össze, teszek hozzá egy kis darált pulykahúst, és tápszerrel keverem, majd az kerül a tányérjába. Most még cumizik. Etetéskor kiteszem a franciaágyra. Eszik egy kicsit, aztán bújócskásat játszunk. Igényli, hogy ilyenkor itt legyek vele. A mamájával is sokat játszik, hiszen ez fontos része az életének, hogy megtanuljon elbújni, vadászni. Amikor elfárad, hanyatt dobja magát. Kap egy puszit, és megy vissza aludni.
– Úgy tudom, hogy a Gyöngyösi Állatkert kért meg rá, hogy gondozd ezt a környékükön talált kis állatot. Úgy tűnik, hogy az egész országból téged keresnek, ha kisvidra felneveléséről van szó.
– Próbálom mindig azt tenni, ami az állatnak jó. Én nem szeretném őket ketrecbe zárni, sem mutogatni, hiszen a vidra odakint, a vadonban szeretné élni az életét. Ennek az állatnak is volt valami törés az életében. Tudod, ilyenkor szoktam mondani, hogy én a kisgyermekemet vesztettem el, ő pedig a mamáját. Így egy kis időre összekapcsolódik a lelkünk, együtt leszünk amíg szükséges. Utána meg kell tanítanom, hogy részévé váljon a természetnek. Nálam semmiben sem károsodnak. Úgy érzem, hogy az állatok révén nyertem el az emberek bizalmát.
Közös szelfi gondozójával, Mártával
Fotó: Balogh Márta
– A járvány miatt most a Petesmalmi Vidrapark is bezárt a látogatók előtt. Milyen az élet most nálatok?
– Van most egy 7-8 hónapos siheder vidrám is, amit Keszthelyen találták, Bellának hívják. 3-4 hete érkezett, nagyon legyengült. Ő már nagy és teljesen vad, az orvosi ellátás után megerősödött, és most kitettük a vidraoviba.
– Szofika is odakerül?
– Egyelőre nincs kedve kimenni, pedig egy kicsit mindig megpróbálkozom vele. Sokszor van a szobában nyitott ablaknál, de tulajdonképpen fűtünk, nehogy megfázzon, hiszen a vidrakotorékban is meleg van. Tehát az ablak alá toljuk a dobozát. Ha már szilárd étellel táplálkozik, akkor lassan kikerül ő is vidraoviba, vagyis egy elkerített kifutóba, ahol fokozatosan megismerkedik az igazi természettel. Nem egyszerű. De tudod: a rutin, meg az évek…
Nyitókép: Balogh Márta
