Bólyi Alexandra | 2018.08.10. 22:00

Tarján Zsófi: Kalózkapitányból énekesnő

Tarján Zsófi, a Honeybeast énekesnője, aki nemcsak szuggesztív előadó, de a vizuális művészetekben is otthon érzi magát, énekel, zongorázik, fest és dalt is ír.

– A Honeybeast sokszor koncertezik a Balaton körül, kedveled a magyar tengert?
– Nagyon sok időt töltöttem a Balatonnál, rengeteg gyerekkori élményem van. A legemlékezetesebb 7 éves koromban történt, amikor Balatonaligán vitorláztunk. Abban az időben nagyon szerettem a kalózokat, úgyhogy a csapatból kitalálta valaki, hogy megkeresztelnek kalózkapitánnyá. Ezt a Balaton vízében meg is tettük. Jó kis emlék maradt.

– A kalózkodás nem egy csajos dolog, milyen gyerek voltál?
– Ha visszagondolok, inkább fiús voltam, de magamnak való. Szerettem egyedül játszani. Jártam táborokba is, de a családommal is sokszor nyaraltunk a Balatonon – egy része most is lent van –, mert most is bevett szokás, hogy a nyarat ott töltjük.

– Milyen nyaraló vagy? Kifekszel a partra, vagy inkább utazol?
– Univerzális vagyok, mert nagyon szeretek feküdni a Balaton-parton, de szívesen megyek különböző helyekre nézelődni is. Ilyenkor kipróbálok ételeket, elmegyek szórakozni, koncertre, vagy este csak kiülök a szabadba, és egyszerűen csak nézem az eget vagy a vizet. Csomó olyan dolgot csinálok, amit a hétköznapokban nem. Néha bulizok is.

– Van valami kedvenc hely, ahova visszajársz?
– Balatonkenesére szoktunk menni, mert ott található egy nagyon kedves családi barátunk nyaralója, és ide becsatlakozunk, de Aliga is megmaradt kedvenc helynek a szép emlékek miatt. Amúgy az egész Balaton hangulatát nagyon szeretem. A lemezborítók grafikáit én készítem, és az Utazó című dalhoz készült rajzon például Tihany látható a háttérben. Megihletett a Balaton eddig, és azt gondolom a jövőben is lesznek még róla munkáim.

– A „kalózkodáson” kívül másfajta vízi sportot is kipróbáltál?
– A szörfözést még annak idején, de nem voltam túlságosan sikeres, fel sem tudtam állni a deszkára, ezért ezzel elég hamar felhagytam. Egyszer vitorláztam a Balatonon egy kis lézer vitorláshajóval, és nem borultam be a vízbe, ez sikerélményt hozott számomra. Nem volt könnyű és hallottam, hogy az emberek többsége beborul, jó érzés volt, hogy nekem sikerült a vitorláson maradni.

– A Honeybeast szövegvilága egyfajta lázadás, görbetükröt tart a társadalmi normák elé. Mi határozza meg, hogy épp milyen témával foglalkoztok?
– Igyekszünk tudatosan úgy megszerkeszteni, felépíteni a produkciónkat, hogy jól működjön. Szeretnénk minél több dolgot megmutatni, előrukkolni újdonságokkal. A zenekar filozófiájának fontos része, hogy ne stagnáljunk, ne dőljünk hátra, hanem folyamatosan koncentráljunk arra, hogy minél több és jobb élményt nyújtsunk a közönségünknek.

– Bencsik Kovács Zoltán írja a szövegeket, amelyek nagyon szókimondóak. Egy dal születésekor szoktál módosítani a szövegeken? Beleviszed a saját elképzeléseidet?
– Általában Zoli annyira rátalál a lelki hullámaimra, hogy nem szükséges beleszólnom a szövegekbe. Bár már többször volt arra példa, hogy nekem is jöttek az ötletek, beletettem vagy kiszedtem részeket, de az esetek 95 százalékában erre nincs szükség. Zoli nagyon érzi, hogy mit gondolok, mit akarok közölni. Az ízlésünk is nagyon passzol, így elég könnyen együtt tudunk dolgozni.

– Furcsa, amikor meghallgatok egy Honeybeast dalt, nekem nem úgy tűnik, mintha férfi írná a szövegeket.
– Ezzel a felvetéssel máskor is szembesültünk, hogy férfi szerzőtől származnak a szövegek, mégis női témákkal foglalkozik, ráadásul amelyeket női előadó közvetít. Azt gondolom, hogy a szövegeink inkább univerzálisak, mert nem csak női témák vannak benne, hanem a filozófiától kezdve a társadalom-kritikáig sok minden, de akár a párkapcsolat témakört is említhetném. Valóban érdekes, hogy nőként adom elő a dalokat, és így is stimmelnek. Jó érzés, hogy egy férfi szövegíró is fel tud dolgozni olyan témákat, amelyek talán nőket érintenek többségben. Zoli egy olyan típusú ember, aki megfigyeli a környezetében élőket, párkapcsolatokat, a kollégáit. Elég könnyen tudja abszolválni az érzéseket, és dalszöveggé is jól tudja őket formálni.

– Elég kemények a szövegek, a hétköznapi élethelyzeteket úgy adjátok elő, ahogy az emberek arra nem szeretnek úgy gondolni, pláne beszélni róla.
– A Honeybeastre jellemző, hogy karcos szövegei vannak, enélkül nem lennénk azok, akik vagyunk, és talán nem jutottunk volna el idáig. Vannak olyan élethelyzetek, amiről érdemes dalszöveget írni. Mint például az Egyedül, amely a szingli létről szól, ez egy létező dolog, erről beszélni kell, szerintem. Reális, realista popzenének hívjuk a stílusunkat egymás között a műhelyben, és bár lehet, hogy ez is ironikus megfogalmazás, abban a zenekaron belül egyetértünk, hogy nem mindig idilli az élet. Néha az irónia tükrében látszik a legtisztábban az, ami van.

– Az „Élet a Marson” című album nemrég jelent meg, és az első helyen nyitott a Mahasz-listán. Milyen újdonságokat tartalmaz ez az album?
– Minden lemeznél igyekszünk újat belevinni a zenei projektekbe, ez most az új lemeznél a hangszerelésben mutatkozik meg, ez talán a legnagyobb kontraszt az előző albumhoz képest. A Súlytalan sokkal akusztikusabb hangzású volt, az új albumon több az elektronikus elem és talán karcosabb lett, ami a szövegeket illeti. Szeretjük a karcos szövegeket, ez állandó, ugyanakkor mindig beleveszünk egy-két újítást a lemezekbe. Veszünk új hangszereket – általában ezek billentyűshangszerek –, amelyeket tipikusan úgy próbálunk választani, hogy annak a hangzásvilága a lemezeken is érvényesüljön. Beleviszünk különböző effekteket, amelyek mindig frissítik a zenei anyagot.

– A koncerteken nemcsak a színpadi látványra helyezel hangsúlyt, mint frontember, de a hangoddal is eljátszod a dalokat. Ez ösztönös?
– Igen, ez igazából magától jön. Zoli olyan témákat fogalmaz és ír meg, amit szeretek átadni. Igyekszünk tudatosan működni, olyan dalokkal előállni, amik jól állnak nekem és a zenekarnak élőben is. Amikor felvesszük a dalokat, stúdióba vonulunk, akkor a maximumot akarom magamból kihozni, és a természetesen a koncerteken is ez a helyzet.

– Készültök az Aréna koncertre, ami szintén tartogat meglepetést, hiszen szimfonikusokkal léptek fel.
– A november 21-ei Symphoney II Aréna koncertre már most nagyon készülünk. A szimfonikus megszólalás sem újdonság számunkra, hiszen 2016-ban az Erkel Színházban már adtunk hasonló felállással koncertet, amire nagyon büszkék vagyunk, hiszen az előadás előtt egy hónappal már elkeltek a jegyek. Ennek sikerén mertük felvállalni az Arénát, mertünk nagyot álmodni, és elhatároztuk, hogy 2018-ban be is vállaljuk. Már a tavalyi évben is jártuk az országot egy valamivel kisebb apparátussal dolgozó Symphoney turnéval, amelyek mind telt házas koncertek voltak. Habár az Arénában óriási szimfonikus zenekarral, kórussal fogunk dolgozni, számtalan lehetőség adódik az elektronikus zenében. A Honeybeastnek mindig lesz elektronikus karaktere, és nyilvánvalóan ezt az Aréna koncerten olyan arányokban fogjuk alkalmazni, hogy a nagyzenekarral egy teljes egységet alkosson, egymást emelje a két hangzásvilág. Már nagyon várjuk a koncertet, olyan látvány elemekkel készülünk, mint még soha.