viharjelzés: Siófoknál 0
ÉNY-i
25 km/h
2018.07.17. 16:00 Teszteltük a kerékpárutat: Veszprém-Litér-Balatonalmádi
Megosztom
Tombol a nyár, a biciklis szezon - drótszamárra fel, lássuk, melyik útvonalat érdemes választani?

Szabadiig patent, aztán durva a murva

Szentkirályszabadjáig patent minden, a füvet lenyírták, szemetet sem láttunk az út mentén, ráadásul az út szinte végig lejt, úgyhogy különösebb erőfeszítés nélkül legurultunk a falu határáig. Itt a bicikliút elágazik Litér felé, Elekes Gergő filmjeinek lelkes rajongói akár a veszprémi alkotó kedvenc forgatási helyszínét, a szellemvárost is megtekinthetik, ha ezt az irányt választják. A kezdet biztató, táblák, aszfalt – aztán egyszer csak eltűnik a sima aszfaltút, és átveszi a helyét valami bazaltzúzalékkal? aszfalttörmelékkel? bepanírozott ösvény, a pikantéria kedvéért közvetlenül a murvás közút mellett. Gonosz és rosszmájú útitársam végeérhetetlen litániába kezd mérnökökről, akik életükben nem láttak biciklit, és légkondis szobában, kávé és energiaital mellett méregdrága szoftverek segítségével terveznek teljesen életszerűtlen kerékpárutakat – nemsokára azonban több teherautó is feltűnik az úton, és akkora porfelhőt húznak maguk után, hogy azonnal belé fojtják a szót. Nekem a régi Queen-sláger jut eszembe, Another One Bites the Dust, ennyi portól a fűbe harapunk, az biztos.

Balaton-felvidéki porharapó

Öröm az ürömben, hogy az aszfalttörmelékkel borított harci ösvény elegáns átmenettel úgynevezett fehér aszfaltban folytatódik (elnézést a szakemberektől, ha pontatlanul nevezem meg a burkolatokat), ám ez sem tart sokáig, elágazáshoz érünk, ahol a bicikliút mellett futó murvás közút a szellemvároshoz vezet, jobbra pedig szintén murvás közút kanyarodik Litér felé. Holdbéli tájat látunk magunk előtt, aminek sivárságát alig-alig enyhíti a kereszteződésben szomorkodó szemétdomb. Elindulunk Litér felé, több száz méteren keresztül próbáljuk kerülgetni a gödröket, úgy zötyögünk a bicón, mint egy traktoron, végtelenül cinikus és rosszindulatú útitársam rezignáltan megjegyzi, óriási szerencse, hogy nyeregben ülünk, különben már a vádlinknál lógna az aranyerünk. Annyira el vagyunk foglalva az éles kavicsok és gödrök kerülgetésével, hogy a mellettünk elhúzó teherautók és furgonok által kavart porfelhőre már fittyet sem hányunk. A sofőrök becsületére legyen mondva, a lehetőségekhez képest megpróbálnak lassan és óvatosan elhaladni mellettünk, nem rajtuk múlt, hogy mikor hazaértünk, többkilónyi port mostunk le magunkról.

Pár száz méter után újra meglepetés éri az elcsigázott utazót: hirtelen zöld oázis, tökéletesen aszfaltozott bicikliút tárul szemünk elé, igen, ez a jutalma annak, aki átküzdi magát ezen a kellemetlen murvás szakaszon. Innentől minden első osztályú: pihenőhely, tájékoztató táblák – csupán egy értelmetlen kereszteződésre tesz elfogadhatatlanul kritikus megjegyzést útitársam, visszafelé pedig a Talking Heads ezeréves slágerét dünnyögi maga elé egy darabig – amíg a murvás részhez nem érünk újra, ahol megijed, hogy el fogja harapni a nyelvét.

Suhanunk a Vödör-völgyben

Visszakanyarodunk Szentkirályszabadja felé, tiszta falu, rendes ház, a bicikliút mellett nyírják a füvet, a Margit-kút vizénél sikerül lemosnunk arcunkról mintegy 30-40 dekányi port, aztán továbbgurulunk Balatonalmádi felé. A falu alsó végén újabb apró kellemetlenség: murvás út vezet a bicikliút mellett, barátom (akitől nem győzök elhatárolódni) megkérdezi, volt-e értelme lemosni arcunkról az út porát. Kicsinyes és pikírt felvetésére már nem is válaszolok, hiszen közben lesuhanunk a Vödör-völgybe, ami mindig szép, látunk juhokat és teheneket is, ettől mindjárt jobb lesz a kedvünk.

Előttünk a Balaton

Almádihoz érve a bicikliút viszonylag jó állapotú, de meglehetősen keskeny útban folytatódik, és mivel itt autók is járnak, nagyon oda kell figyelni, főleg, hogy az út széle egy helyen alaposan megsüllyedt. Felérünk a Pinkóczi útra, innen átgurulunk Beverly Hillsen a Kisberényi úton, és a Martinovics utcán lesuhanunk a piacig. Már most befészkeli magát agyunkba a gondolat, hogy visszafelé talán lesz egy kis gond az erőnléttel, de egyelőre leérünk a központba, ahol bringával a hónunk alatt tudunk átkelni az aluljárón – és máris célba értünk, előttünk a Balaton.

Nincs könnyű út hazafelé

Vállalhatatlanul pesszimista útitársam a visszaút előtt vérdoppingot javasol, ezt a felvetését válaszra sem méltatom, csupán a Martinovics utca tetejére felérve kérem meg, hogy valahonnan szerezzen egy oxigénsátrat. Sajnos az Almádiból Veszprémbe igyekvő biciklis túrázóknak szembesülniük kell a ténnyel, hogy Almádiban nem egyszerű visszajutni a kerékpárúthoz: a Martinovics utca rövidebb, de meredek, a Baross Gábor és Veszprémi út talán kevésbé meredek, viszont meglehetősen hosszú.

Erősen javallott

Mindent egybevetve, leszámítva poros kalandunkat a litéri elágazásnál, a fent említett kerékpárutak teljesen rendben vannak, sem kátyúk, sem agresszíven kitüremkedő gyökerek nem nehezítik a közlekedést, környezetüket rendben tartják, a táj szépsége pedig önmagáért beszél – mindegyik útvonal erősen javallott egy-egy hétvégi túrára. Családosok vegyék figyelembe, hogy a terepviszonyok nem könnyűek, dimbes-dombos táj a Balaton-felvidék, éppen ezért pici gyerekkel és váltó nélküli bringával nem nagyon érdemes nekiindulni.

Forrás: veol.hu
Illusztrációk: pixabay

Hozzászólások

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva