A könyvben szerepelnek olyan írások is, amelyek korábban már megjelentek a likeBalaton.hu oldalán is. Ide kattintva Kovács Emőke minden írását megtaláljátok. A mű egyébként iszonyatos tudásbázist tartalmaz, érdemes akár útikönyvként is forgatni, s úgy lapozgatni, hogy amikor ellátogatunk egyes helyekre, már birtokában legyünk az ahhoz kapcsolódó tudásnak is.
A könyv borítója / Fotó: a szerző tulajdona
A patinás Jókai Anna Szalonban megrendezett könyvbemutatón az írónő elmondta, hogy cikkeit, témáit a balatoni értékmentés nyomán írja, s hogy valahogy úgy kell ezt elképzelni, ahogyan a festőművész a festményein keresztül ment át (balatoni) értékeket, ő kutatásaival és írásaival járul hozzá ehhez a tevékenységhez.
– Odajönnek az emberhez a témák, minden cikknek van valamilyen aktualitása, apropója, például halálozási évfordulók vagy épp szoboravatások. Ezáltal olyan összefüggések jönnek elő, melyeket figyelve összeállnak a történetek, amelyeket kutatok és papírra vethetek. – mondta. Ezekhez az egyik legjobb alapot a korabeli újságcikkek és azok hirdetési rovatai szolgáltatják, amelyekből kiderülnek a fürdőszolgáltatások, vagy például az időjárás-jelentésből a korabeli klímára vonatkozóan lehet következtetni. A vendéglők hirdetéseit böngészve a korabeli étkezési szokásokról kaphatunk teljesebb képet, (árakkal együtt szerepelnek az apróban) – ezek forráskritikával kezelve az információk kiapadhatatlan tárházát jelentik.
1955, Tihany, Kecskeköröm Csárda / Fotó: Bejczy Sándor, Fortepan
Minden történetnek van XXI. századi kifutása, éppen ezért nagyon sok leszármazottal is tartom a kapcsolatot. Így például az ifjabb Kopár Istvánnal is, akinek édesapja a balatoni hajózásban szerzett érdemei miatt fontos a tó története szempontjából – mesélte Emőke.
Kopár Istvánnal a földkerülő vitorlásversenyről, magányról, kiszáradásról, eufóriáról is beszélgettünk ebben a cikkünkben.
1935, balatoni vitorlázók / Fotó: Turbéky Eszter, Fortepan
A könyv illusztrációinak alapját Fekti Vera – immár a Balaton partján élő – festőművész szolgáltatta. A művész több, mint tíz éve festi meg a Balaton minden szeletét akvarellel, s azt vallja, hogy ezzel a panorámával soha nem lehet betelni. Saját bevallása szerint ez a táj volt az, amely megtanította őt az akvarellfestésre – mondta a festőnő.
A Balatoni impressziók című könyv nem csak helyszíneket mutat be. Sorsokat és történeteket is olvashatunk benne.
Többek között arról, hogy a film hogyan virágoztatta fel a harmincas években a térséget és hogy igazi sikertörténet, ami akkoriban a Balatonnál zajlott. Emőke szerint ennek kutatásához a korabeli sajtó nyújtotta a legjobb alapot, amely részletesen beszámolt a filmes vonatkozásokról, de arról is, hogy Tolnay Kláritól kezdve Karády Katalinon át Bajor Giziig és Szabó Lőrincig rengeteg színész, művész, költő nyaralt és élt is hosszabb-rövidebb ideig a Balatonnál. Ezeknek a történeteknek is van aktualitása. Így például Tolnay Klári egykori házából lett a ma Villa Tolnay néven ismert, bor- és vendégházként üzemelő hely, amely ma is őrzi a színésznő szellemiségét.
– Ebben a korszakban, a tehetősebbek és a művészvilág körében egyébként főként Füred volt igen kedvelt térség, bár lehetett hallani arról, hogy gyakorta panaszkodtak például arra, hogy sok a kéjnő a területen – mesélte a történész-kutató.
– A két világháború közötti időszakban a kevésbé tehetősek számára is rendszeresen elérhető volt a Balaton, pláne, hogy indítottak úgynevezett filléres vonatokat, amely nagyobb családok számára is könnyen megfizethető volt, pláne, hogy a kedvet is remekül meghozták a magyar tengerhez: újságcikkekben hirdették a Balatont, rendszeresen megjelent a mozifilmekben és cikkeztek az odalátogató hírességekről is, amely szintén fellendítette a régió turisztikai életét – folytatta dr. Kovács Emőke.
A könyvben olvashatunk a két világháború közötti fürdőruha-divatról, a naptetoválásokról (például a nők a mellkasukra tettek egy papírból kivágott pillangó formát és úgy barnultak le, hogy amikor levették, a nap hatására ott maradt a pillangó formája. Már ekkor is divatosak voltak a kalapok, a strandpapucsok és megjelentek az úszódresszek is.
Érdemes összehasonlítani azzal, hogy ma, 2019-ben, az idei szezonra vonatkozóan milyen képet mutat a balatoni stranddivat a XX. század első harmadához képest. Itt a cikkünk a témában!
1934, Balatonszemes / Fotó: Martinez Judit, Fortepan
Kovács Emőke szerint – a nyaralás biedermeier jelenség, amely a Balatonon a XIX. század második harmadában kezdett kibontakozni. Talán megdöbbentő, de a Habsburg Birodalom embere még nem igazán tudott és nem is mert úszni! Ennek okai különbözőek volta, de többek között féltek a fertőzésveszélytől és persze a mélyvíztől is. Az 1820-as években ketrecekben engedték be a vízbe az embereket, ez volt az úgynevezett hidegfürdő. Ez az 1870-es években kezdett változni, főként az úszósportnak köszönhetően, amely ebben az időszakban lendült fel. Mindez fellendítette a balatoni strandkultúrát is.
Amikor a Bimbiként ismert Belházy Margit először úszta át a Balatont, az is óriási hatással volt az úszás népszerűségének növekedésére, hiszen ő volt az első nő ezen a területen, akinek ez sikerült. Itt írtunk róla részletesebben és természetesen ez a történet a könyvben is szerepel.
A magyar festőnők történetét feldolgozó írás a könyv egyik legérzékletesebb pontja, melyet biztosan meg fognak majd könnyezni az olvasók. Ez az, ami igazán impresszív – mondta el Barlog Károly, a kiadvány szerkesztője, akivel egyébként zenei területen is együttműködik a szerző.
Van egy zenés irodalmi estjük, ahol Károly gitározik, Emőke mesél a Balaton történetéről, két színész pedig részleteket olvas fel a Balaton prózájából és lírájából.
Szerepelnek a könyvben kissé hátborzongató, ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy a térségre jellemző sajátosságokkal bíró történetek is. Ilyen például a Szent-György hegyi remete, az egykori plébános, Ify Lajos története, akinek egykori, ma már düledező remetelak-otthonát már Facebook-csoport alapításával is igyekeznek a megmentés felé terelni. Érezhetően az írónőnek is szívügye a téma.
Mi itt írtunk róla korábban, hogy hogyan bújik meg a szőlőtövek között az Emmaus.
– E könyvben a balatoni lelket kívántam megragadni. Lapjain olyan sorsok sorakoznak, amelyek szorosan összefonódtak a tóval, az itt bemutatott helyszínekből kirajzolódik az emblematikus balatoni táj, történetei nem is eshettek volna meg máshol, mint a magyar tengernél. – olvashatjuk dr. Kovács Emőke szavait a könyv előszavában, s valóban: ez a gondolatmenet a történész-írónő minden mondatát áthatja.
További információk itt érhetőek el.
Kiemelt kép: 1934, Balatonszemes / Fotó: Martinez Judit, Fortepan
Szaniszló Hajnalka
