Siófok nem tűnik messzinek Alsóörsről nézve. Vannak, akik úszva is meg tudják tenni ezt a nem egészen 12 kilométeres távot. Vitorlással jó szélben akár fél óra alatt át lehet érni a túlpartra. De ha nincs jó szél, akár egy napig is araszolhatunk a Balatonon. Annak érdekében, hogy függetlenítsük kis próbánkat az időjárástól, úgy döntöttünk, elektromos hajóval vágunk neki a távnak. És úgy fair a verseny, ha akkor az autó is villanyhajtású – legalább kiderül az is, hogy mennyit bírnak a mai akkumulátorpakkok, ha alaposan meghajszoljuk őket.

Teszthajónkat, a több mint 13 méteres, fényűző 435-ös Cabriót a Wia bocsátotta rendelkezésünkre, ellene a 2020-as Év Autójának választott Peugeot e-208-ast állítottuk ki. A likeBalaton teszthajó vezetésére a tavalyi Kékszalag-győztes vitorlás versenyző Petrányi Zoltánt kértük fel, az autóval pedig Lénárt Attila, a Vitorlázás Magazin főszerkesztője vágott neki az útnak.

A Wia 435 Cabriot a Kékszalag-győztes Petrányi Zoltán vezette (Fotó: Krausz Andrea)

Egyenlőtlen táv, egyenlő esélyek

Az Alsóörs Marina – Siófok BAHART kikötő a Google térképe szerint közúton (autópályák kizárásával) 49,1 kilométeres távolság, hajóval 11,8 kilométer. Első pillantásra úgy tűnik, a hajó sokkal esélyesebb, mint az autó, hiszen kevesebb, mint negyedakkora utat kell megtennie. Csakhogy az autó négyszer-ötször olyan gyorsan haladhat a közlekedési szabályok betartása mellett, mint a hajó. Az esélyek nagyjából azonosak.

Fotó: Szmolicza Szilvia

Ágyúgolyófutam a keleti medence körül – Lénárt Attila, Vitorlázás Magazin

– Mondanám, hogy sorsolással dőlt el, hogy ki vezeti az elektromos autót, de nem így volt. Petrányi Zolit érdekelte az új, környezetbarát hajtáslánccal ellátott Wia 435-ös (szülei éppen riportunk idején várták, hogy átvegyék saját elektromos hajójukat), én pedig örültem, hogy kicsit visszatérek autós újságírói múltamhoz. A nosztalgiát fokozta, hogy első tesztautóm is egy Peugeot volt, egy fehér 306-os, még 1996-ban. A nosztalgia azonban kétélű dolog – ha az ember azt szeretné, hogy arcon csapja az idő múlásának másféltonnás tollpihéje, akkor elég, ha egy régi tragacs után beül egy ilyen überhájtech-jetfájter autóba.

A táblagépekre emlékeztető központi kijelző és a szintén digitális, remek grafikájú műszercsoport azonnal érzékelteti, hol tart az autóipar – és a hajóipar. (A párhuzam szorosabb, mint hinnénk – a 208-as i-cockipt rendszerét ugyanis a világ legnagyobb hajógyártójával, a Beneteau-val közösen hajókon is bevetik Sea Drive néven.)

Bár padlógázzal (vagy helyesebben inkább padlóárammal?) hajtva az e-208-as roppant fürge, hivatalosan 8,1 (!) másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, és simán nyomhatjuk neki 150 km/h-val is, száguldozásról szó sem lehetett. Nemcsak azért, mert a közlekedési szabályokat betartva kellett teljesíteni a távot, hanem mert nem árt odafigyelni az energiagazdálkodásra. Ezt a merőben új dolgot az elektromos autók megjelenésének köszönhetjük, hiszen a „tankolás” ezekkel meglehetősen időigényes dolog, legjobb esetben is 30 percet igényel… A majdnem 50 kilométeres távolság ugyan elméletileg meg sem kottyan a full töltéssel gyári adat szerint akár 350 kilométert is lefutó kisautóval, de sajnos csak 80 százalékkal vágtunk neki az útnak.

Ráadásul reggel Balatonfűzfőről vágtattunk át Alsóörsig (+20 km), és a verseny végén, Siófokról még vissza is kell térni előbb Alsóörsre, majd Fűzfőre. Vagyis összesen jó 150 kilométerrel kellett kalkulálnunk.
A gond csak az, hogy az e-208-assal nehéz lassan menni. Az autó ugyanis döbbenetes csendben gurul. Nincs motorburrogás, ami emlékeztetne arra, hogy figyeljünk a sebességünkre. A sportosan kicsi, jó fogású kormány és a remek oldaltartású kagylóülések is tempós vezetésre csábítanak, így különösen hasznos, hogy a műszerfal grafikája folyamatosan mutatja, mennyi a megengedett sebesség. Aki ismeri a 71-es utat, az tudja, milyen jól jön az ilyesmi, hiszen az egymást érő települések között nem mindig egyértelmű, hogy éppen lakott területen járunk-e vagy sem, s jócskán akadnak korlátozó táblák kereszteződések, gyalogátkelők miatt is.

Nem lehet csak úgy száguldozni (Fotó: Vitorlázás Magazin)

A régi 7-es út gyorsasági szakasz volt a 90-es sebességhatárral – no és a rengeteg úthibával! A kis Peugeot nagyszerűen hangolt futóműve azonban minden egyenetlenséget ügyesen simított ki, ami szép teljesítmény egy inkább feszesen sportosra, mintsem komfortosra hangolt rendszertől. A nagyon közvetlen kormány és a jó tapadás kombójában rejlő kanyarvadász-képességeket ugyan nem tudtam kihasználni, de a tempósabb haladás 25 kilométer alatt harminccal csökkentette a rendelkezésre álló hatótávolságot. Aztán a Siófok előtt besűrűsödő forgalom miatt vesztettem még öt kilométernyi tartalékot (hiszen elektromos hajtással is a városi forgalommal járó gyorsítások-lassítások miatt fogyaszt sokat az autó), de így is 100 kilométernyi tartalék volt még a rendszerben, amikor begördültem a BAHART-kikötő mögötti parkolóba. Letettem az autót és elindultam a part felé.

Ha kicsivel hamarabb találok helyet, vagy ha futok a kikötőig, simán nyerhettem volna. Így azonban pont akkor értem a hajóállomás betonjára, amikor Petrányi Zoli egy Jumbo Jet kapitányára emlékeztető módon, finoman a part mellé navigálta a szürke Wia 435-öst.

49 percet futottunk egy (majdnem) döntetlenért.

Elegáns suhanás a Kékszalag-győztes kapitánnyal

Amikor kiderült, hogy mi, csajok a likeBalaton.hu szerkesztői veszünk részt a Vitorlázás magazinnal az e-hajó és az e-autó különleges balatoni párbajában, nem gondoltuk, hogy ilyen élményben lesz részünk. Amúgy be nem áll a szánk, de a hajó láttán 10 másodpercig megszólalni sem tudtunk.

Szücs Ildikó – likeBalaton.hu

– A Grey Goose úgy siklik ki a kikötőből, ahogy kés a vajon, csendesen, méltóságteljesen. A hajó valóban luxuskivitelezésű, finom bőr ülésekkel, két kisebb és egy kapitányi fülkével felszerelve, külön fürdőszobákkal. A cabrio változat miatt ezen aztán loboghat a hajunk a szélben, ha igazán nekiindulunk a Balatonnak!

Petrányi Zoltán felkészül az indulásra (Fotó: Szücs Ildikó)

A hajó 10-12 km/h sebességgel képes haladni, ami ugyan nem éppen motorcsónakos száguldás, de nagyon kellemes élményt ad a hullámok között. A tó közepén azért találkoztunk akkora hullámokkal, amelyek intenzívebb mozgásra bírták a hajót, de a kormányos tapasztalt keze alatt teljes biztonságban érezhettük magunkat.

Természetesen az elektromos hajózás más, mint a vitorlázás, és más, mint egy nagysebességű motoros bárkán való száguldás, ám az élvezet valahol a kettő közötti egyensúly harmóniájában van. Az élményhez persze hozzátartozik, hogy ragyogóan szép napsütéses időben keltünk útra, hogy Alsóörsről indulva átszeljük a Balatont, versenyezve az azonos időben indult e-autóval. A likeBalaton csapata a vízen ringatózásban vette ki a részét, és elmondhatjuk, hogy az élmény tökéletes feltöltődést adott.

Bevallom fantasztikus hatással van az ember lelkére az ég kékje, a Balaton vizének jellegzetes türkizes, zöldes színe, távolban Tihany dombja, előttünk Siófok távoli partja és mögöttünk Alsóörs. Van egyfajta megtisztulás-érzés abban, hogy csak a szelet hallja az ember – mert az elektromos motor bizony alig brummog –, magába szippantja a víz illatát és még örül is a felcsapódó hullámokból permetező cseppeknek.

A ringatózásban lehet nagyokat beszélgetni a társakkal, vagy csak a hajó orrában ülve elmerülni a látványban, a hangulatban, a belső csendben – mintha meditálnánk egyet a tó közepén. Valami ilyesmi:

Krausz Andrea – likeBalaton.hu

Igazán jó dolog Petrányi Zoltánnal egy hajóba szállni. Az 51. Kékszalag-győztes Racing Django katamarán kormányosa olyan magabiztosságot és nyugalmat sugároz, hogy az ember már a rajtnál győztesnek érzi magát. Igaz, hogy itt nem vontunk fel vitorlát, hanem jórészt a hajó e-motorjának teljesítményére voltunk bízva, azért az mégis megnyugtatónak bizonyult, hogy egy neves vitorlásversenyző vette át az irányítást.

Pribil Sándor (balra) mutatja be Petrányi Zoltánnak a Wia 435 Cabriot (Fotó: Krausz Andrea)

Velünk tartott Pribil Sándor, az elektromos hajók kölcsönzésére szakosodott Behart ZRt. vezetője is, aki mindent elmagyarázott a hajó működésről, majd viccesen megjegyezte, hogy ha nem a hajó nyer, akkor őt kirúgják. Azt ugyan nem tudhattuk meg, hogy honnan és ki, de mindenki értette a célzást, hogy itt nem babra megy a játék, és a Wia 435-ösnek kell elsőként a célba érni.

Azért látni kellett volna az arcunkat, amikor a luxusjármű fedélzetére léptünk! Petrányi Zoli is elismerően jegyezte meg, hogy ilyen prémium jellegű jachtot még sosem látott. A 13,64 méter hosszú cabrioban 12 ember is kényelmesen elfér, tágas fedélzetén akár koktélpartit is rendezhettünk volna. Kellemes volt utazni, pedig hármas, négyes nyugati szél fújt, amitől egész komoly hullámok keletkeztek. A nyílegyenes úton Zoli nem állította be az automata kormányt, pedig úgy is mehettünk volna – ilyenkor a kormányosnak csak annyi feladata van, hogy a vízen úszó tárgyakat és a többi hajót kikerülje.

Itt egy videó az e-hajózásról:

Átlag 11 km/h-s sebességgel haladtunk, így értünk a siófoki célba, vagyis a kikötőbe, és az akkumulátor-kapacitás 40 százalékát használtuk fel a hullámok közötti sprintben. Mint megtudtuk: ez jó eredménynek számít, hiszen a 2 x 15 kW-os motor egy 8,5 tonnás testet mozgat. Az aksikban még maradt annyi energia, hogy a visszautat is teljes gázzal tehesse meg a hajó, amely egyébként kényelmes cirkálósebességgel nem csak keresztben, hanem hosszában is képes lenne átszelni a Balatont.

A hajós csapat legnagyobb örömére bizony a likeBalaton nyerte a versenyt az e-hajóval, bár nem sokon múlott a különbség. Lénárt Attila, a Vitorlázás magazin főszerkesztője – aki az e-autóval érkezett és csak egy hajszállal maradt le – a partról gratulált Petrányi Zolinak.

Lénárt Attila (jobbra) gratulál a győztes Petrányi Zoltánnak a siófoki kikötőben (Fotó: Krausz Andrea)

További részletek a 132 oldalas Vitorlázás Magazin 2020/4-es számában!

Készítette: Vitorlázás Magazin/likeBalaton – Lénárt Attila, Szmolicza Szilvia/ Szücs Ildikó, Krausz Andrea

Nyitókép: Szmolicza Szilvia