Kovács Emőke | 2020.02.17. 06:00
Vajon, mit csináltak télen a balatoni halászok?
A téli Balaton világa, ha csendesebb is, mint a nyári, nem volt eseménytelen a múltban sem. A balatoni halászok téli tevékenységét, a jeges halászatok érdekességeit, a halászok téli, sajnálatos tragédiáit vesszük számba.

A jeges, téli halászat az egyik legnehezebb és legösszetettebb szezonális foglalkozásnak számított. Évszázados hagyományait a halászcsaládok utódaiknak átörökítették. Lukács Károly, a balatoni halászat értő leírója így összegzett A Balaton című könyvében:

„A jégi halászat csak akkor folytatható, ha a tó jege legalább 12-15 cm-t elért. Túlságosan vastag jég viszont, mint az 1929-es téli is, a lékvágások nehézsége miatt tesz meddő vesződséggé minden halászómunkát. A jégi halászás módja és eszközei ugyanazok most is, mint sok száz évvel ezelőtt, sőt, az ősi mesterszavak is (gemics, cibék, céla stb.) nagyobbára használatban vannak még. A jég alatt 400 m-es hálókat húznak több száz sor léken át előre és reggeltől estig 4-5 km-es tanyát is meghalásznak. Mivel a hideg vízben a halak sokkal lomhábbak és nagy csapatokba verődnek, egy-egy szerencsés hálóhúzás néha 50-100 q-ás haltömeget is felszínre hoz.”

Szeretnél többet tudni a balatoni halászatról, horgászatról? Minden, ami peca, itt!

Balatoni halászat

Fotó: Fortepan

Áprilisban rendezik a Balatonnál a VI. IBCC Nemzetközi Balatoni Pontyfogó Kupát, amely a világ legnagyobb pontyfogó bajnokság. Egy hétig közel ezer sportember próbálja megfogni a legkapitálisabb pontyokat a tónál.

A téli balatoni halászat kellékei

A balatoni – téli – halászatnak, ahogy a fentebbi idézetből is kitűnik, sajátos kellékei, eszköztára és szakkifejezései voltak, amelyek napjainkban már részletes magyarázatra szorulnak.

Összehangolt, sok embert igénylő, nem veszélytelen munka volt a jéghalászat Fotó Balatoni Múzeum gyűjteménye

 

E téli tevékenység alapkelléke természetesen a nagyméretű kerítőháló volt, amely lehetett akár 200-400 méter hosszúságú.

A halászmester ún. tanyákat jelölt meg a jégen, ahol a halászatot megkezdték. Ekkor keletkeztek ezek az érdekes tanya-elnevezések: Jajtekerő, Bublanát, Kenyőfőldes, Libadéllő, Aluttejes. A tanyák behatárolását követően az ún. jegellők fejszével vagy szakócával léket vágtak, majd egy bedöntőlékkel beengedték a jeges víz alá a nagy hálót, egy vezérruddal irányították a háló mozgását. Majd különböző, a halászathoz szükséges lékeket készítettek: sor-, sarok-, ajtó- és keresztezőlék. Ezután jött a neheze.

Mikor a tanya kivágása teljesen elkészült, megindul a menet a jégre. Nemcsak a halásznép, de a környék apraja-nagyja is kivonul a tanya helyére, hogy tanúja legyen ennek a nagyon érdekes látványosságnak.

A halászok felszerelik jégpatkóikat a csizmájukra, a talp és a sarok közé, hogy biztosabban járhassanak a jégen, s a húzó és vontató munkára megfelelő erőt tudjanak kifejteni. Majd felrakják a szükséges szerszámokat a szánkókra és kivontatják a tanya helyére. A bedöntőnél szétterítik a hatalmas hálójukat, s mindkét végén levő vontatókötélhez hozzáerősítik a 20 méter hosszúságú vezért (vezérrúd).

A jeges halászat e főszerszámát rendszerint három részből állítják össze. A hegyét és végét, ahol a vontatókötél beakasztására karika van, fenyőfából állítják elő. A vezér jég alatt való továbbításakor leginkább igénybe vett középső részt tölgyfából készítik. A vezeresek dolga e szerszám irányítása. Beledobják tehát a vízbe a két vezért a bedöntőnél és a rúdhajtóval továbbnyomják a jobb- és baloldali saroklék felé.” írta egy visszaemlékezés 1940-ben.

Jól látszik a művelet összetettsége és összehangoltsága. Még inkább nehezítette a helyzetet, hogy a háló a víz alatt súlyosra fagyott, ezért a kiemeléshez úgynevezett cibéket használtak. Ez egy olyan heveder volt, amelyről ólomgombokkal összefogott lánc lógott le, ezt vetették rá a nehéz, fagyott kötélre és ennek segítségével kezdték meg a kihúzást. Majd amikor már a halászok ott tartottak, hogy eljutottak az úgynevezett kihúzólékhez, akkor először kihúzták a vezérrudat, legvégül a halászhálót. Ezt hívták markolásnak. Egy-egy markolás során akár 20 mázsa halat fogtak, de ehhez 100-200 likat, azaz léket is vágtak a jegellők.

Már most írd be a naptárba: VIII. NBBH – Nemzetközi Balatoni Bojlis Horgászverseny 2020 októberében!

A Balatoni Múzeum állandó kiállítása is bemutat egy jelenet a téli halászatról. Az életkép előtt Gyanó Szilvia Fotó: Keszey Ágnes/Zalai Hírlap

Halászbalesetek

A tavi jeges halászat látványos, de veszélyes foglalatosságnak számított. Már a 18-19. századi feljegyzésekben, visszaemlékezésekben több téli halászbalesetről olvashatunk. Az első ismertebb eset 1828-ban következett be, amikor is 18 alsóörsi halász talpa alatt – a Somogy felől érkező vihar közepette – összeroppant a jég és a hullámsírban lelték halálukat. A balatonfőkajári halászokkal 1868-ban esett meg egy szintúgy tragikus történet: a halászlegények jégtorlasz alá szorultak, mivel menekülés helyett a gazdájuk parancsára a hálót próbálták megmenteni. De talán a legemlékezetesebb az 1736-es vonyarci és györöki halásztragédia volt, ahol 46 halász maradt rajta egy jégtáblán és sodródott a Balaton belseje felé. Negyvenen élték túl a veszélyes helyzetet, melynek emlékére kápolnát – az ország egyetlen halászkápolnáját – is állítottak. A györökiek így idézik fel a történteket:

„Hideg téli éjszaka volt, amikor negyven györöki és vonyarci halász a Balaton jegére ment. Lékeket vágtak a jégbe, azokon át bocsátották le a hálót. Munkájuknak még a felénél sem tartottak, amikor fenyegető zúgást hallottak a hegyek felől. Tudták, mit jelent ez: jön a vihar. Menekültek volna rögtön, de már késő volt. Vadul csapott rájuk a süvöltő szél, és iszonyatos ereje alatt, fülsiketítő robajjal darabokra töredezett a Balaton jege. A halászok egy nagyobb jégtáblán rekedtek, amelyet a szél a víz közepe felé kezdett sodorni.

A halálra ítéltek térdre borultak a jégen és Szent Mihályhoz imádkoztak: mentse meg őket. Megfogadták, kápolnát emelnek neki a part melletti kis dombon. Aztán várták a halált vagy a segítséget. A szél enyhült, majd délire fordult, s hajtani kezdte maga előtt a tó közepére sodródott jégtáblát, vissza, éppen a domb felé. Megmenekültek a vonyarci és györöki halászok. Fogadalmukról pedig nem feledkeztek meg, a dombtetőn kis fakápolnát emeltek, s a dombot megmentőjükről nevezték el. Később kőből építették át a kápolnát, amely azóta is ott áll Győrök és Vonyarcvashegy között.”

Tudj meg még többet a Szen Mihály kápolnáról itt.

Szent Mihály kápolna Fotó: Zalai Hírlap – Keszey Ágnes/archív

Ha most horgásznál, jó ha tudod, hogy idén március végéig tilos csukát fogni a Balatonon.

A halásztragédiák ellenére a téli, balatoni halászat fáradságos, de általában jó hangulatú tevékenységnek számított és a zsákmányolt halak egy részének megfőzésével, megsütésével zárult. Az értékesnek számító pontyot, fogast le kellett adniuk, de a megmaradt keszegből, apróhalakból ízletes halászlevet készítettek. A szabadon elkészített halételek mellett tüzet gyújtottak, szerényen ünnepelve a téli fogást. A téli halászat évszázados hagyományai sokáig éltek a tónál, mára már a tavi kultúr- és társadalomtörténet fontos fejezeteivé váltak.

Bukalóval más nevén buffogatóval ütötték a jeget, hogy a halraj a hálóba ússzon Fotó-Sági János 1904-ben készült képe, Balatoni Múzeum gyűjteménye

Tudtad, hogy rengeteg pontyot telepítettek tavaly a Balatonba, de a süllő kevésnek bizonyult?

Nyitókép: Fortepan

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva