A VeZso Bag névadója, ötletgazdája és megalkotója volt az, aki – tudomása szerint – először kreálta rá egy táskára a Balaton képét. Varga Zsófia, a VeZso Bag szíve és lelke egyedi táskákat készít, melyek között nagyon népszerű a Balatonos táska is, mindenféle színben, méretben és formában. Zsófi egyébként Budapesten él és tevékenykedik, de a Balatont nagyon szereti, és amikor teheti, leutazik akár egy hosszú hétvégére is. Vele beszélgettem táskákról, ihletről és persze a magyar tengerről.
— Honnan jött a táskakészítés ötlete?
— Egerbe jártam főiskolára rajz és vizuális kommunikáció szakra, vagyis képesítésemet tekintve tanár vagyok, de soha nem tanítottam. Mindig érdekelt a rajz és a grafika, nagyon jó tanáraim voltak, és szerettem volna valamilyen iparművészeti, képzőművészeti dolgot csinálni. Először ruhákat alakítottam át, de csak a magam örömére. Akkoriban sokat bicajoztam, és nem volt rendes bringás táskám. Ezért csináltam magamnak egyet, de tényleg csak azért, hogy legyen egy praktikus, könnyen kezelhető táskám, amit magammal vihetek biciklizéshez. Aztán ez megtetszett több embernek, és akkor jött az ötlet, hogy mi lenne ha táskákat csinálnék. Vagyis a legelsőt magamnak csináltam praktikus okokból, és a funkciót tartottam szem előtt.
Egész szett boldog tulajdonosai is lehetünk (Fotó: Varga Zsófia/VeZso Bag)
— Nem hiányzik a rajzolás és a papíron való alkotás?
— Igazából sok grafikus motívum van a táskákon, mindig a saját hangulatomat, érzéseimet ültetem át beléjük. Nagyon szerettem a rézkarcot, grafikát, ezeket az aprólékos technikákat, de soha nem gondoltam arra, hogy például festőművész legyek, vagy azért alkossak, hogy kiállításaim legyenek. Ennél valahogy sokkal földhöz ragadtabb vagyok, a táska készítés jobban a kezemre áll. Talán benne van az is, hogy ezt kézbe lehet fogni, magammal tudom vinni. Bár nem papírra alkotok, mégis vissza tudom adni a grafikai motívumokkal azt az érzést, amit egy művész közvetíteni szeretne a művével.
— Mióta foglalkozol ezzel?
— Körülbelül nyolc éve. Először hobbi szinten, mellék tevékenységként csináltam, mert sokáig volt mellette rendes állásom. Főállásban most már három és fél éve csak ezt csinálom. Otthon dolgozom, amit nagyon szeretek, de azért az álmom, hogy legyen egy kis műhelyem valahol. Ez még lassan alakul bennem is, így a megvalósulása is.
Varga Zsófia, maga a VeZso Bag (Fotó: VeZso Bag hivatalos)
— Hol lehet a táskáiddal találkozni?
— Online vagyok elérhető, de a Budai Várban a Nemzeti Galériával van egy állandó együttműködésünk, ők szokták vásárolni a táskáimat kiállításra, vagy egyéb művészeti eseményekre.
— Beszéljünk a Balatonos táskáról. Honnan jött ennek az ötlete?
— Igazából nem az én fejemből pattant ki, hanem egy régi vásárlóm ötlete volt. Korábban csináltam olyan táskákat, amiken Budapest kerületei voltak megmintázva. Ott az volt a koncepció, hogy ahol a megrendelő lakik, oda tehetünk egy gyöngyöt vagy valamilyen jelzést. Hosszú évekig volt egy lány vásárlóm, aki körülbelül félévente rendelt tőlem táskát. Ebből a budapesti mintából jött neki az ötlet, és annyi volt a kérése, hogy valami Balatonos legyen, jó lenne, ha csillogna is kicsit, én pedig elkezdtem megtervezni. Ez azért hosszabb időt igényelt, mert fel kellett kutatnom hol tudok megfelelő fóliát venni hozzá, milyen legyen rajta a minta, hol fér el és hogyan, de együtt összehoztuk. Egyébként nagyon kreatívak a megrendelők, azóta már Margitszigetet is kérték, ennek hozadéka volt a Csepel-sziget is, de volt már földgömbös táskára is igény.
(Fotó: Varga Zsófia/VeZso Bag)
— Van olyan, amit nehezebb elkészíteni, vagy ezt nem lehet eldönteni, mert mindegyiknek megvan a maga nehézsége és szépsége?
— A Balatonosnak például az eleje volt nehéz, kitalálni hogyan lesz a legjobb, a kivágás sem ment olyan gyakorlottan, szóval megvoltak a kezdeti nehézségek. De azóta elég nagy sláger lett, és mivel egyre többet csináltam, egy idő után ráállt a kezem, és most már egyszerűbb. Nagyon sokfélét kértek azóta, van amiben halacskák vagy vitorlások vannak, de olyan is volt, hogy a tóban ugrándozó kecskéket szeretett volna a vevő. Van, aki szívecskét kér oda, ahol a kedvenc helye, a nyaralója van, vagy ahol az első randija volt. Volt, aki borospoharat, üveget vagy sátrat kért, rengeteg variáció van. Nagyon sokat csináltam már, de nincs két egyforma közöttük. Abszolút egyedire van szabva minden táska, mindig megbeszéljük a színeket és hogy mit szeretne a megrendelő, utána megtervezem, és a neki legjobban tetszőt megvarrom.
— Minden egyes darabot te készítesz saját kezűleg?
— Igen. Próbálkoztam azzal, hogy keressek valakit magam mellé, de ez nagyon nehéz kérdés, és azért ami a táskáimat illeti, nehezen adom ki a kezemből az irányítást.
— Mennyi idő elkészíteni egy darabot?
— Ez változó, a mintától és a mérettől függ. Egy közepes nehézségű táskát úgy 6-7 óra alatt megcsinálok, vagyis egy táska nagyjából egy nap alatt elkészül.
— Miből készíted a táskáidat?
— Főként bőrből a minőség miatt. Eleinte műbőrt használtam, aztán elkezdtem fele-fele arányban varálni, de most már szinte mindegyiket kizárólag bőrből varrom. Van egy kedves barátom, aki bőrdíszműves, ő tanítgatott a fogásokra. Most már nagyon kevés műbőrt használok, abból is minőségi anyagot, és nem minden színből, így csak olyanokat használok, amik szinte annyira időtállóak, mint a valódi bőr.
Pénztárcán is jól mutat a magyar tenger (Fotó: Varga Zsófia/VeZso Bag)
— Biztosan láttad, hogy más is csinál hasonló Balatonos táskát, de úgy tudom te voltál az első. Mit szóltál hozzá?
— Én nagyon meglepődtem és jólesett, amikor azt láttam, hogy valaki belinkelte egy poszt alá, hogy az eredetit én csináltam. Igazából nem veszem magamra, vagy rossz néven. Egyrészt mert a Balaton, mint téma, nem kisajátítható, hiszen vannak vászontáskák, amire rányomtatják, és láttam már olyan asztalost is, aki Balaton körvonalú asztalt csinált, szóval ez nem sérti az egómat. Másrészt csinálom már ezt egy ideje, és tudom, hogy akik az én táskáimat veszik, ők pont azt a kis pluszt szeretik benne, amit én adok. A személyességet, egyediséget. Inkább bóknak veszem az ilyesmit, és úgy vagyok vele, hogy mindenki úgy boldogul ahogy tud. És bár én is úgy tudom, hogy az enyém volt az első, ki tudja ő mikor csinálta először, amiről nem tudott senki. De úgy hiszem az a kis plusz, ami miatt valaki engem választ, az ott van a táskáimban, és azt nem lehet leutánozni.
— Egyébként van valamilyen balatoni kötődésed?
— Nagyon szeretem a Balatont, és szerencsére gyakran megyünk. Idén sajnos kevesebbet tudunk, de elég sok barátunk, ismerősünk van a tónál, akikhez mehetünk látogatóba. Saját nyaraló sajnos nincsen, de így is sokszor van lehetőségünk egy-egy hosszú hétvégét, vagy hetet eltölteni a környékén.
— Van kedvenc helyed?
— Ez érdekes, mert leggyakrabban a déli partra megyünk, amit szeretek, viszont nekem az észai rész a szívem csücske. Leginkább Badacsonyt és környékét szeretem. A déli parton Sóstóra, Siófok közelébe szoktunk menni, de voltunk már Fonyódon is, nemsokára viszont Balatonaligára megyünk. Mondjuk elektromos kocsink van, így ezt mindig bele kell kalkulálni a távolságba, de a Balaton bármeliyk pontjára nagyon szeretünk menni.
— Neked mi a Balaton, mit szeretsz a legjobban benne?
— Én abszolút a strandolós típus vagyok, imádok kifeküdni a partra egy lángossal, egy sörrel, zsugázni a barátokkal. Az igazi, retró Balatonos érzést szeretem.
Nyitókép: VeZso Bag/Varga Zsófia
