Azt gondolhatnánk, hogy manapság csak egy két ember lézeng egy-egy ilyen összejövetelen, de a megjelenő kutatók, amatőr és szakavatott helytörténészek nagyon szép számban képviseltették magukat.
A szervezők, dr. Takács Gábor helytörténész, ötletgazda és Ránky Péter, akarattyai képviselő, helytörténész nagy szervezőmunka eredményeként, szinte minden Balaton-parti település kutatóját vendégül látták ezen a balatoni kerekasztalon.
A rövid, de tartalmas előadások első nagyobb fejezete a házigazda település történetét tárta a hallgatóság elé. Ránky Péter az idén 90 éves Akarattya múltját bemutató – készülő – emlékkönyvről számolt be. Taslár Tibor hajdani akarattyai lakos elmondta emlékeit, hiszen elszármazott őslakosként az egyik első az akarattyai fürdőtelepen születettek (1930) sorában.
Igen érdekfeszítőnek bizonyult Udovecz György előadása a 100 éves Honvéd üdülő történetéről, amelyet a két háború közt kezdtek el fejleszteni, majd 1950-ben államosítottak. Simon Gyula, az üdülő egykori dolgozója is jó szívvel mesélte el szép emlékeit.
Elhagyva Akarattyát, egy idén 150 éve megtörtént tragikus esemény, a balatonfőkajári halászok haláláról és az ehhez kapcsolódó történeti forrásokról szólt Kürti Imre.
Heinrich Pál helytörténész Aliga történetének fejezeteit járta körül, kitérve az aligaikomplexum sajátos, kommunizmus idején betöltött funkciójára is. Hallhattunk előadást három különleges boglári kötetről (Kalász József), a balatonszemesi pálosokról (Kiss László), a lellei múlt kutatásáról (Kovács Péter), a Forgách család balatoni vonatkozásairól (Huszár Mihály), a gyenesdiási helytörténeti sorozat – dr. Müller Róbert által jegyzett – avar temetőről szóló legújabb kötetéről (Hársfalvi György), Kenese fürdőéletéről (Vér Lászlóné), Hollád múltjáról (Kovács József), balatonfőkajári történeti adalékokról (Halm Helga), a füredi temetők újabb feltárásáról (Tóth Attila), a Balaton fiatal településeiről (Töreky András) és Balatonrendes történeti kronológiájáról (Tálos Géza).
Rendkívül érdekfeszítő volt Hangodi László tapolcai helytörténész, a második világháborús balatoni légicsatákról és a katonasírokról szóló hosszabb beszámolója.
Szám Dorottya pedig a szerkesztésében megjelent, színvonalas helytörténeti monográfiáját hozta el, amely Lesencetomaj történetét öleli fel.
A badacsonytomaji Szent Imre templom építéséről mesélt Kálóczi Kálmán, aki mindemellett évek óta szószólója annak, hogy a Balaton-felvidék Kultúrtáj világörökségi címet kaphasson. A múltbéli kalandozásokat követően a résztvevők megismerkedhettek egy modern projekttel is, melynek célja éppen az, hogy a 21. századi technikát használja a tavi történetek, emlékek bemutatására. Jőrös Bence BalaZoom és BalaVR nevezetű vállalkozása a virtuális értékmentés lehetőségeit tárta a hallgatóság elé.
Az előadók ugyan különböző tavi településekről érkeztek, de több dologban is egyeztek, mely felszólalásaikból is kihallott: a határtalan és szenvedélyes Balaton-szeretet, a helytörténeti kutatások iránti elkötelezettség jellemezte mindannyiójukat.
A jó hangulatú helytörténeti találkozó legfőbb konklúziója, hogy a Balaton története legalább olyan sokszínű, mint e vidék természeti öröksége, ennek jegyében az összejövetel az akarattyai magasparton, a természet és a Balaton ölelésében zárult, a tó történetét szorgalmasan és évtizedek óta kutató helyi történészek jókedvű diskurzusa mellett.
A VII. balatoni helytörténeti találkozón olyan sok értékes, érdekes, balatoni rendhagyó előadás, kutatási téma, könyvismertetés hangzott el, hogy a jövőben érdemes lenne mindenképp a nagyközönség, a fiatalok, diákok számára is elérhetővé tenni.
Kovács Emőke
