Még Balatonalmádi történetének nagy kutatója, Schildmayer Ferenc is keveset tudott az intézetről. A kezdetekről maradtak fenn újságcikkek, amelyekből kiderül, hogy 1910-ben indult el az építkezés Hoepfner Guidó műépítész tervei alapján egy nagyon olcsón szerzett telken, és a káptalan segítségével részben ingyen valósult meg.
Az Országos Gyermekszanatórium intéző bizottságának ülésén a szanatórium ügyeivel a veszprémi ügyvéd Óvári Ferencet bízták meg, aki a Balaton Szövetség alapítója volt és kétkötetes könyvet írt a Balatonról. Ekkor az ápoláshoz négy apácát vettek fel.
„Almádi: A Zsófia-gyermekszanatóriumban a király születésenapja alkalmából Óváry Ferencné drné és Lenkey Vilmosné drné uzsonnával vendégelték meg a szanatórium ápoltjait. Óváry Ferenc dr. országgyűlési képviselő ebből az alkalomból 450 koronát gyűjtött a gyermekszánatórium céljai javára.”
(Forrás: Arcanum/Budapesti Hírlap, 1911.)
Forrás: Hungaricana.hu
A feljegyzésekből azt is megtudjuk, hogy Almádi mellett Balatonszabadiban is épült egy szanatórium, és mindegyikben ingyen kezelték a rászoruló gyerekeket, akik legtöbbször árvaházból kerültek az „elhagyott gyermekek szanatóriumába”, ahogy a legtöbb helyen utaltak az intézetre.
A háború után a hadi árváknak is biztosítottak néhány hét balatoni nyaralást.
„A gyermekszanatóriumok ügye gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönheti sikerét. Ő látta be, hogy ha gyermekvédelem egyáltalán van, akkor annak legelső sorban beteges és gyönge szervezetű gyermekek megmentésén kell munkálkodnia. Élére állott a gyermekszanatóriumi mozgalomnak s az állam és társadalom együttes közreműködésével tető alá vitte az első gyermekszanatóriumot, amelyet hihetőleg követni fognak a többiek is. Hogy ez csakugyan igy lesz, arra nézve reményt meríthetünk abból is, hogy a gyermekszanatórium mozgalom fővédnöknője lett Hohenberg Zsófia hercegnő, Ferencz Ferdinand trónörökös felesége. Róla nevezték el az első gyermek-üdülőhelyet Zsófia-szanatóriumnak. […] Az almádi Gyermekszanatórium felavatására a vasárnap reggel 8 órakor induló balatoni gyorsvonat két külön kocsija vitte az egyes minisztériumok képviselőit és a gyermekszanatóriumi tanács tagjait.”
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1911.)
A szanatórium avatása 1911-ben
Kép forrása: Balatonalmádi Anno…képeslapgyűjtemény
| „Gróf Zichy János, indítványára HohenbergZsófiahercegnőhöz a következő üdvözlő távirat ment: A Zsófia gyermekszanatórium, melyet Fenséged legkegyelmesebb engedelmével nevéről elnevezni szerencsések voltunk, ma kezdette meg áldásos működését Balatonalmádiban, tanúságot tevén egyben arról, hogy a Fenséged fényes nevével megindított gyermekvédelmi mozgalom, mely a magyarság erejének a nevelését célozza, a magyar társadalomban hatalmas pártolásra talált. Midőn biztosítjuk Fenségedet, a Gyermekszanatórium nagy és veretett fővédnöknőjét kiapadhatatlan hálánkról és belsőségteljes ragaszkodásunkról, kérjük törekvéseink javára Fenséged további változatlanul kegyes jóindulatát. Gróf Zichy János s. k.” (Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1911.) |
Forrás: Hungaricana.hu
Az avatóról egy érdekes beszámoló is született, amelyben megszólalnak a főszereplők is, vagyis a szanatórium kis lakói:
„A szanatóriumbejárójánál a Himnusz-szalüdvözölték a minisztert és kíséretét. Az előcsarnokban az új intézet apró ápoltjai álltak sort, akik néhány nappal ezelőtt költöztek a szanatóriumba. Sápadt, beesett arcú valamennyi, meglátszik rajtuk. hogy eddig csak a szenvedés és nélkülözés intőit ki nekik a sorstól.A legtöbbnek a hiányos táplálkozás és ápolás a betegsége. Ha az ember tekintete végig siklik az angolkóros, vérszegény kis csapaton, csak akkor látja, hogy milyen áldásos és szükséges munkára vállalkoztak mindazok, akik az Országos Gyermekszanatórium szolgálatába szegődtek. A kis páciensek láthatóan jól érzik magukat az új környezetben, vígan majszolják a tiz órai zsemléjüket s jókedvűen hancuroznak a Balaton verőfényes partjain. Végig simítom az egyik leányka beesett sápadt arcát s megkérdezem lője, mi a baja. Ezt feleli:
— Nem fáj semmi, nem vagyok beteg, csak éhes vagyok mindig — mohó étvággyal szájába gyűri maradék zsemléjét s félhalkan mondja — még soha sem laktam jól. Meg tudnék tiz zsemlét is egyszerre enni. […]
Egy másik gyerek azt feleli a résztvevő kérdésekre, hogy nincs más baja, csak aludni szeretne mindig, mert ott, ahol volt, nem tudott aludni soha.
— Hát itt alszol-e – kérdezi valaki. A gyerek szeme fölragyog:
— Óh abban a szín tiszta ágyban hogyne lehetne aludni.
Szent Isten, milyen nyomorúságos környezetben tengődhetett ez az alig tízéves gyermek, akit még az álmától is megfosztottak.”
(Forrás: Arcanum/Budapesti Hírlap, 1911.)
Játszó gyerekeke a szanatórium udvarán
Kép forrása: Balatonalmádi Anno…képeslapgyűjtemény
Az biztos, hogy a gyermekszanatóriumnak volt külön strandja is, ami valahol a mai kemping területén helyezkedett el. A parton egy fából épült öltözőépület is állt. Az is tudható, hogy az almádi szanatórium önállóan adott ki képes levelezőlapokat, amelyek közül kettő féle került elő, de nem lehet tudni hányféle volt összesen. Az intézet működött, virágzott és boldog gyerekek zsivajával telt meg évről évre, de kizárólag magyar gyermekeket fogadott.
„A Zsófia gyermekszanatórium egyesületnek a Balaton partján két gyönyörű telepe, két viruló szanatóriuma van. Mindenik a veszprémi partokon: a kisebbik Almádiban, a nagyobbik Szabadiban. A két szanatóriumban az idén júliusban is, augusztusban is ezer-ezer gyermek nyaralt. Mind városi, kifáradt, megsápadt lelkecskék, kiknek a Balaton vize, levegője és finom homokja hamarosan pirosra festi az arcát. Ennek a két üdülőtelepnek felszerelés és fekvés dolgában nincsen az országban párja, de külföldön is csak itt-ott a tengerpartokon találhatni hasonló intézményt, mely valahogyan melléjük állítható. Bécs, amely mindig ádáz ellensége volt Budapest és a magyar fürdők emelkedésének, már két év óta csábítgatja a Zsófia-szanatórium vezetőségét, hogy fogadjon be nyaraltatásra osztrák bécsi csemetét. De persze, a Zsófia magyar gyermekekért van s bár nem csekély gondot okoz neki intézeteinek fenntartása, fel van vértezve az ellen, hogy bécsi gyermekek dajkálásával cserbenhagyja a magyar gyermeknemzedéket.”
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1928.)
Balatonalmádi Fövenyfürdő strandja 1925-ben
Fotó: Fortepan/BAHART Archívum
1934-ben a Békésmegyei Közlönyben így írtak az intézet negyed évszázados működéséről:
„Huszonöt évvel ezelőtt indult meg Széll Kálmán, Rákosi Jenő és Zichy János kezdeményezésére az a mozgalom, amely az Országos Gyermekszanatórium Egyesület megalapítására vezetett és amelynek eredménye, hogy ma a jövő generáció érdekében három gyermekszanatórium működik 1460 ággyal, Balatonszabadin, BalatonalmádinésHűvösvölgyben, kizárólag társadalmi erőforrásokból.
Most jelentmeggazdag illusztrációkkal a Zsófia Gyermekszanatóriumok1933.évijelentésedr. FodorOszkár igazgató-főorvos szerkesztésében. IsmertetiajelentésaZsófiaszanatóriumok eredményes gyermekvédelmi munkáját, amelyet dr.RottNándor veszprémi püspök, kormányzóelnök vezetése melett folytatott, amikoraSalvator Tanító Rendház irgalmas nővérei és a beosztott tanerőkkel 2994 gyermeket gondoztak 92.612 ápolási napon.”
(Forrás: Hungaricana)
Különféle hírek kaptak szárnyra, hogy a három szanatórium közül csak az almádi működött kizárólag a gyermekek javára. Egy 1932-es cikk Az Est nevű lapban arról számol be, hogy a Szabadiban működő intézetben csupán a gyerekek 7 százaléka nyaralt ingyenesen, a többiektől pénzt kértek; az ellátásuk, ápolásuk és táplálásuk kifogásolható volt, amivel a lap munkatársai egy ad hoc látogatás alkalmával szembesültek.
Forrás: Balatoni Múzeum Képeslaptár
Az Almádiban lévő gyermekszanatórium azonban sokat küzdött a finanszírozással, de mindvégig ugyanazt a szemléletet követte, mint amiért létrejött: hogy a rászoruló, hányattatott sorsú gyermekekkel tegyen jót, enyhítve hétköznapjaik nehézségeit.
Az egykori épületnek ma már csak lepusztult maradványait lehet megtalálni az Óvári Ferenc utcában, és csupán régi képeken látható milyen volt ez a nagyszerű intézet. Esetleg valahol egy padláson elrejtett naplórészlet őrizheti egy valamikor itt nyaraló gyermek emlékeit. Ki tudja?
